Csoda ez az Angyalkert!

Szerdán délelőtt, már jóval tíz óra előtt ragyogó napsütésben meg telt ünneplőbe öltözött nőkkel és férfiakkal a valamikori Huszárlaktanya épülete előtti parkoló. A városi közélet valamennyi ismert szereplője leste izgatottan azt, amit az átadandó óvodából kívülről is látni lehetett, főleg a hatalmas játszóudvart, a csoportszobák előtti tereket védő színes napvitorlákat.

Pontosan tíz órakor Kis Istvánné igazgató asszony – vagy, ahogy itt, az óvodában ismeri majd a 75 lurkó: Kati néni – köszöntötte dr. Ternyák Csaba egri érseket, Kasza Lajost, az intézmény tulajdonosát, építtetőjét, Soltész Miklós államtitkárt, Pócs Jánost, a Jászság parlamenti képviselőjét, Szabó Tamás polgármestert és a politikai-társadalmi élet megannyi személyiségét.

Az igazgató asszony után az ovisok kedves verses köszöntője következett, amelyben többek között azt mondták, hogy „olyan ez az óvoda, mint egy mesepalota”. Versikéjük végén kérték az érseket, hogy szentelje meg az óvodát.

Előbb azonban dr. Novák István főigazgató beszélt a csodákról. Felidézte előző napi találkozását a beszoktatásra járó Tomikával, aki elárulta neki, hogy jó ez az óvoda és ő már volt templomban is. A főigazgató Isten apró csodáit sorolta, kezdve attól, ahogy a Kasza család, főleg Kasza Lajos és Tímea megálmodták a családi napközit, majd az óvodát, folytatva az épülettel, ami romjaiból valami nagyon széppé alakult át, ide sorolva az óvodapedagógusokat, akik eleinte nem jelentkeztek, de aztán Kis Istvánnéval az élen motorjai lettek az épület funkcionális kialakításának is. Nem utolsó sorban csoda kellett ahhoz, hogy a 75 ovisnak kialakított intézmény valóban megteljen. – Azt hittük nagy lesz az óvoda, de jövőre újabb csoport is indulhat az Angyalkert Óvodában. Azt kívánom, hogy a nevükhöz méltóan, az angyalok vigyázzanak a kis óvodásokra! – összegezte mondandóját a főigazgató.

Kasza Lajos – noha félévente-évente ad át nagy, több ezer négyzetméteres ipari csarnokokat –, ezúttal láthatólag meghatódott volt. Elmondta, hogy az ő szerepük a romos épület valamikori megszerzésétől a mai napig tartott. Felidézte, hogy a városban mendemondák kaptak szárnyra, vajon mi lesz az épület sorsa, „de sose találták el”. Elégedettségét jelezte, hogy rövid beszéde nagyobb részében köszönetet mondott a Laboda István vezette alkotócsapatnak és az épület lelkét varázsoló Kasza Tímeának, és az óvodai alkalmazottaknak. Abban a reményben adta át az intézmény kulcsát dr. Ternyák Csabának, hogy az óvoda működése a továbbiakban is példamutató lesz.

A kulcs jelképes átadására azért került sor, mert a megálmodáson és megépítésen túl egy ilyen intézményt működtetni is kell, megteremtve annak szakmaiságát és szellemiségét. Erre a célra Kasza Lajos jó katolikusként az Egri Főegyházmegyét kérte fel, amely a feladatot örömmel vállalta és itt, helyben a dr. Novák István főigazgató által vezetett intézményekhez delegálta.

Az egri érsek egyházi emberként Szent Péter kulcsára utalt, amellyel Isten őrá nagy hatalmat ruházott. Itt, ebben az intézményben azonban nem a hatalom, hanem a szolgálat a mérvadó. Hasonlóan az elmúlt 130 évhez, amely során – néhány kimaradt évtizedet leszámítva –, az egyház kiemelkedő szerepet vállalt Jászberény nevelési-oktatási életében. Ennek az óvodának az a különös jelentősége, hogy kisgyerekkorban kell elkezdeni a Katolikus Egyház alapinformációit átadni a keresztvetéstől az imákig. Olyan folyamat indulhat el, amely során a felnövő kisgyerekek élete hozzákapcsolódik a Teremtő Istenhez. Ha egy ember tudja a helyét a világban, az boldogabb, mint aki csak tévelyeg. Az Angyalkert Óvodáról az érsek elmondta, ígérheti, hogy itt jó keresztényeket, hívő katolikusokat, a város elkötelezett polgárait és a hazát hagyományosan szerető jász magyarokat nevelnek. – Sokan úgy tartják – fogalmazott –, hogy a jász magyarok a legjobb magyarok, de legalább is arra törekednek. Az viszont bizonyos, hogy a jászok a legjobb katolikusok voltak a múltban és az a tapasztalat, amikor ehhez az identitásukhoz ragaszkodtak, akkor voltak a „topon”. Az egyház azt ígéri, hogy ide vezeti vissza a jászokat a maga szerény eszközeivel.

Ezt követően az óvoda kulcsa dr Novák Istvánhoz, majd az intézményvezető igazgató asszonyhoz vándorolt, és az ünnepélyes szalagátvágás pillanatait élhettük át, amelyet az ünnepi beszédet tartók és Soltész Miklós államtitkár végeztek el.

A Huszárlaktanyának hatalmas az előtere az épület előtt, így a rég nem látott ünneplő tömeg elfért, azonban meglepő módon a szalagátvágást követő látogatás során az épület folyosói, termei is elnyelték a sok embert. Szokatlanul nagy tereken haladtunk át, a tornaterem, majd a közös rendezvények valószínűsíthető terme, a vadonatúj, jól felszerelt konyha, a kiszolgáló létesítmények mind mutatják a lehetőséget, amit a tervezők és az építők megteremtettek.

A csoportszobákban is jártunk természetesen. Ott is klimatizáltak a helyiségek, csöveknek, fűtőtesteknek pedig látható nyoma nincs. A játszóudvarra kilépve kis szellő támadt fel, ideális alkalmat teremtve rövid megbeszélésekre. A program azonban szoros volt, következett a mise a főtemplomban, majd a Nagyboldogasszony iskola sportcsarnokának ünnepélyes átadása és felszentelése. Ez utóbbi eseményekre azonban nyomdai okok miatt már csak a következő számunkban tudunk visszatérni.

Fotók: Kárpáti Márta