Bachtól Bartókig

Már megszokhatta a jászberényi közönség, ha Sas Dániel leül a zongora elé, abból csakis szép és jó, egyedi és érzelemdús előadás származhat. Az április 13-i hangversenyén ezt még inkább megerősítette a fiatal művésztanár, hiszen a jól felépített repertoárt igazán virtuóz, kiforrott játéka tette még élvezetesebbé, minden jelenlévő nagy örömére.

A hatvanéves Palotásy János Zeneiskola ünnepi rendezvénysorozatának legutóbbi állomásán Sas Dániel, a zeneiskola egykori növendéke, ma pedig már művésztanára adott önálló hangversenyt a Déryné Rendezvényházban.

A megjelenteket Virágné dr. Juhász-Nyitó Klára, a Palotásy János Zeneiskola tanára és az est műsorvezetője köszöntötte. A hangverseny fényét emelte, hogy az egyes darabok között érdekes zenetörténeti kulisszatitkokat osztott meg a hallgatósággal és az előadót is többször meginterjúvolta. Az estébe hajló koncerten talán furcsán hangzott a reggeli szokásokat firtató kérdés, de hamar kiderült az apropója. Megtudhattuk, hogy Dani a reggeli kávé után egy szál cigarettával hangolódik a napkezdésre – bár ez saját bevallása szerint is igen káros, de már a reggelek részévé vált –, majd a délelőttöket többnyire gyakorlással tölti. Naponta körülbelül négy órát! A gyakorlás első eleme pedig minden esetben a ráhangolódást segítő improvizációs játék. Az új darabokat könnyen megtanulja, a nehézséget a műhelymunka okozza számára, a darab részletes kidolgozása, a finomhangolása. A jól kifejlesztett technika mellett azért tehetségre is szükség van a profi előadáshoz, melyet az est folyamán az ifjú művésztanár be is bizonyított.

A Bachtól Bartókig címet viselő hangversenyen elsőként Bach e-moll Toccata-ját keltette életre a zongorán, majd Haydn: Esz-dúr Szonátájának első és második tételét. A folytatásban szenvedélyes, romantikus alkotások következtek. Niccolo Paganini: Cantabile című darabjának szólóját Burai Zsolt Kevin vendégművész hegedűn mutatta be Dani zongorakíséretére, majd a szünet előtt a billentyűkön megszólaló, cigányzene jegyeivel ékesített 16. Magyar Rapszódia pezsdítette fel a hallgatóságot.

A repertoár Bartók Béla: Három csíkmegyei népdalával, majd az Allegro Barbaro-val folytatódott, megannyi érzelemmel és iróniával. Bartók ez utóbbi alkotása a legkiemelkedőbb életművében és egyben az ellenpólusa is többi szerzeményének. Dani viccesen hozzátette, hogy nem nehéz ezt annak eljátszani, aki 100 kiló felett van, és sok-sok kilométer van már a kezében. „Jó érzés játszani ezt a darabot, mert az ember odacsaphat!”

Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy két előadás között mi jár a fejében, rövid gondolkodás után a technikai hibalehetőségek kiküszöbölését említette. Hiszen mindig törekszik arra, hogy minél tökéletesebb legyen a technikai kivitelezés. Majd, amikor leül a zongora elé, már csak örömzenél, az arcjátékán is jól látható átéléssel, átszellemüléssel az adott darab hangulata szerint. Ez az egyedi előadóstílusa már most fémjelzi őt, pedig még pályája elején jár. „Az a jó, amikor egy darabot úgy tudunk magunkévá tenni, hogy az valóban megszülessen a hangszerünkön előadva… A mai nap műsorában talán az volt a nehéz, hogy ne csak pusztán eljátsszam a darabokat, hanem visszahozzam általa azt a tüzet, melyet a szerzője megálmodott, tudatosan elképzelt.”

A népdalok sorát folytatva Hubai Jenő: Hejre, Kati című szerzeményét adták elő Burai Zsolttal közösen. Kettejük játékát átjárta az összhang, a hangszerük alázatos szeretete és az egymás iránti tisztelet. „Zsoltival játszottunk már együtt, és egy hullámhosszon voltunk mindig is.” – nyilatkozott Dani közös műsoraikról.

A zeneiskolás éveket idézte Kodály Zoltán: Hét zongoradarabjának második és hatodik tételével, a súlyos érzelmekkel komponált Székely keservessel és Székely nótával. Ez a két darab nagyon közel áll hozzá, melyeket még Hagyó Lászlóné tanárnőtől tanul. „Ez vagyok én, valahogy így…”

A grandiózus, élet és halál harcát felvillantó B.A.C.H. Fantázia és Fúga igazán méltó zárása volt a repertoárnak. Liszt Ferenc szerzeményében úgy jelenik meg a jó és a rossz harca, mint Dante

Isteni színjátékában, melynek végén a mennyei seregek győzedelmeskednek.

A Palotásy János Zeneiskola ifjú, 23 éves művésztanára pazar estével ajándékozta meg a hallgatóságot, akik vastapssal hálálták meg a ritka zenei élményt.