Jászok a néptánc olimpiáján

Az elmúlt hetekben nem csak olimpikonjainkért izgulhattunk energiáinkat a tengeren túlra importálva, hanem szurkoltunk néptáncosaink elsősorban kijutásáért, majd szerepléséért a Mexikóban rendezett Folkloriada Fesztiválon, mely a néptánc olimpiája. Szűcs Gábort, a Jászság Népi Együttes művészeti vezetőjét kértük meséljen a szereplésekről és a sejthetően színes élményekről.

Mindenekelőtt megkérem, magyarázza el nekünk tulajdonképpen mi ez a fesztivál, és minek köszönhető, hogy a Jászság Népi Együttes képviselhette hazánkat ezen a nemzetközi porondon?

A nemzetek kultúrájával, hagyományával, tánc- és népzenei anyagával foglalkozó csoportokat mintegy kilencven tagországból tömörítő CIOFF szervezet egyes fesztiválokat a saját égisze alatt rendez meg. Ez egyfajta minősítést jelent. A világban összesen 340 fesztivál kaphatta meg ezt a kitüntető címet. Magyarország öt minősített fesztiválja közül az egyik a Csángó Fesztivál, mely büszkélkedhet ezzel a címmel. Tehát összefoglalva, a CIOFF a nemzetközi olimpiai játékokhoz igazítva, négyévente rendez egy világtánc találkozót – úgynevezett népművészetek olimpiáját –  az általuk minősített csoportok részvételével. Idén a pályázati kiírás Mexikónak kedvezett, mint rendezvényhelyszín, a CIOFF magyarországi tagozata pedig a Jászság Népi Együttest szavazta meg hazánk képviseletére.

Az olimpiáról elsősorban a versengés fogalma ugrik be. A Folkloriádán van valamiféle rangsort állító megmérettetés?

Nem, ez nem verseny, hanem bemutatók sorozata. Elég nehéz is lenne összehasonlítani vagy pontozással értékelni a merőben különböző kultúrák táncanyagait, hiszen minden nemzetnek meg van a sajátossága, a rá jellemző stílusjegyei, értéke. Azért nevezik olimpiának, mert négyévente rendezik és a Föld szinte valamennyi szegletéből érkeznek csoportok. Idén például közel hatvan ország mutatkozott be.

Elég kalandosra sikerült az együttes kijutása. Óráról órára visszatértünk a közösségi oldalakra, gyűjtöttük az információkat, vajon sikerül e az AirFrance Légitársaság sztrájkja ellenére idejében átrepülni az óceánt  és megérkezni a harminc jásznak.

Izgalmas órákat éltünk át. Előző nap tudtuk meg, hogy a francia légitársaság törölte a Párizsból induló mexikói járatunkat. Nem volt egyszerű megoldanunk, hogy kijussunk, rövid idő alatt elintézzük az amerikai beutazási engedélyt az átszállások miatt, de végül szerda helyett csütörtök reggel elindult az együttes első része, hogy aztán ki Chicagón, ki Miamin, ki Houstonon keresztül érkezve, szombat délutánra Zacatacasban újra együtt lehessünk. Mit mondjak, gyomorszorító napok voltak.

A képeket nézegetve elismeréssel állapítottuk meg, hogy a magyar delegáció tagjai nagyon csinosak voltak.

Igyekeztünk méltóképp képviselni hazánkat már az öltözékünkkel is, ezért nemzetiszín tréningruhákat, egyen pólókat és elegáns kosztümöket, öltönyöket csináltattunk.

Elképzelésem szerint ez nem volt kevés összeg, nem beszélve az utazásról és az egyéb járulékos költségekről. Valószínűsítem, hogy az együttes anyagi helyzete erre azért szűkös, nem fedezte önállóan a felmerülő költségeket.

Jászberény Város Önkormányzata Polgármester úrral az élen a kezdetektől fogva mellettünk állt és támogatott, hogy az utazásunk létre jöhessen. Nagyon fontos megemlítenünk az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Nemzeti Kulturális Alapot, melyek szintén támogatták az együttest. Pócs János országgyűlési képviselő úr sokat segített abban, hogy állami segítséget kapjunk a kiutazáshoz, illetve előzetesen a Csángó Fesztivál állami támogatását is erősen szorgalmazta. Természetesen saját forrásokat is felhasználtunk. A táncosok is hozzájárultak anyagilag, vagy például a Jászok produkció együttesi tiszteletdíját is az utazásra szántuk, illetve prospektusok készítésére, ajándékokra és egyéb költségek fedezésére. Köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon segített minket ez ügyben.

Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy minél közelebb vagyunk az Egyenlítőhöz, az emberek annál lazábban veszik a kötelezettségeiket. Valahogy arrafelé kevésbé számít az idő. Megtapasztalták ezt az életérzést?

Elég sűrű programon kellett részt vennünk. A három hét alatt csak egyetlen szabadnapunk volt és bizony sokszor meggyűlt a bajunk a helyiek lazaságával, vagy a szervezetlenséggel. De összességében felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára a bosszúságot okozó pontatlanságok vagy a szervezetlenségből fakadó kellemetlenségek ellenére is. A helyiek egyébként nagyon barátságos, vendégszerető emberek, bár először meglepődtünk azon, hogy az időt nem veszik olyan szigorúan, vagy azon, hogy a biztonságunk érdekében valóságos terrorelhárító csoport követte minden lépésünket. Hozzáteszem, hogy a csoport minden tagja mind mentálisan, mind fizikailag rendben volt és maximális toleranciával rendelkezett – még az időközben életünket némiképp megkeserítő, szinte mindannyiunkon átvonuló gyomorrontás ellenére is. Közösségileg is kiváló szellemű a csapatunk.

Hogyan fogadták a magyar produkciókat?

Elmondhatom, hogy a magyar tánc színessége, gazdagsága, virtuozitása lenyűgözte a vendéglátóinkat. Rendszerint vastapsot kaptunk és előadások után mintegy fél órát szántunk arra, hogy eleget tegyünk a velünk fotózkodni vágyók vagy autogramot kérők kívánságainak. Fellépéseink után kisebbfajta táncházakat kerekítettünk, melyeknek szintén nagy sikere volt. Nekünk is óriási élmény volt annyi ember előtt bemutatkozni, megismertetni folklórkincsünk egy-egy szeletét. Külön öröm volt felfedezni a közönség soraiban magyar zászlót lengető kint élő honfitársainkat.

Milyen táncokat vittek magukkal a képzeletbeli tarsolyba, melyekhez a viseletekkel súlyosan megpakolt bőröndök képviselték a valóságot?

Igyekeztünk a Kárpát-medence táncanyagából meríteni. Ízelítőt adtunk Kalotaszeg, Mezőség , Küküllő vidék, Somogy, és természetesen a Jászság táncaiból. Botos, eszközös koreográfiákat, díszes viseleteket mutattunk be a közel egy órás fellépéseink során. A műsorokat a helyszín függvényében is variáltuk. Felléptünk utcai színpadokon, tereken és profi színházban is. A sikerünket visszatükröző közönség a számunkra szokatlanul forrón tűző nap ellenére is lelkesítőleg hatott. Azt hiszem méltón képviseltük országunkat.

A számtalan előadás között azért jutott idő városnézésre is?

Az első héten Zacatacasban töltöttük az időnket, majd átutaztunk egy barátságos városkába, Guanajuatoba. Ezekben a városokban volt alkalmunk nézelődni. Közben a környező településekre is elvittük a műsorainkat. Az utolsó napokat Mexico Cityben töltöttük, amiről ez alatt is kiderült, hogy fantasztikus város. A visszautazásunk napján béreltünk egy buszt és ellátogattunk a piramisokhoz. Azt gondolom ezzel az élménnyel is gazdagodva kellőképpen megkoronáztuk kintlétünket.

Egy ilyen utazás valószínűleg jó alkalom a különböző nemzetek táncegyütteseivel való kapcsolatfelvételre. Sikerült esetleg meginvitálni valamelyiküket a következő Csángó Fesztiválra?

Igen, az egyik mexikói együttessel felvettük az ilyen irányú kapcsolatot, de mi magunk is kaptunk meghívást Franciaországba, Argentínába, Lengyelországba.

Ez a távolabbi jövőbe tekintő elképzelés. Mit tartogat még az idei esztendő az együttes számára?

Gőzerővel készülünk a Jászok budapesti bemutatójára, mely szeptember közepén lesz. Új műsor elkészítését tervezzük, idén 45 éves a Jászság Népi Együttes, ennek megünneplésére is nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni. Ezen kívül az utánpótlás együtteseinkből összeállított gyermekcsoportunk szerepel a Fölszállott a páva című tehetségkutatón, mely szintén komoly munkát és felelősséget ró ránk. Mindent összevetve, nem nagyon érünk rá unatkozni.

Fotó: Gorácz József