Cigányzene hódított a Jász Múzeum udvarán

A Zenés Múzeumi Esték sorozat keretében augusztus 17-én, csütörtökön koraesete a Jászsági Cigányzenekar lépett közönség elé a Jász Múzeum udvarában. A műsorban a zenekar mellett felléptek a cigányzenekar növendékei, valamint két énekes, Bárkányi Adrien és Sztruhala József is.

Az est vendégeit Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója köszöntötte, aki a jászkunsági cigányzenészek tevékenységének rövid történeti áttekintésével vezette be a nagyszerű programot.

– A Jászkunsági cigányzenészek működéséről a 18. század közepétől vannak adataink. Cigánybanda muzsikált a csárdákban, a házi mulatságokban, a bálokban és a lakodalmakban is. Különösen fontos szerepet játszottak a katona verbuválások alkalmával, amikor a toborzó verbunkot járó nyalka huszároknak ők húzták a talpalávalót. A Jászságban a 18. század második felében elismert cigány muzsikus volt Czéfó Mihály, Rácz István és Tuthi János. A jó zenészeket Jászság szerte ismerték, de még az adott település elöljárósága is gondot viselt rájuk, és a nehéz fizikai munka alól felmentette őket

– A Jászságban a 20. század közepéig a kocsmai mulatságokban, bálokban négy vagy öt tagú cigánybanda szolgáltatta a muzsikát. Minden táncos helynek megvolt a  maga bandája. Jászberényben a 19. század végén, a 20. század elején számos neves cigányzenekar működött. Az 1871 és 1917 közötti időszakból hatvanhárom jászberényi cigányzenész nevét ismerjük. Közöttük vannak híres muzsikus dinasztiák, mint a Csiklya, a Lakatos, a Rácz és a Pege család. A jászberényi Pege család leszármazottja volt a híres bőgőművész, Pege Aladár.

– A 20. század végéig még a Jászságban is számos olyan vendéglő és étterem működött, ahol élő zenét, legtöbbször cigányzenét hallgattak a vendégek. A 21. század elejére azonban jelentősen megváltozott a szórakozáskultúra. Az éttermek már nem foglalkoztattak cigányzenekarokat.  Sőt a nagymúltú szórakozóhelyek, így a Lehel Étterem, a Kőhidi Vendéglő és az Aranyponty Étterem is megszűnt. Van amelyiknek az épületét is lebontották. – Ezért is volt nagyjelentőségű Zsiga István prímás szándéka, amikor 2020 júliusában a ma még működő zenészekből megalapította a tíztagú Jászsági Cigányzenekart. Zsiga István maga is zenész dinasztiából származik. Ősei Cegléd városának közismert és elismert cigány muzsikusai voltak-. Édesapja, id. Zsiga István hosszú ideig Nagykőrösön muzsikált, s a fiai is itt kezdett muzsikálni. Az ifjú Zsiga István 1974-ben Jászberénybe került és két éven át a Jászság Népi Együttes zenekarának főállású prímása volt. Később muzsikált a város minden vendéglátóegységében. Amikor a nagyobbik fia felvételt nyert a kecskeméti Kodály Zoltán Középiskolába, akkor a család is Kecskemétre költözött. Napközben egy idegenforgalmi helyen muzsikált, esténként pedig a Katona József Színház zenekarában játszott. A család 2000-ben visszaköltözött Jászberénybe, de ekkor már sem a városban, sem a Jászságban nem működött sehol cigányzenekar. Elhatározta, hogy összeverbuválja a még fellelhető muzsikusokat, és egy zenekart alapít a cigányzene megmentésére, tovább éltetésére. Törekvését siker koronázta, s agy 2020 júliusában 10 fővel megalakult a Jászsági Cigányzenekar, amelynek legfiatalabb tagja 6, legidősebb tagja pedig 86 éves – mondta Hortiné dr. Bathó Edit.

Azt pedig, hogy ennek a zenekarnak a létrehozása sikeres lesz egyetlen pillanatig sem volt kétséges. A Jászsági Cigányzenekar muzsikusainak kezében ugyanis többségében három-négy, sőt öt évtizednyi tudás is van, melyet nagyon nagy kár lett volna elfeledni. Önmagában már ezért is nagyszerű dolog, hogy ez a zenekar létrejött. De talán még ennél is fontosabb, hogy megkezdték a fiatalokkal, az utánpótlással is a munkát, hogy legyenek olyanok, akik viszik majd tovább ennek a gyönyörű kultúrának a hagyományait.

Nos, a csütörtöki koncerten mindenből ízelítőt kaptunk. A műsor bevezetőjében a fiataloké volt a főszerep. Az utánpótlás tagjai énekelte, zenéltek, mondtak verset. Szívet melengető pillanatok voltak, s a gyermekek méltán kaptak nagy tapsot. Ahogy az utánuk következő két profi énekes, Bárkányi Adrien és Sztruhala József is. Persze mind ehhez kellett az a fantasztikus zenei háttér, amit a Jászsági Cigányzenekar adott. Amikor pedig a zenészek egyenként is bemutatták, milyen virtuóz megszólaltatói hangszerüknek, méltán szólt a vastaps.

Fantasztikus koraeste volt a Jász Múzeum udvarán, melyet az égiek is a kegyeikbe fogadtak, mert délután eső áztatta a környéket, ám a koncert idejére kiderült az ég. Netán azért, mert odafenn is szeretik a cigányzenét, amely lehet bús, lehet vidám, de mindig szívből szól.

Remélhetőleg sok ilyen szép délutánunk, esténk lesz még a következő években is a Jászsági Cigányzenekarral, akiknek gratulálunk, hogy ezt a rendkívül értékes kultúrát ápolják, s nevelik az utánpótlást is, hogy a cigányzene a Jászságban ne haljon ki.