Természetelvű alkotó kézjegyei
Szignó címmel látható, Nagyné Koncz Éva kiállítása, a Csányi Alapítvány Jászsági Közösségi Házának Déryné 6 Galériája tereiben, melyet április 12-én nyitottak meg.
A kortárs jászberényi festő, Nagyné Koncz Éva, közel fél évszázada alkot folyamatosan és jelen van városunk művészeti életében. Emlékei szerint már három – négy évesen örömét lelte a rajzolásban, az elemi iskolás évei vége felé ifj. Benke László rajztanár festőművész, bátorította kézügyességének kibontakoztatására. A gimnáziumban Sáros András festőművész egyengette útját és vezette be a város képzőművészeinek társaságába, ahol Máté György szobrászművésztől is sok mindent tanulhatott. Később nyári alkotótelepeken, Buna Konstantin festőművész tanítványa lett, jelenleg Makói Juhász István és Sinkó István festőművészek szabad iskoláját látogatja, a Magyar Nemzeti Galéria rajzkörében. Életének fontos szakaszát jelentette a Berényi Műhely Alkotóközösség megszervezése és annak irányítása, két évtizeden át. Óvodapedagógusként szívügye a vizuális nevelés, kisművész csoportot vezetett gyerekeknek, ami tehetség gondozó művészeti szakkörként működött. Művészeti tevékenységének része könyvillusztrációk készítése, illetve vizuális nevelés módszertanával foglalkozó könyvet jelentetett meg.
Nagyné Koncz Éva munkái nagyrészt természetelvűek, környezete tájait, tárgyait, jeleníti meg leggyakrabban, de nem áll tőle távol a nonfiguratív ábrázolási mód sem. Legkedveltebb és leggyakrabban használt alkotó eszközei a pasztellkréta, akvarell ceruza és az olajfesték, próbálja a választott témához leginkább megfelelő technikát megtalálni. A formai elemek ábrázolását igyekszik mindig valamilyen szempontból egyedivé tenni.
Szignó című kiállításán, a mögöttünk hagyott négy – öt esztendőben készült akvarellrajzok, pasztellképek és olajfestmények kerültek a falakra. Az eseményt keresztfia, az alkotóként tevékenykedő Koncz Gábor festőművész nyitotta meg, aki személyes benyomásait osztotta meg a művészről és műveiről, az alábbi sorokban az ő szavaiból idézünk.
„Az én olvasatomban jelen esetben a kézjegyek az alkotó ecsetkezelésére, anyaghasználatára utalnak, azokra a stílusbeli jellemzőkre, amiktől bizton állíthatjuk, hogy ezek a művek Éva keze nyomán készültek. És hogy pontosan mik is ezek a jellemzők? Legfőképp azok a fény-árnyék viszonyok, amiket hihetetlen pontossággal és érzékenységgel ábrázol, legyen az egy téli utcarészlet, ahová besüt a nap, vagy legyen egy alkonyatkor elkapott hangulat. A művek témája, leggyakrabban a természet és táj, a víz és tükröződések, de számos ikonikus épület és épület-belső helyet kap, legyen az akár egy templom vagy egy romos házfal. Ami nagyon szembetűnő az itt látható munkákon, az az emberek ábrázolásának hiánya, csupán néhány képen látunk szereplőket. Számomra a legszembetűnőbb a csend és a nyugalom, a meghittség. Fontos elem, az idő és a körforgás ábrázolása, elég, ha a magára hagyott csónakokat nézzük, vagy például az évszakok körforgását, ahogyan folyamatosan változnak a fák színei, lombjuk. Nagyon változatos az, ahol ezek a festmények készülnek, egészen Lomnici csúcsoktól Horvátországig, Gyöngyöspatától Szegedig, de leggyakrabban a szülővárosa, Jászberény és térsége a főszereplő. Amit rendkívül fontosnak tartok elmondani – az alkotótól tudom – nem fotó után készülnek ezek a tájképek, hanem minden esetben megkeresi a számára legizgalmasabb kompozíciót, nézőpontot, legyen az akár művésztelepen vagy épp városon belül.”
Az alkotásokat szemlélők között a nyolcvanadik életévében járó, ifj. Benke László tanár úr, festőművész is ott volt, aki megjegyezte: „remek hiper naturális, nagy műgonddal készített alkotásokat láthatunk, melyek részleteinek aprólékos kidolgozására, csak egy nő képes!”
A kiállítás megtekinthető május 4-ig, a Csányi Alapítvány nyitvatartási idejében, keddtől péntekig 10-16 óráig, szombaton 9-12 óra között. Információ: +36 70 342 9338
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
