Kórustábor – Cantate Nobis Énekegyüttes

Ritka lehetőség egy kórus életében, hogy több napos „továbbképzésre” gyűljön össze csaknem teljes létszámban egy festői helyen, Szalonnán. Az ősidők óta lakott település Aggtelek környékén, a Bódva széles völgyében, hegyek ölelésében terül el. A Rakaca víztározó szomszédságában, a világ zajától távol lévő vendégház kitűnő választásnak bizonyult, háborítatlanul, senkit nem zavarva énekelhettünk 4 napon át július közepén.

Célunk a 10 + 1 éves, jubileumi hangversenyre való alapos felkészülés volt, hangképzéssel, egységes hangzást elősegítő gyakorlatok elsajátításával, a műsortervben szereplő művek kidolgozásával. Az összezártság, a helyszín és a program csapatépítésre is kiváló alkalom volt. Karnagyunk, Thormanné Husznay Mária mellett velünk tartott Sas Dániel zongoraművész, a kórus korrepetitora//zongorakisérője is.

Délelőttönként 3 óra, az ebéd és a szieszta után ismét 2-3 órás gyakorlás tette próbára a hangszálakat. Senki nem rekedt be, a hegyvidéki klíma gondoskodott a tüdő regenerálódásáról. Két nap délelőttjén hangképzésből adott ízelítőt Virágné Dr. Juhász Nyitó Klára, a Palotásy János Zeneiskola AMI zeneismeret és magánének tanára. A helyes levegővétel, a rezonancia, a hangzóképzés apró, de rendkívül fontos gyakorlati titkaiba avatott be bennünket. S lám, már az első órák után a helyes levegővételre építve, az orr-és arcüreg rezonancia segítségével képzett vokálisokkal sokkal szebben szóltak a dalok, az egységes, kiegyenlített hangzás gyönyörűségéből kaptunk visszajelzést! A második napon – megismerve az alapokat, s a mindenki részéről tapasztalt igyekezet hatására – még inkább öröménekléssel telt a délelőtt. Köszönjük Klárika, talán – mert szeretnénk – lesz még folytatás, hiszen van hová fejlődnünk!

A harapósan friss levegő mindig meghozta az étvágyunkat. Ellátásunkról reggelente és esténként a basszus szólam egyik oszlopos tagja, Madarász Lajos és kuktái gondoskodtak, ebédet a szomszéd településről hoztak. A reggelik hidegtálakkal, gazdag tojásrántottával indultak, kellő energiát biztosítva a dolgos nappaloknak. A bográcsban főtt babgulyás, a lecsó és a tárcsán sült húsok méltó befejezései voltak az átdalolt napoknak. Mindenki hasznossá tette magát a terítésben-rendrakásban.

Persze arra is volt késztetés és készlet, hogy a megfáradt torkok be ne rozsdásodjanak, s a hangulat iskellően emelkedett legyen. Vacsora után a fáradhatatlan és improvizálásban is verhetetlen Dani zongorán adta meg az alapot a régi és újabb slágereknek, a kifogyhatatlan repertoárt hozó Mester Árpád pedig gitárjátékával tette színesebbé a hangzást. A közös társasjátékok és az önfeledt, vidám zenélés-éneklés is feledhetetlenné varázsolták az estéket. Igazi közösségi élményeket éltünk át!

Sajnálatos esemény történt a 4. napon, karnagyunk egy rossz lépés miatt balesetet szenvedett, kórházi ellátásra szorult. Az utolsó próbát kórusunk tagja, Jámbor Imre tartotta meg, köszönet a lelkes és hozzáértő „beugrásért”. Hazafelé tartva Miskolcon, az év elején gyönyörűen felújított Belvárosi Nagyboldogasszony Görögkatolikus Székesegyházban lehetőséget kaptunk egy rögtönzött éneklésre. Az Ősi ír áldást és a Bogoroditse Devo imát Thormanné Husznay Mária mielőbbi felépülésében reménykedve énekeltük el!

 

Szivos Ilona, kórustitkár