Tizenhárom almafa

2017-08-132017-08-13 Gergely Csilla 0 Comments csángó fesztivál, Debreceni Népi Együttes, néptánc, Wass Albert

Csütörtök este a Debreceni Népi Együttes mutatta be látványos és hazaszeretettel bőven átszőtt előadását Wass Albert Tizenhárom almafa című regénye alapján.

A színes fényektől vakító, forró nyári „csángós” estéken a főtér megtelik érdeklődőkkel és egy pohár hűs ital, egy falat kürtőskalács mellett láthatják, sőt együtt táncolhatják és énekelhetik nagyanyáink, nagyapáink örökét. Így volt ez csütörtökön is, amikor a Debreceni Népi Együttes mutatkozhatott be a helyi közönségnek.

A Cívisvárosból érkező tánccsoport Wass Albert – mondanivalójában is a Csángó Fesztivál szellemiségéhez kapcsolódó – Tizenhárom almafa című regényét dolgozta át a tánc és a zene nyelvére. A történettől aligha elválasztható anekdotikus szerkezet és korabeli nyelvezete, melyet – nagyon helyesen – a táncképek között narrátortól hallhattunk. A regény az 1950-es évek elején íródott, s mily véletlen – vagy sem –, hogy a Debreceni Népi Együttes is ekkor, pontosan 1950-ben alakult. Műsoraikban a magyar néphagyományokat, dalokat és táncokat dolgozzák fel. Művészeti vezetőjük Hercz Vilmos, a Népművészet Ifjú Mestere, aki elárulta, hogy nagy örömmel érkeztek a fesztiválra és 15. alkalommal mutatják be a Tizenhárom almafa című darabjukat.

A történet azon túl, hogy elmeséli a székelyek legendáját, Tánczos Csuda Mózsi, a kommandói vadőr szemszögéből tárja a nézők elé Erdély elcsatolását Magyarországtól. S mit ad Isten? Az új határ éppen Mózsi gyümölcsösét szelte ketté, ráadásul ő is behívót kap a katonaságba, amit végül sikerül megúsznia. Az almafák a történelem viharai során a székely megmaradás jelképeivé váltak, hiszen annak idején Isten „hogy esze is, szíves is legyen valakinek, meg a munkához is értsen valamicskét, hát megteremtette a székelyt”.

A Debreceni Népi Együttes méltó emléket állított a székelyeknek és erdélyi népeknek a viseletüket, tánc- és zenekultúrájukat felvonultató előadással, mellyel a jászberényi közönséget is megörvendeztették, akik vastapssal jutalmazták örömtáncukat. A táncosok talp alá valóját a Bürkös Zenekar szolgáltatta nagyszerű muzsikájával, így téve teljessé a tartalmában és látványában is értékőrző előadást.