Akiket a kolbász illat megcsapott
Jász Kolbász, megint igen, már féltucatszor, így a farsang közepén, február 10 – 11-én, ebben az esztendőben is a JP Aréna küzdőterén.
Farsang ide vagy oda, itt nem volt alakoskodás, töltés volt, sertésbélbe kolbászok kreatív kreálmánya, arcba házi pálinkák legjava, a fülbe mulatós muzsika. Jelmezek, tarkák és ötletesek, persze számtalan akadt, a csapategységet kifejező egyedi feliratos pólók, kötények, fejrevalók formájában.
Felvezetésnek, pénteken a Bervában, az előre leadott szárazkolbász remekek versengtek, annyi volt belőle, mint a rabló Ali baba meséjében, vadak húsából készültek, és házi haszonállatokból valók. A bírák „konklávéjának” királyokat kellett választani ezen az estén, ami okozott nékik némi fejtörést, de a füst felszállt, valahogy úgy, ahogy ezen kolbászok és szalámik tartósításánál történt. Igy döntésük megszületett, sertés szárazkolbász készítők között Banai Péter, vadhúsból alkotók közül Hoppál Róbert fejére került korona.
Időközben az esemény fő helyszínén, a JP Arénában, lelkes tömeg hangolta testét a zenére és úristen, hogy várták a ValMar dalait és Regán Lili szettjeit.
Szombaton kora reggel nagy készülésre virradt a felkelő Nap, malacvisítás nem volt, sem szúrás, sem perzselés, csak a csapatok sebes érkezése, szorgos becuccolása, egymás kölcsönös üdvözlése, az asztalok elfoglalása, berendezése, díszítésé, no meg koccintás és koccintás. Kilenckor kezdődött a nyitóceremónia a himnuszukkal, plusz megtoldva még a székellyel, majd a szervezők vezére, Józsa Tomi szólt az százszámra egybegyűltekhez. A választott elöljárók is megjelentek, Budai Lóránt polgármester leleményes verssel, Pócs János országgyűlési képviselő kedves szavakkal, majd az asztalok között kóbászolva, pálinkát kínálva köszöntötte a társaságokat. A hagyományos, hangulat korbácsoló, minden kéz a magasban, aztán a közös vastaps jelezte a kolbászkészítés kezdésének idejét. Mulatós hangulatról a Pezsgő Zenekar gondoskodott, és mindig volt sok, és még több lelkes táncoló, a színpad előtti téren. A csapatok, akik baráti társaságokból, munkahelyi kollektívákból és számos egyéb közösségből álltak össze, az Arénában húst és szalonnát kaptak, no meg belet, a kézi meghajtású darálót és a töltő alkalmatosságot azonban magukkal kellett hozni. Az alapanyag mindenkinél így ugyan az, a szükséges eszközök is hasonlatosak, viszont a feldolgozás technikája a hozzáadott fűszerek, a trükkök és titkok adták együtt azt, ami egy kolbászhoz jó lehet. Úgy kell belőni a tölteléket, hogy az kisütve, a legjobb harmóniát adja, a hús, a zsír, a fokhagyma, a só, bors, paprika, és a kömény tekintetében, aztán jól össze kell gyúrni, majd puhára keverni és a végén jó keményre tölteni, hangzott egy bölcselet. A szorgosan dolgozó csapatok megjelenését, az asztalok dekorációit, szaktekintélyekből és civilekből álló zsűri szemlézte, mely grémium élén ismét Dobos Zsolti mesterséf állt. E tekintélyes testület aztán az idő haladtával, kóstolni méltóztatott a kisütött kolbászokat, hogy ízlelő bimbóik segítségével kiválasszák a legjobbikat. Mindez alatt a töltő csapatok is egybe gyúródtak, egy nagy színes közösséget alkotva tettek róla bizonyosságot, hogy nemcsak kolbászt lehet tölteni együtt, de időt is, kvaterkázva, mulatozva. Az utóbbiba magyar- és cigánynótáival, Bangó Margit, a mulatás királynője is besegített, fokozva a remek hangulatot, az eredmények kihirdetése előtt. Bár a legtöbb társaságnál a részvétel volt a fontos, de az elismerés egy plusz ráadása lehet a pompás napnak. A zsűri derekasan kostolt, egy lacikonyha kedvelő nagyevőnek is dicséretére vált volna, ennyi sültkolbászból egy-egy falat elfogyasztása, de csak megtalálták a szerintük legízletesebb igazi jászkolbászokat. Számos elismerés talált gazdájára a csapatok között a díjátadó forgatagában, melynek csúcspontján arra is fény derült, ki birtokolhatja egy esztendeig, a Jász Kolbász az arany kolbásztöltő vándordíját. Ez alkalommal, a Mihályi Dentál csapata emelhette a magasba a jászsági kolbásztöltők áhított drágaságát, akik első alkalommal lettek részesei az eseménynek és az utolsók voltak, akik nevezését még a szervezők elfogadták. Na hát így is lehet egy utolsóból első!
A Jász Kolbász fesztivál forgatagának végső felvonásaiban, a JP Aréna küzdőteret, a bulizok vettek birtokba ismét és hajnalig csapatták hiszen, itt volt Szecsei apánk.
Az események elmesélésének margójára még annyi ide kívánkozik: igen jól sikerült megtölteni a 6. Jász Kolbászt, a folytatás tehát garantált.
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
