A Jászkun Redemptio 278. évfordulójára emlékeztünk

Az országgyűlés 2014-ben nemzeti emléknappá nyilvánította május 6-át, amikoris 1745-ben a jászok és a kunok visszaváltották elveszett szabadságukat, kiváltságaikat. Ezen a napon városunkban minden évben megemlékezünk őseink példaértékű tettére. Így történt ez idén is.

A Jászkun Redemptio 278. évfordulójára rendezett városi ünnepség koradélután a Redemptios emlékoszlopnál koszorúzással kezdődött. Itt Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatónője emlékezett az 1745-ben történtekre. Ezt követően a Nagyboldogasszony Főtemplomban ünnepi szentmisét tartottak, melyet Szántó József címzetes apátplébános celebrált, s közreműködőként Mező István református lelkipásztor a Szentírásból olvasott fel és áldást is mondott a jászokra.

A Jász Emlékműnél 16 órakor kezdődött koszorúzási ünnepségen Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője mondott beszédet, aki az akarat diadalának nevezte a jászkunok 278 évvel ezelőtti összefogásának sikerét. Az emlékműnél a jászkun települések vezetői, a hagyományőrzők képviselői helyezték el a tisztelet és az emlékezés koszorúit.

A redemptios ünnepség a Déryné Rendezvényközpontban zárult, ahol Budai Lóránt, városunk polgármestere és Ván Jenő jászkun kapitány köszöntötte az emlékezőket. Itt adták át a Jászkun Kapitányok Tanácsa által 2014-ben alapított Jászkunság Hagyományőrzéséért Díjat, melyet minden évben azok vehetnek át, akik a Jászkunság hagyományőrzésében kiemelkedő tevékenységet folytatnak. Idén Ván Jenőtől Borbás Ferenc emeritus jászkapitány és Pálóczi Horváth András régész vehette át az elismerést.

Az ünnepségen közreműködött Pócz János hagyományőrző, a Jászsági Hagyományőrző Egylet, jászsági táncoló családok, Bukovics János mesemondó, valamint Dian Tibor dudás.

A jászkun redemptióról (önmegváltásról)

A kiváltságos jászok és kunok

A 13. és 14. században Magyarországra érkező kunok és jászok betelepülésüktől fogva jelentős kiváltságokat kaptak az uralkodóktól. Nem tartoztak földesúri szolgáltatásokkal, a jászkunok földjén nem alakult ki a jobbágy-földesúr viszony, területe még a török hódoltság idején is koronabirtoknak minősült. Tulajdonosa az uralkodó volt, aki ezt a jogát a mindenkori nádor útján gyakorolta. A lakosok nem csupán a földesúri adóktól mentesültek, de a nemesekhez hasonlóan a vám- és harmincad mentesség és egyéb előjogok is megillették őket.

A kivételezett közjogi helyzet ugyanakkor jelentõs kötelezettségekkel párosult. Ezek közül a legfontosabb a katonai szolgálat volt: a jászkunok háború idején kötelesek voltak a királyi korona alatti hadba vonulásra, s õk biztosították a nádor fizetését is, aki a főbírájuk volt. Mindezeket a terheket azonban szívesen vállalták, büszkék voltak szabad állapotukra, az országban egyedül álló, kivételezett jogi helyzetükre.

1702: A végzetes döntés

A török hódoltság után a bécsi udvar komoly anyagi gondokkal küzdött, a hosszú háborúskodás kimerítette a kincstárat. Pénzre volt szükség, ezért I. Lipót császár elhatározta, hogy az egész Jászkunságot (Jászság, Nagykunság, Kiskunság) áruba bocsájtja. Az eladást megelőzően 1699-ben átfogó összeírás készült a Jászkunságról, hogy felmérjék a terület értékét, gazdasági erejét és adózási képességét.

1702-ben megszületett a jászkunok számára tragikus döntés: az uralkodó 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászkunság egész területét és lakóit a Német Lovagrendnek. Az adásvétel a fennálló törvények értelmében is jogtalan volt, hiszen a kiváltságos terület – koronabirtok lévén – elidegeníthetetlen.

Az eladással a jászok és kunok kiváltságai megszűntek, egyik napról a másikra jobbágysorba kerültek. Természetesen sohasem törődtek bele az õsi jogon szerzett kiváltságaik elvesztésébe. Már a következõ évben lelkesen csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz, s a fejedelem meg is ígérte kiváltságaik visszaállítását, ami azonban a szabadságharc bukása miatt nem válhatott valóra. Mivel a Német Lovagrend nem tudta érvényesíteni vásárolt jogait, 1731-ben eladta jogát a Pesti Invalidus Háznak, ez azonban nem változtatott a jászkunok helyzetén.

“Életünket és vérünket” – és aranyforintjainkat…

A Jászkunságban hamarosan mozgalom indult a jogok visszaszerzésére, amit Pálffy János nádor is támogatott. A három kerületből követek indultak Budára és Bécsbe, kérelmükkel a királyig is eljutottak. Útjaikra ajándékokkal megrakodva indultak őseink, vitték az akkor igazi csemegének számító teknősbékát, de vittek darutollat, kócsagtollat és aranypénzt is bőven, hogy kérésüknek nyomatékot adjanak. Végül Mária Terézia királynő 1745. május 6-án kegyelmesen megengedte: ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat (redemptio, ejtsd redempció).

Hatalmas összegnek számított ez akkoriban, a lakosok csak több évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudták összeadni, ami kamataival együtt ekkor már 575 900 aranyforintot tett ki. Ezen túl vállalták 1000 lovas katona felszerelését, valamint a nádor évi tiszteletdíjának megfizetését. Bár a megváltás óriási terhet jelentett, a cserébe kapott jogok is nagy jelentőségűek voltak. A diploma visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog (a bíráskodás joga) volt. A királynő új pecsét használatát is engedélyezte a Jászkun Hármaskerület számára, melynek székhelye Jászberény lett.

A redemptiót követően a korábban jogilag egységes közösség a megváltott föld arányában tagolódott: akik részt vettek a megváltásban, annak megfelelő földterületet kaptak, ok lettek a redemptusok. A társadalom legfelsőbb szintjét foglalták el, rangjuk és jogállásuk a nemesekéhez hasonló volt. Azokat, akik nem tudtak részt venni a megváltásban, irredemptusoknak nevezték. Rajtuk kívül élt egy szegény, nincstelen réteg is a Jászkunságban, ők voltak a zsellérek. A megváltott földet tőkeföldnek nevezték, ezen kívül azonban a teljes földterületnek csaknem a fele közös használatban volt, ebből alakultak később a redemptus közbirtokosságok. A jászkunok bírája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett főkapitány útján gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe, munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték.

A jászkun redemptio emlékezete

Az önerőből történő megváltás jogos büszkeséggel töltötte el az abban résztvevőket, melynek emlékét generációkon át megőrizték. Ez jelentette az alapját a sokszor emlegetett jászkun öntudatnak, ami máig is jellemzi a jászok és kunok leszármazottait. A legtöbb jászsági településen minden évben megünneplik a jeles napot. (Így Lajosmizsén is ünnepi nagymisével minden év május második vasárnapján!) Jászberényben díszes ünnepség keretében, a jász kapitány szobránál, Budapesten pedig a köröndi Czettler emléktáblánál tisztelegnek az ősök emléke és példamutató áldozatvállalása előtt.

(Papp Izabella levéltáros, a Jászok Egyesülete tagja)