Éjszakai hangulatok

2018-08-16 Demeter Gábor 0 Comments Boka Gábor, csángó fesztivál, Jászság Népi Együttes, koncert, Pál István „Szalonna”, zene, Zűrös Banda

Már a Csángó Fesztiválokat megelőző időben legendás helyszínnek számított nyaranta a „vízutca”. Csak így nevezte annak idején mindenki a néptáncosok háza előtti teret, ahol esténként a zenész és tánctáborosakkal lehetett együtt mulatozni. Aztán létrejött a fesztivál, de az éjszakai koncertek helyszínének megmaradt a Víz utca, ahol ebben az esztendőben is színes programokat kínáltak, és voltak pillanatok, melyek felidézték a valamikori estéket.

Boka Gábor színi direktor már visszajáró vendégművésze a „csángónak”. Szerdán, egyetlen nap alatt állította össze alkalmi társulatát, instruálta őket két próbán át és estére már bemutatásra is került a vásári komédia. Az előre meghirdetett Háry János helyett Petőfi műve, A helység kalapácsa komikus eposzt láthatta a közönség. Az ideiglenes társulat tagjai legtöbben a Jászság Népi Együttes táncosai közül kerültek ki, akik a rendezővel közösen eltöltött idő folyamán már félszavakból megértették egymást. A színi előadáson Boka Gábor volt a mesélő, aki játék közben is alakított a darab menetén, figyelve a közönség reakcióit és így ők sem úszhatták meg, óhatatlanul is a komédia részesei lettek. A mesterien kimunkált élőképekben, sajátos feldolgozásban színre vitt és akciójelenetekkel fűszerezett darab könnyed esti szórakozást adott. A pikáns előadás többször kicsapta a biztosítékot és elsötétült a porond, de ez a szereplőket, és főként a nézőket nem zavarta. Az előadás, közönségével együtt beköltözött a székház színpadára, ahol már zavartalanul bontakozhatott ki az alkalmi társulat. A siker nem lehetett kétséges, tapssal és nevetéssel jutalmazta a tréfát a népes publikum.

Fergeteges koncertélményben volt részük azoknak, akik csütörtök este ellátogattak Pál István „Szalonna” és bandájának műsorára, ahol autentikus népzenei hangulatokat élhettek át. Napjaink egyik legkiválóbb prímása, nagyszerű zenésztársaival a Kárpát-medence leggyönyörűbb muzsikáit szólaltatta meg. A zenei élmény mellett különleges produkciókkal, népzenei feldolgozásokkal tették még érdekesebbé az előadást. A közönség soraiban többen táncra perdültek párjukkal a nézőtéren, ami látványnak sem volt utolsó. A tánctáboros mérai srácok pedig tüzes legényessel fokozták a hangulatot fenn a színpadon. Szerencsés Martina énekével színesítette a műsort, „Szalonna” pedig hegedűjátéka mellett humorával is szórakoztatta az egybegyűlteket. Egy debreceni jó barát éppen születése napját ünnepelte, fel is köszöntötték zenészek módjára egy odaillő széki népdallal. A ráadásképpen játszott Bazsa Márit együtt nótázta a bandával a hallgatóság és lelkes vastapssal jutalmazták a remek éjszakai koncertet.

Zenés – táncos „eszméletvesztésre” készültünk pénteken este a Zűrös Banda koncertje jóvoltából. Balkáni alapú magyar világzenéjük azonban nem a „fejek leszakítását” célozta meg. Muzsikájukat a különböző kelet-európai és balkáni zenei hagyományok – román, magyar, makedón, cigány, szerb – mellett jazz is fűszerezte. A különböző kultúrákat és stílusokat magába foglaló elegyből alakult ki a bandára jellemző egyéni zenei arculat, ami a megszokott balkánitól sokkal árnyaltabb, színpompásabb, érzelemgazdagabb. Nagyfokú profizmus jellemezte a zenészeket, akik gond nélkül játszottak el vokális és instrumentális szerzeményeket, melyek tele voltak oda-vissza tempóváltásokkal, szólókkal és egyéb furmányosságokkal. Básits Branka énekesnő viccesnek és közvetlennek bizonyult, nemcsak segített eligazodni a számok hovatartozását illetően, de félmondatokkal még társait is jellemezte. Ugyan eredménytelenül biztatta táncolásra a közönséget, akik ezen az estén erre „nem voltak vevők”, megteremtette az oldott hangulatot és minden nóta végén megkapták a megérdemelt tapsot, ovációt. Még azt is elhittük egy pillanatra, hogy metalt fognak játszani (Macedón metálos), de Wertetics Szlobodan harmonikás határozottan tiltakozott ez ellen, és cseppet sem meglepő módon neki lett igaza. A közönség egyhangúan kinyilvánította ellenkező véleményét – nem metal! A hangulaton ez persze cseppet sem módosított, együtt nevettünk a színpadon állókkal. Egyszóval minden jelenlévő jól érezte magát, a végén talán csak az hiányzott, hogy nem roptuk a táncot a színpad előtt.