A Jászkun Redemptio emlékezete

A jászok és kunok legnagyobb ünnepe május 6-a, hiszen ezen a napon emlékezünk őseink példanélküli nagy tettére, a Jászkun Redemptiora.

A rendszerváltozás után elsőként Jászjákóhalmán rendeztek ünnepséget az önmegváltás napján, majd 2001-től Jászberényben, a Városvédő és Szépítő Egyesület is tartott megemlékezést a Kapitánykertben. Amikor 2005-ben a jász települések közös összefogásával elkészült a Jász-emlékmű, ettől kezdve az egyesület a szobornál emlékezett meg a jeles eseményről. Az ünnepséghez ekkor már Jászberény Város Önkormányzata is csatlakozott, a jász települések pedig minden alkalommal részt vettek a megemlékezésen.

Jelentős fordulópontot jelentett a jászok és a kunok számára az az esemény, amikor 2014. február 4-én a Magyar Országgyűlés történelmi emléknapnak nyilvánította május 6-át, a redemptios diploma aláírásának napját. Ezt követően Jászberény, mint a Jászkun Kerület egykori székvárosa, felvállalta egy központi ünnepség megrendezését, amelyen a Jászság és a Kunság képviselői közösen emlékeznek meg a jászkun szabadság visszaszerzéséről.

2020-ban egy nagyszabású ünnepségre került volna sor, mivel Mária Terézia királynő 275 évvel ezelőtt írta alá a redemptios diplomát, amely visszaadta a jászoknak és a kunoknak jogtalanul elvett kiváltságait és szabadságát. A járvány veszély miatt azonban erre nem kerülhetett sor. Ha gondolatban is, de mégis emlékezzünk nagy tisztelettel őseinkre, akik erős akarattal, állhatatos kitartással és komoly erőfeszítések árán, de visszaszerezték szabadságukat. Hogyan is történt az eladás és a megváltás? Idézzük hát fel a történelmi eseményeket.

*

 A jászok és a kunok letelepedésüktől fogva különböző kiváltságokat (közigazgatási autonómia, vám és harmincad mentesség, szabad bíráskodás, pallosjog, területhez kötött nemesség, stb.) élveztek, amelyért cserébe mindenkor katonáskodással tartoztak a királynak. Kiváltságaikat időről-időre megerősíttették a mindenkori uralkodókkal, de a török hódoltságot követően veszélybe került autonómiájuk, szabadságuk.

A török csapatok 1694-ben hagyták el a Jászságot iszonyú pusztítást hagyva maguk után. A Jászföld népe alig lélegzett fel, máris újabb veszély fenyegette szabadságukat. A török kiűzését követően a bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot és úgy gondolta a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet vele. A császári kincstár üres lévén, elhatározták a korona uralma alá került ún. új szerzeményű területek pénzzé tételét.

Mivel IV. Béla király óta a Jászság és a két Kunság a magyar Szent Korona tulajdonát képezte, így ezen területek is az eladandó jószágok sorába kerültek. 1699-ben megbízták Pentz János egri kamarai prefektust, hogy járja be és értékelje fel a Jászkunságot. Ez meg is történt, a Hármas Kerület értékét 700.000 rajnai aranyforintban állapította meg, de a tárgyalások során a vételárat 500.000 forintra szállították le.

1702. március 22-én létre is jött az egyezség, amely értelmében I. Lipót császár 500.000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a boldogságos Szűz Máriáról elnevezett Német Lovagrendnek, akinek nagymestere ebben az időben Ferenc Lajos herceg volt.

Az eladás ellen általános volt a tiltakozás mind az országgyűlés, mind a nádor, mind pedig a Hármas Kerület lakosai részéről, de mind hiábavaló volt, a jászok és kunok sorsa közel fél évszázadra megpecsételődött, jobbágysorba kerültek, elveszítve korábbi kiváltságaikat és szabadságukat.

