Együtt – mindörökké

Sajgó Mihály és Sajgó Katalin a Csángó Fesztiválok állandó szereplői voltak, nagyon szerették városunkat. A Kolozsvár melletti Györgyfalván éltek, és szívesen fogadták a Jászberényből falujukba érkezőket.

2004 körül a berényi néptáncosok szállásadókat kerestek. Ismertem Györgyfalvát, s amikor megtudtam, hogy onnan is érkezik egy házaspár, őket „vállaltam”.

Meglepődtem, hogy olyan korúak, mint a nagyszüleim lennének. Mégis az első naptól kezdve csodás összhang alakult ki közöttünk.

Családunk is jó néhányszor töltött náluk szép napokat. Vendégszeretetükben az volt a csodálatos, hogy bekapcsolódhattunk az életükbe, soha nem éreztem, hogy látogatásunk – két-három gyerekkel – teher lenne számukra. Vittünk innen is kis főznivalót, elmentünk a kolozsvári piacra, és felmásztunk a dombra, ahol a kertjük volt. És telefonbeszélgetéseink során mindig elhangzott a kérdés: „Ugye jönnek a nyáron, Ildikó?” Hiába ajánlottam, nem tegeztek soha.

Az idén, húsvét körül Kati néni hívott, hogy Mihály bácsi elhunyt. Néhány hét múlva pedig egyetlen lányuk telefonált, hogy édesanyja is elment.

Tavaly és most nyáron is elmaradt a „Csángó”, jövőre remélhetőleg újra lesz, de immár nélkülük.

Őrizzük emléküket!