KÉSZ a zeneiskolában
Kodály Zoltán halálának közelgő ötvenedik évfordulója – március 6. – adta az apropóját a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Jászberényi Szervezetének hétfőn tartott rendezvényének.
A Palotásy János Zeneiskolában Vargáné Deme Katalin, a helyi szervezet vezetője köszöntötte a közösség tagjait, akik eljöttek, az érdeklődő vendégeket, valamint a zeneiskola igazgatóját és tanárait. A csoport lelkivezetője, Szántó József apát úr rövid, közös imával kezdte a rendezvényt, majd néhány Kodály Zoltánnal kapcsolatos történetről, emlékéről mesélt, amiből megtudhatta a hallgatóság, hogy a művész lelki életet élő, hitvalló ember volt.
Ezt követően rövid zenedarabok előadásával mutatkozott be az iskola néhány tehetséges, a hangszeres tudás megszerzésének útján lépdelő növendéke és az őket oktató, felkészítő tanáraik. A zenei ízelítőt Kodály műveivel keretezte Sass Dániel zongoraművész, aki az intézmény egykori tanulója, ma pedig tanára.
A Kodály-módszerről, a zeneiskola múltjáról, jelenéről és jövőjéről kívánt a továbbiakban beszélni Farkasné Szőke Tünde, az intézmény vezetője. Kodály Zoltánnak köszönhetjük többek között módszerét. A népi gyökerekhez nyúlt vissza népdalgyűjtő munkái során. A nép ajkán lévő dalokat szolmizálva tanítják meg a tiszta hallásra és éneklésre a gyerekeket. Egyik jelmondatát – „Legyen a zene mindenkié!” – már nem értékeljük a helyén, jelentőségét nem értik a XXI. században. Kodály korában még nem voltak intézményesített zeneiskolák, az általános iskolában nem volt kötelező az ének. Felismerte azt a lehetőséget, hogy pici kortól fel lehet építkezni. Az általános iskolától felfelé, akár a Zeneakadémiáig próbálta kitölteni a zeneoktatásban meglévő űrt.
A népdalokat – melyek pentaton hangsorúak – bármelyik kisgyermek el tudja énekelni. Nincsenek nagy ugrások és hangközök, melyek nehezen befogadhatóak. A mai énekórákról pedig pont az éneklés hiányzik. De hogy énekeljenek a gyerekek, ha az óvónők, tanítónők nem tudnak énekelni? A Kodály által kidolgozott zenetanítási módszert 2016-ban az UNESCO a szellemi kulturális örökségek listájára vette, mert nemzetközi szinten is terjesztésre érdemes. Csak helyben nem oldjuk meg – bár csodálatos eredményeket mutatunk kifelé –, csak mi nem használjuk. Pedig ahogy Kodály mondta: „Botfülű gyerekeknél is hihetetlen fejlődést lehet elérni.”
A jászberényi zeneoktatásáról a zeneiskoláról hallhattunk még gondolatokat. 1958-tól működik önálló zeneiskolaként, melynek alapításához Bakki József mindent előkészített. Zeneakadémisták, művésztanárok tanítottak ott egykoron és a helyben megnyilvánuló kulturális igényeket is kielégítették. A nyolcvanas évek végén itt tanítók pályázatot készítettek az itteni képzésről, melynek folytán az innen kikerülő növendékek jelentős előnyökkel indultak további zenei tanulmányaikban. Ma úgy ál, hogy minden előbbre való, mint a zeneoktatás, pedig itt 15 hangszeren van lehetőség tanulásra. Jelentős nevelőtestülettel büszkélkedhet az intézmény, ami fontosnak tekinti a kamarazenélés, társas zenélés örömének megismertetését is.
Zárásképpen Farkasné Szőke Tünde elmondta, hogy a közeljövőben készülnek az intézmény 60. évfordulójára, valamint a zenetanulás pozitív hatásainak megismertetését tekintik feladatuknak.
A rendezvény kötetlen beszélgetéssel, szeretetvendégség elfogyasztásával ért véget.
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
