A megismerés vágya erősebb
Ha csak ennyit írok: Hesna, sokak fejében háborús képek, nyomorról, veszélyről forgatott bejátszások kezdenek pörögni. A felszálló füstből kibontakozik egy törékeny lány alakja, akit szinte teljesen betakar a golyóálló mellény, s aki csillogó szemmel tudósít a pokolból.
Ő Al Ghaoui Hesna újságíró, aki múlthét kedden a Déryné Rendezvényházban, a Bakancslista program keretein belül osztotta meg tapasztalatait arról milyen érzés kilépni biztonságos komfortzónánkból. Bevallom, amikor kiderült, hogy Hesna érkezik a Bakancslista soron következő eladójaként, arra számítottam, vérfagyasztó közel-keleti kalandokat, veszélyes afrikai esetek történeteit, polgárháborúk és fegyveres konfliktusok szörnyűségeit, a haditudósítók izgalmas világának kulisszatitkait osztja majd meg velünk.
Ezzel szemben inkább egy belső, a tudat ösvényein kalandozó úti beszámolót hallhattunk, ahol a lövészárkok helyett saját félelmeink között bukdácsoltunk gondolatban.
Mindannyiunkban létezik valamiféle szorongás. Általában félünk az újtól, az ismeretlentől, tartunk az idegenektől, a szokatlan helyzetektől. Az utazás is kivált egyfajta szorongást az emberből, bár korántsem mindegy, hogy a karibi beachre készülünk vagy éppen Gázába. Az előadó elárulta, ő maga is rettegve forgolódik ágyában az utazások előtti éjszakán, és csak a csomagjában lapuló repülőjegy szolgáltat végső érvet az újabb veszélyes útra. Hihetetlen, hogy amikor a konfliktusok tudósítójaként a kamerák előtt áll, a kétségeiből már semmi sem látszik. Azonban nem volt ez mindig így. Öniróniával mutatta be a berényi közönségnek első haditudósításáról készült fotóját, amikor 2006-ban a libanoni háború idején szinte leolvasható az elveszettség az arcáról. A fotó pikantériája,– ami egyébként nem látszik a képen,– hogy Hesna strandpapucsban pózol a szétlőtt város romjain, mert a nagy sietségben elfelejtett cipőt is csomagolni.
Azt, hogy az átélt szörnyűségeket lelkileg is fel tudja dolgozni, képesnek kell lenni az átkapcsolásra, mert különben nem bírna a könnyektől és rettegéstől dolgozni. Mindezeken túl ma is gyakran rémálmok gyötrik, melyek egyik visszatérő eleme a menekülés. A félelem pszichológiáját vizsgálva rájött, hogy kétféle reakciót vált ki az emberekből ez a fajta érzelem. Egyeseket leblokkol, mások képesek a helyzet élére állni, segítséget nyújtani. A válaszreakció helyzetről helyzetre is különbözhet. Hesnával is megtörtént, hogy Gáza bombázásakor, míg mások hasra vetették magukat ő csak bénultan állt, máskor pedig hagymát szorítva az orra alá beszélgetésbe elegyedett a könnygázzal elárasztott utcákon a tüntetőkkel.
A tudósító szerint a félelemhez is hozzá lehet szokni. Hosszú ideje konfliktushelyzetben élő emberek lelkét kimarja a félelem, s ez a fásultság visszatükröződik a tekintetekben. Az, hogy mi itthon is szorongunk, egyrészt a médiának köszönhető. Félünk a repüléstől, mert a katasztrófát szenvedett gépek tragédiája azonnal elárasztja a sajtót. Félünk az idegenektől, mert általában a negatív történések kapcsán hallunk róluk. Félünk elutazni, mert a tévében folyton azt mutatják, hol történt terrortámadás. Szorongásainkat a félelem és a fantáziánk szorzata alkotja, ugyanakkor szeretünk is borzongani. Megfigyelhető, hogy a legnézettebb műsorok a bűnügyekről, katasztrófákról szóló beszámolók. Hesna azt tanácsolja, ne azonosítsuk magunkat a félelmeinkkel, inkább érjük tetten azokat. Amennyiben ki tudjuk kapcsolni, vagy legalább lecsökkentjük a szorongást, boldogabbak leszünk. Jó példa erre Uganda, ahol az elképesztő nyomor ellenére a legtöbb vidám emberrel találkozott a riporter. Próbáljunk meg szemléletet váltani, és minél több időt a jelenben tölteni a múlton való rágódás és a jövőn való aggodalom helyett. És ne feledjünk el hálát mondani!
A Bakancslista előadássorozat nyári szünetre megy, időt hagyva az utazás szerelmeseinek újabb úti élmények begyűjtésére. Utazás előtt érdemes átgondolni Al Ghaoui Hesna tanácsait, hogy a megismerés vágya erősebb legyen a félelemnél.
a BerényCafé újságírója.
