Bepillantás Indonéziába

Bali szigetéről származó füstölő illata lengte be a Déryné Rendezvényház nagytermét szeptember 13-án, mikor is egy kis Indonéziát varázsolt a helyiségbe Harmincz Rita, A sárga ruhás lány blog szerzője. A mosoly és az örök nyár országában csodálkozott rá a világra és az ott élők mindennapjaira a Bakancslista sorozat keretében Bepillantás Indonéziába című színes előadásában.

Törékenynek tűnő hölgy áll a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. – Harmincz Ritának hívnak és világutazó vagyok, életvitelszerűen utazom, most már három éve – mondja ki ezt a sokak által irigyelt mondatot előadása legelején. Az a célja, hogy átadja azt a lelkesedést és végtelen szerelmet, amit ez iránt az ország iránt érez. Indonézia nagyon sok országnyit kitesz, de egység van a sokszínűségében. Talán 18 ezer szigetből áll, melynek nyugati és keleti része is egészen más, még az emberek is másképpen néznek ki, a vallásuk, a szokásaik, mindenük eltér. Két esztendeje él ott, az év nagy részében folyamatosan járja annak keleti részén található szigeteit. Az ott élő emberek érdeklik, akiktől a legtöbbet kapja. Helytől függ, mennyire könnyű ismerkednie, Indonéziában könnyen megy. Időnként direkt keresi a nehezebben elérhető népek társaságát. Érdekli, ők hogy élnek, mit csinálnak. Semmijük sincs, és mégis mindenük megvan. Nem stresszelik túl az életet, nem azzal foglalkoznak, hogy „Mi lesz, ha …?”, hanem a pillanatnak élnek. Nem fontosak a tárgyak. A kapcsolatok, a család, a vallás, a hagyományok, az idősek tisztelete, az alázat a fontos. Mosolyognak, jókedvűek, zenélnek, egymással töltik az idejüket és pihennek. Ha éppen a nap közepén lesz álmos valaki, akkor alszik egyet. Boltban, piacon, motoron, bárhol. Minden alakul úgy, ahogy alakul. Majd indul a busz, ha megtelt. Minden megoldható és lealkudható.

– Olyan ott, mintha megállt volna az idő. Az emberek sehova nem sietnek. Ha ott vagyok, sokszor nincs is kedvem odébbállni. Mindenki kedves, mosolyog, és mindenki nagyon befogadó, még a kevésbé lakott vidékeken is – mesélte Rita.

A sárga ruhás lány ott azt csinálja, amit a helyiek. Kifőzdében vagy utcán eszik, a tömegközlekedést használja, ha van rá mód, nem fizet – vagy csak nagyon keveset – a szállásért, ha nem muszáj, nem repül, hanem busszal vagy hajóval megy tovább. Szereti a kinti zöldségeket, gyümölcsöket, azt sem bánja, hogy minden nap rizst eszik. Az élet olcsó, és nem kell extra erőfeszítéseket tennie, hogy egészségesen étkezzen. És még egy fontos dolog: örökké nyár van, vagyis az időjárás egyfolytában meleg.

A kommunikációval sosem volt problémája, hiszen ha nincsen közös nyelv, akár mutogatva vagy rajzolva is megértetheti magát az ember a helyiekkel. Délkelet-Ázsiában ráadásul semmi szükség a folyékony angolra, hiszen törik a nyelvet, így bőven elég alapszinten kommunikálni.

Az ország híres a kretek cigaretta gyártásáról és itt mindenki dohányzik. A szegfűszeg égéséből származó pattogó-sercegő, utánozhatatlan „kretek-kretek” hang kísér végig minden elfüstölt cigarettát. Rövid videókat mutatott esküvői szertartásokról, transzba eső táncosról. Az animista népek szokásai szerinti állatáldozatnak lehettünk mi is tanúi, a fogreszelés ünnepélyes ceremóniájába is beláthattunk. No meg a világ legnagyobb gyíkjaira, a komodói varánuszokra is vethettünk egy pillantást.

Vajon miben változtatta meg a sok utazás az előadót? Mindenképpen pozitív és személyiségformáló hatása van, elfogadóbbá és nyíltabbá teszi az embert – vallja a sárga ruhás lány. Azzal, hogy kitágulnak a határok, gondolkodásmódunk is tud változtatni. Meglelhetjük a valódi értékeket a világban a televízió bámulása és a tárgyi javak felhalmozása nélkül. Türelmesebbek, hálásabbak és alázatosabbak leszünk, le tudunk lassítani, és észrevenni, mi van körülöttünk. Érdemes megpróbálni!

Fotók: sargaruhaslany.com

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?