Rendíthetetlenül és bölcsen

Kétszázötven év egy intézmény történetében is jelentős szám, ami ünneplésre ad okot. A Lehel Vezér Gimnázium egy egész esztendőt szánt arra, hogy méltóképpen megemlékezzen a nagyhírű Alma Mater alapításáról. A hónapokon átívelő ünnepségsorozat csúcspontjára a múlt héten, csütörtöktől szombatig került sor.

Csütörtökön valamennyi gimnazista könnyű táskával és még könnyebb lélekkel indult iskolába, mert ezen a napon minimális tanulás és maximális jókedv ígérkezett az öreg, de korántsem nyugdíjas Lehel Vezér Gimnázium intézményében. A humán-, illetve a reál érdeklődés szerint összeszerveződött diákcsoportok számára a pedagógusok különböző furfangos feladványokat kreáltak, amelyek megoldásához a város ismerete is szükséges volt. Nem véletlen ez a pedagógiai szemlélet, ami a nyitottságot demonstrálja, hiszen a gimnázium mindig is nyitott volt Jászberény egész közössége felé, az intézmény és a város szoros együttműködésben él immár évszázadok óta. A mókás, ugyanakkor intelligenciát, kreativitást igénylő feladatokért jutalom is járt, a legügyesebbek akár három ötössel is gazdagodhattak a rendhagyó tanórákon.

Pénteken még szélesebbre tárta számtalan kéz koptatta patinás kapuit az intézmény. Ezen a napon a bemutató órák alkalmával bárki részese lehetett egy-egy természettudományos vagy nyelvi tanórának. A Szántai Tornakertben sportversenyek zajlottak, a tornateremben néptáncot oktattak fiatalok, a könyvtárban pedig régi képek vetítésével elevenedtek meg az iskola mindennapjai.
Akinek a fotónézegetés nem volt elegendő az emlékek felidézéséhez, azok számára az osztály- és nyugdíjas-találkozók adtak lehetőséget a nosztalgiára. A folyosókon már kora délelőttől megjelentek az egykori diáktársak, és időről időre felharsant egy-egy jókedvű kacaj a több évtizedes sztorik említése közben, vagy boldog üdvözlés az éppen érkező osztálytársak felé. A találkozók a tantermekben folytatódtak, ahonnan az emléktáblaavató-ceremónia csalta ismét a bejárati folyosó környékére az egykori és a jelenlegi leheleseket.

„Rendíthetetlenül és bölcsen” – ezt a jelmondatot vésték bele latinul az iskola 250 éves fennállásának alkalmából felavatott emléktáblába. A bejárati folyosót díszítő márvány az intézmény, a város önkormányzata és Jászberény közösségének szoros kapcsolatát is kifejezi. E hármas egység tette lehetővé, hogy az évforduló alkalmával népes számban ünnepelni tudjuk a Lehel Vezér Gimnázium születésnapját. Az emléktábla-avatáson elsőként Antics István igazgató üdvözölte a megjelenteket, aki mindenekelőtt köszönetet mondott az önkormányzat Humán Erőforrás Bizottságának az emlékmű elkészítésében nyújtott támogatásért. Az intézményvezető elmondta, hogy a táblára vésett gondolat dr. Janka Zoltán professzortól származik, aki az emlékév nyitóbeszédében fogalmazta meg a jelmondattá választott szavakat. Hamarosan elkészül az gimnázium zászlaja is, melyre szintén felkerül az „Intrepide et sapienter” felirat.

A diákok nevében Ménkű Andrea 12. osztályos tanuló mondta el ünnepi gondolatait. Ő az elmúlt három év tapasztalatai alapján már tudja, milyen büszkeség leheles diáknak lenni, ehhez a közösséghez tartozni. Megtiszteltetés a jubileumi évben érettségizni, az elődök nyomdokaiban továbbvinni az iskola jó hírét – emelte ki a tanuló.