Az eladottság 43 éve alatt a jászok és a kunok rendkívüli erőfeszítéseket tettek jogtalanul elvett kiváltságaik visszaszerzésére. Közben lezajlott a Rákóczi szabadságharc is, amelyhez a jászok elsőként csatlakoztak, elsősorban hazafiúi érzületből, de annak győzelmétől remélték sorsuk jobbra fordulását is. A szabadságharc azonban elveszett, így a kiváltságokat sem sikerült visszaszerezniük.

A jászok és kunok a folyamatos tárgyalások eredményeként mégis elérték, hogy zálogformára változtatták az eredendően jogtalan eladást.  1715-ben pedig a Német Lovagrend kijelentette, hogy lemond a Jászkunság tulajdonjogáról, ha visszakapja az érte kifizetett 500.000 forintot.

1731-ben a Pesten építendő invalidus, vagyis a rokkant katonák kórházára összegyűlt pénzalapból az Udvari Kamara végül kifizette a Német Lovagrendet, de mindez csupán azt jelentette, hogy a Jászkunság földesurat cserélt. Továbbra is hatalmas adóterhek és megaláztatások sújtották a jászokat és a kunokat, akik továbbra is arra törekedtek, hogy az új földesúrtól megszabaduljanak.

1741-ben a Habsburg ház háborúba keveredett Frigyes német választófejedelemmel, s a háborúhoz sok pénz és katona kellett, ezért Mária Terézi kegyesen megengedte, hogy a jászkunok visszaszerezzék régi szabadságukat. Ennek fejében még ezer lovas katonát is ki kellett állítaniuk a királynő szolgálatába. Ez volt a híres jászkun huszárezred.

A redemptios ügyek intézésében a Jászságot Horváth András, a Hármas Kerület főnótáriusa, a Kiskunságot Nánássy János volt kiskunkapitány, a Nagykunságot pedig a karcagi Varró István, a város nótáriusa képviselte. A nevezett személyek igen ügyesen és eredményesen jártak el, mert 1745. május 6-án Mária Terézia aláírta azt a diplomát, amelyben visszaadta a jászoknak és a kunoknak korábbi privilégiumait és szabadságjogát.

A redemptio óriási anyagi teherrel járt. A visszaváltás összegének kifizetésére a jászok hatalmas gyűjtésbe kezdtek, óriási kölcsönöket vettek fel, és megnyitották a Jászság kapuit a betelepülni vágyó felvidéki kisnemesek előtt. Végül is összegyűlt az a hatalmas summa, amely némi kamattal 580.000 rhénesi, vagyis rajnai aranyforintot tett ki, s ebből a jász településekre 221.750 rajnai aranyforint esett.

A redemptiot követően a Jászföld társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. Az új közjogi helyzetből fakadóan egy új jász nép született meg, akik közül sokan eredendően nem voltak jászok, de egyértelműen azzá váltak. Ettől kezdve csak az mondhatta magát jásznak, aki azzá tette magát a földváltásban való részvétellel. Többé nem azon múlt jász voltuk, hogy ki lakik régebben a Jászságban, hanem azon, hogy ki váltott földet.

A jász társadalom nem vagyoni, hanem közjogi alapon rétegekre tagozódott. A kialakult helyi társadalom legfelső rétegét képezték a teljes jogú redemptusok és redemptus-nemesek, a következő réteg az irredemptusoké volt, majd legvégül a zsellérek következtek.

A redemptio által nyújtott előnyök teret engedtek a jászsági mezővárosok és a jász redemptusok korai polgárosulásának, sajátos parasztpolgári fejlődésének is. A települések új vásártartási jogokat nyertek, malmokat, hidakat építettek, élénkült a kereskedelem és az ipar, megindult a városiasodás folyamata. Ekkor alakult ki a jászok jellegzetes parasztpolgári viselete is.

A redemptiot követő időben volt a Jászság életének legvirágzóbb és leggazdagabb időszakában.  S ez a korszak egy századnál is tovább tartott.

Hortiné dr. Bathó Edit,

a Jász Múzeum igazgatója