Átadni magad a fehér ló életérzésnek
A tavalyi „csángón” is a Parno Graszt zenekarral mulatott mindenki a Szabadtérin. Olyan jó hangulatú örömbuli kerekedett, amekkoránál nagyobbat nem is kívánhatott volna egy résztvevő sem. Most sem volt ez másként, hiszen őket hívták meg muzsikálni a szombat éjszakai koncertre a fesztivál szervezői.
Ahaj devlá, mi volt ott összebazseválva a Szabadtérin! Azon vacillálok, leírjam-e, hogy fantasztikus élmény volt együtt táncolni és énekelni a színpad előtt a vegyes etnikumú tömeggel. Aki megismeri a zenekart és rajongója lesz, annak megváltozik a véleménye a cigányokról és elbúcsúzik valamennyi előítéletétől is. Akiket lehet kedvelni, akikkel lehet mulatni, mert őszinték, szívből szólóak, lüktetőek és szerethetők, ezek maguk a „paszabi haramiák” a Parno Graszt. Nincs az a nézőtér, amit zsúfolásig meg ne töltenének, nincs az a néző, aki ülve maradna a székén, ne perdülne táncra, ha színpadra lépnek. Ha a Parno Graszt húzza a talpalávalót kirobbanóan vidám, élettel teli világban találod magad, ahol minden a túláradóan boldog optimizmusról, életörömről, gondtalan mulatásról, táncról szól. A publikum soraiban, a felnőttek mellett a különböző generációk szülötteit, az Y és Z generáció fiatal nemzedékét is elérte, megérintette a tradicionális cigányzene öröme.
A szabolcsi Paszabból egészen San Fransiscóig jutott a romani nyelven a fehér ló nevét viselő zenekar. Nem akármilyen cigányok: muzikálisak és tehetségesek. A 1987-ben alapított együttes dalaiban tudatosan cseréli a magyar és a romani nyelvet. Hogy honnan merítették a hangszerelt érzést? Hát a nyírségi vidékből és közvetlenül Paszabból, ahol a zenekar tagjai a mai napig élnek, távol a nagyváros zajától és divatjától. Zenéjük így őrizhette meg ősi, eleven karakterét, a zenekar pedig őszinte, közvetlen természetét.
Féktelen volt a mulatozás az olyan autentikus és energikus, sokfelé kikacsintó cigány muzsikára, amit kevesen képviselnek idehaza. A nagyon intenzív koncerten szólt a gitár, a tambura, a nagybőgő, a tangóharmonika és a szájbőgő, na meg a vizes kanna. Szívből muzsikáltak, rengeteget improvizáltak, lüktetett minden produkció. A közönség nagy kedvencének egyébként az AC/DC „parnograsztosított” változatát választotta. Amikor megszólalt, sokan a színpadra is feltódultak és ott virtuóz cigány táncba kezdtek. Eszeveszett gyorsasággal tették lábukat a fiúk és figuráikkal gyönyörködtették a nézőket. A hatás katartikus volt, átélhetted a fehér ló által nyújtott szabadságot.
Cigányzene, éneklés, tánc, ugrálás, izzadás, két óra őrület és a legjobb koncert, amit erre a szombat estére csak szervezhettek!
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
