Requiem és kórusbarátság

Tudta az Olvasó, hogy a zene hallgatása, aktív művelése csökkenti például a félelemérzetet? És azt, hogy akik kórusban énekelnek, sokkal több barátjuk van, könnyebben alkalmazkodnak másokhoz, nyitottabbak és fogékonyabbak társaikra? Azt pedig biztosan tudják, hogy a zene boldogsághormonokat szabadít fel!

Csak remélni tudjuk, hogy aki ott volt a főtemplomban október 14-én, a Missa da Requiem magyarországi ősbemutatóján, személyesen megtapasztalhatta az örömérzés azon fokát, amely élményként elkíséri még hosszú ideig. Christoph Kirchberg zeneszerző 9 tételes gyászmiséje – szomorú témája ellenére – olyan érzelmeket szabadított fel a hallgatóságon kívül a művet éneklő Vechtai Madrigalchor és a Cantate Nobis Énekegyüttes tagjaiban, amelyek a jóleső hidegrázáshoz hasonlíthatóak. A Szolnoki Vivaldi Kamarazenekar lélekbe lopakodó puha, egységes hangzása, a basszust játszó nagybőgős és a csellisták szívbe markoló jajkiáltása, Philipp György szólista szívnek-fülnek egyaránt tetsző, szárnyaló baritonja, Pozsonyi Péter harsonájának telt, gyönyörű ívű szólója, mind-mind hozzájárult a mű sikeréhez. Hermann-Josef Suelmann karnagy teljes átéléssel, az érzelmek testbeszéd általi közvetítésével fogta össze a nagy létszámú előadói gárdát.

A Missa de Requiem előadását megelőzte a Cantate Nobis Énekegyüttes és a Madrigalchor Vechta önálló fellépése. Műsorválasztásuk ráhangolódás volt az elhunyt lelkekért mondott szentmisére, hiszen többségében egyházi ihletésű zeneművek hangzottak el. Külön említést érdemel Christoph Kirchberg Das Ave Maria című dalának ősbemutatója, melyet a zeneszerző – tisztelete jeléül – Thormanné Husznay Máriának és a Cantate Nobis Énekegyüttesnek írt. Meghatottan köszönte meg a műsorszám végén a dal angyali kórusként szóló interpretálását.

Vechtai vendégeink három napot töltöttek Jászberényben. Érkezésüket követően, csütörtökön este már közös próbát tartottunk az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusa dísztermében. Pénteken „kimenőt” kaptak a Madrigálkórus tagjai, Budapestre kirándultak. Idegenvezető kísérte el őket a Hősök terére, a Várba és a környező látnivalókhoz, melyeket kérésünkre az idegenvezető a zenéhez, a zeneirodalom nagyjaihoz kötött. Az estebéd után azonban már a szólistákkal és a zenekarral együtt tartottunk próbát a Déryné Rendezvényházban. Szombaton délelőtt Jászberénnyel ismerkedtek, ki a Jász Múzeumot megtekintve, ki a városban sétálva. Aztán déltől kezdődött a főpróba, zenekarral, szólistákkal, a helyszín „bejárásával”. A mintegy kétórás előadás zárta a vendégek hivatalos programját.

Este már felszabadultan, a jól végzett munka örömével vetettük bele magunkat a szórakozásba, szórakoztatásba. Detvai Gyula sokszínű, világslágereket felvonultató repertoárját nem sokáig adta elő szólóban, a vendégek és vendéglátóik vele együtt énekeltek, és a vacsora után már a táncparkett ördögeivé váltunk. Persze elhangzottak köszöntők, érzelmek tolmácsolása, mely Norbert Wiens, a vechtai kórus elnöke ajándékának átadásával érte el tetőfokát. A maga festette kép a Missa da Requiem világpremierjének helyszínét, a vechtai Klosterkirche-t ábrázolja. Az meg igazi meglepetés volt, amikor az elnök tolmácsolta kórusunk számára a következő, 2019-re szóló meghívásukat, ismét egy közös produkcióra. A kellemes, valóban barátság-összekovácsoló estén előkerültek a gitárok, szállt a dal a Beatlestől az Omegáig, igazi örömzene szólt.

Vasárnap délelőtt a Városházán adott fogadást Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester a vendégek tiszteletére. Tájékozódhattak a Jászberény életét, működését érintő főbb mutatókról, a képviselő-testületről, a testvérvárosi kapcsolatokról, majd kérdéseket tettek fel az őket érdeklő területekről. A házasságkötő teremben szívesen fotózkodtak, és köszönettel vették a Jászberényre emlékeztető apró ajándékokat. A Városháza udvarán még nótáztunk egyet, majd búcsút intettünk a reptérre igyekvő vendégeknek.

Szerző:
Szivos Ilona
kórustag