Roma sorsjáték a Szabadtérin

Augusztus 9-én, csütörtök este mutatták be a roma kultúra megítélésén változtatni vágyó, zsigerinek és szívszakasztónak beharangozott Somnakaj Gipsy musicalt. A különleges darabot nem is adhatták volna elő jobbkor, hiszen a Jászberényben immáron 28. alkalommal megrendezett, kisebbségi identitás megőrzésére törekvő Csángó Fesztivál programsorozatának részeként láthatta a közönség.

Ahogy az a leírásból is világossá vált, a Somnakaj életre hívásánál a készítők nem titkolt elvárása a nézők felé az volt, hogy másként tekintsünk erre a hozzánk ennyire közel álló, mégis ismeretlen, előítéletekkel kezelt kultúrára. Egy másfajta látásmód elindítása lebegett célként, mely szerint a cigány műveltségi eszköztár nem merül, és nem merülhet ki abban, amit hétköznapjaink sokszor elszomorító pillanatainak köszönhetően megtapasztalunk.

A színpadon a romák mindennapjai az európai kultúrkör részeként jelentek meg, ősi tradíciókat bemutató dalokon, táncon, képzőművészeten és iparművészeten keresztül, így olyannak láthattuk őket, mint bármelyik másik, főtéri pódiumra fellépő, messziről jött nemzetiséget. Ez az új szituáció nem csak megkönnyítette a befogadást, de nyitottá tett arra a szemléletre is, hogy a cigányok értékes, tehetséges emberek és fontos, hogy engedjük őket büszkének lenni saját magukra.

A Somnakajt négy évvel ezelőtt mutatták be először és akkor talán senki sem gondolta volna, hogy ilyen sikeres lehet egy roma musical. Olyannyira, hogy a születésnap évében, azaz idén, az előadás producere még Somnakaj-tehetségkutatót is szervezett, ezzel is lehetőséget teremtve a hátrányos helyzetű gyerekek számára, hogy megmutathassák származásuk miatt elkendőzött tehetségüket.

A cselekmény az üzenet fontosságánál azonban jóval egyszerűbb. Adott egy létező település, Alsószentlélek, ahol egy roma lány, Somnakaj él hagyományaikat gondosan őrző családjával, akik természetesen ellenzik, hogy elinduljon a fővárosba szerencsét próbálni. Somnakaj ellenben igyekszik kitörni apja óvó karjaiból és egy kis segítséggel elindul, hogy kibontakoztassa azt a zeneiséget, mely épp gyökereiből fakad. Időközben a szerelem is rátalál a popzenében utazó cigány muzsikus, Misi személyében, akit Oláh Gergő alakít, hamar meggyőzve mindenkit arról, hogy a táncban legalább olyan kiemelkedő, mint a zenei műfajokban. A történet során betekintést nyerhettünk az eltérő szokásokba, hagyományokba, főbb konfliktusokba, és az apa karakterén át a drámai vonal is megjelent, hiszen ő a karrier feladását választotta, mikor Somnakajhoz hasonlóan válaszúthoz érkezett.

Bár a mélyen érintő színészi játék elmaradt, kiengesztelt bennünket a motívumokkal teli képi hangulat, Papadimitriu Athina autentikus cigányasszonya, a táncosok, valamint a roma zeneművészek természetessége, talentuma és az alkotóközösségnek az a szívmelengető hozzáállása, mely által saját sztereotípiáikon is nevetni tudtak. Akit mindenképp meg kell említeni, az Falusi Mariann, hiszen Misi orvos édesanyjának szerepében olyan lehengerlő erővel énekelte be a tágas, szabad teret, hogy ha volt is a közönségnek kételkednivalója a jegyvásárlás alkalmával, onnantól kezdve ez az érzés biztosan elmúlt.

Somnakaj alakja remek szimbóluma annak a társadalmi problémának, melyet a mobilitás jelent egy ilyen kisebbségi közösségben. Inspiráló volt látni, ahogy egy fiatal lány rámutat arra, hogy ha akarjuk, irányíthatjuk sorsunkat és az előítéletek ellenére csak rajtunk múlik, mikor kezdünk el felelősséget vállalni az álmainkért.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?