Nagy Jánosné nyugdíjas pedagógus a kollégák nevében emlékezett meg a múltról, és hívta fel a figyelmet a remény szerint hasonlóan ragyogó jövőre. Beszédében felidézte az iskolában eltöltött 23 év szép emlékeit, kiemelve, hogy a tanárok mindig szeretettel, példamutatással jártak elöl, nem csupán tanítva, de nevelve is a diákokat.

Az ünnepi beszédek elhangzását követően Nagy András egykori, Antics István jelenlegi igazgatók és Nagy Jánosné tanárnő megkoszorúzták az emléktáblát.

A ceremónia újabb avatással folytatódott. Az emeleti folyosón, a gimnáziumot folyamatosan támogató – 1960-ban érettségizett két öregdiák –, dr. Papp Géza és Besenyi Vendel javaslatára állítottak emléktáblát az intézmény igazgatói előtt tisztelegve. Besenyi Vendel Nagy András igazgató munkásságát emelte ki, aki 23 évig igazgatta a gimnáziumot, így rangidős a valaha volt vezetők sorában. Dr. Papp Géza a tisztesség fogalmát hangsúlyozta beszédében. A tisztességet, amely a Lehel Vezér Gimnázium valamennyi egykori és jelenlegi vezetőjére igaz.

A gimnázium új szárnyában található galéria időről időre színvonalas kiállításoknak szolgál helyszínéül. A jubileum apropóján újabb kitűnő alkotások kerültek a folyosó falára, ezúttal jelenlegi és öregdiákok városunkról és a minket körülvevő környezeti szépségekről készült fotóiban gyönyörködhet az érdeklődő. A fotópályázatot az iskola művésztanára, Velkeiné Pócz Ilona hirdette meg, és a lelkes diáksereg olyan sok kitűnő alkotást készített, hogy jutott anyag a főépület folyosójára is. A kiállítást az igazgató nyitotta meg, aki méltatta Pócz Ilona fáradhatatlan lelkesedését, amely a gyerekeket tehetségük kibontakoztatására ösztönzi, megdicsérte a kiállítókat a szép művekért, valamint elismerte a szülők teljesítményét, akik támaszként állnak a gyermekek mögött.

Pócz Ilona elmondta, hogy közel ötven műalkotás érkezett a pályázatra. Minden kiállító oklevélben részesült és több mint tíz diák könyvjutalmat is kapott munkája elismeréseként. Hozzá kell tenni, hogy a könyvek egy részét a pedagógusok saját könyvtáruk új darabjaiból ajánlották fel. Az elismeréseket gyermek és felnőtt kategóriában adta át a szervező, így többek között az iskola egykori rajztanára, Szántai Katalin, valamint a város elismert fotóművésze, Baráth Károly is kiállítási emlékkel térhetett haza.

A gimnázium könyvtára a nyár folyamán az önkormányzat támogatásának köszönhetően gyönyörűen megújult. Itt, a felújított bibliotékában került sor a Tablók könyve kiadvány bemutatójára. A könyvet szintén Antics István ismertette a teremben helyet foglaló népes érdeklődőknek. Sajnos a régebbi tablók a háború során elvesztek. Az első tabló, amely az utókorra maradt 1945-ben készült, és id. Benke László festőművész keze nyomát őrzi. A ’45-ös tabló nyitja és a 2017-es fényképalbum zárja a gyűjteményt. A Tablók könyve már megélt egy előző kiadást 2010-ben, majd a nagy népszerűségre tekintettel a következő esztendőben ismét kiadták. Azóta többször kérte a város közössége, hogy bővített formában ismét jelenjen meg a kiadvány s erre nem is lehetett volna jobb alkalmat találni, mint a jubileumi évforduló.

A Duna Könyvkiadó tulajdonosa szintén a gimnázium öregdiákja. Az ő felajánlásában is érkeztek könyvek az iskola könyvtára számára, melyeket a helyszínen személyesen ajánlott figyelembe. A könyvbemutatók zárásaként vásárlásra volt lehetőség, mellyel szép számmal éltek az ifjú és örökifjú diákok.