A természet hű krónikása
Daróczi Csaba nemzetközileg is elismert természetfotós hozta el nekünk a Kiskunság eddig soha nem látott, rejtett kincseit vetített sorozatában, a Bakancslista rendezvény vendégeként október 27-én.
A testnevelés oktatóként dolgozó világhírű fotóművész számtalan hazai és külföldi nívós díjat tudhat magáénak, képzőművészeti alkotásokat idéző tájképei több mint két évtizede nyűgözik le a szakmabeli és laikus nagyérdeműt. A Bakancslista sorozat előadójaként a könyvtár kamaratermében összegyűlt érdeklődőknek szedte csokorba a Kiskunság bámulatos szín és – formakincseit, miközben érdekességeket is megtudhattunk a felvételek készítéséről, valamint a titokzatos tájegység hol rejtőzködő, hol ámulatba ejtő élővilágáról.
Daróczi Csaba főiskolás kora óta rabja a fotózás nyújtotta különleges élménynek, melyhez elegendő inspirációt szolgáltat lakóhelye, a homokos-mocsaras Kiskunsági Nemzeti Park szomszédságában fekvő Soltvadkert. „Nagyon szerencsés vagyok, mert a természet legváltozatosabb területei veszik körbe ezt a települést. Ha egy kicsit rászánja magát az ember, hogy letérjen az útról, olyan gyönyörű tájak bontakoznak ki előtte, melyeket nem is gondolt volna. Ezekből hoztam néhány videó bejátszással színesített fotófelvételt.”
A vetítés során négy különböző élőhelytípust érintve – szikes puszták/szikes tavak, homokpuszta, homoki erdők/gyepek, mocsári területek – jártunk virtuálisan nyitott szemmel a Duna egykori kalandozásainak nyomában. Mintha csak egy művész festékpalettájának árnyalatai vibráltak volna a képernyőn, olyan változatos arculatát mutatta meg a fotós objektívének a fajgazdag nagytáj.
Az évszakok játéka a növényvilágon, absztrakt sívóhomok felszínek, eklektikus repedésmintázatok, baktériumok színezte vizek, vad égi jelenségek és mozgalmas állati mindennapok elevenedtek meg a lélegzetelállító fotográfiákon – melyek egyikéről még a National Geographic amerikai szerkesztősége is tévesen azt hitte, szaturációval vált ilyen meseszerűvé.
A vizuális élményen túl olyan érdekességekről hallottunk, minthogy egy fotózás alkalmával nyolcvan féle faj bukkant fel, a táppal csalogatott vadnyulak készséggel fotogénné válnak, vagy, hogy olykor két hónapnyi próbálkozás előzi meg egy kép elkészültét. Daróczi Csaba vallja, azok a jó természetfotók, melyek újszerűek, megismételhetetlenek és esztétikusak, ezért ő maga is ezen paraméterek elérésére törekszik, ugyanakkor ami ennél is fontosabb számára, az a fotózás adta impresszió megélése.
Az előadó szerint „az ember csak lenéz a lába elé, és megelevenedik számára az élet.”, de a zseniálisan komponált képeket nézve akaratlanul is élünk a gyanúperrel: az élővilág ilyenfajta megmutatkozása nem valósulhatna meg a természet iránti alázat, türelem, odaadás és tisztelet nélkül, ami Daróczi Csaba minden felvételének esszenciája.
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
