A rendőri lét hivatás

Dr. Urbán Zoltán rendőr dandártábornok, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 2020. május 1-jei hatállyal dr. Nagy Ernő Róbert rendőr alezredest nevezte ki a Jászberényi Rendőrkapitányság élére. A rendőrkapitányt irodájában kerestük fel, ahol hivatásról, családról és a beilleszkedés körülményeiről faggattuk.

Milyen szakmai út vezetett el a jászberényi kapitányság vezetői székéig?

1999 óta vagyok a rendőrség hivatásos állományában, ahol „talpas” járőrként kezdtem dolgozni az Érdi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályán. Néhány év múlva jelentkeztem a Rendőrtiszti Főiskolára. 2004-ben végeztem, majd Komárom-Esztergom megyében kezdtem a tiszti pályafutásomat. Szinte mindent bejártam a ranglétrán, amit lehet tiszthelyettesi kategóriában; járőrként szolgáltam, helyszíneltem, vizsgáltam, előadó és főelőadó voltam. 2006-ban neveztek ki alosztályvezetőnek a megyeszékhelyen. Ezután a főkapitányság megyei közlekedésrendészeti osztályának helyettese lettem. 2014 óta vagyok a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság kötelékében, ahol a megyei forgalomellenőrző alosztályt vezettem. Két év múlva a Szolnoki Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály vezetésére kért fel a főkapitány úr. Innen érkeztem Jászberénybe megbízott kapitányként, majd május elsejétől kaptam meg a kinevezésemet.

Ez egy nagyon szép karriertörténet.

Ha abból indulunk ki, hogy én tényleg alulról kezdtem és húsz év munkája volt, amíg ide jutottam, akkor azt hiszem szerénytelenség nélkül tényleg büszke lehetek. Számomra igazán nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek. El szoktam mondani a kollégáimnak, hogy én tisztában vagyok vele, milyen a hőség és milyen fázni az utcákon. Végeztem azt a tevékenységet, amit a járőrök és éppen ezért nagyra becsülöm a munkájukat. Tudom, milyen nehéz közterületen szolgálni, milyen kihívásokkal szembesülnek.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy rendőr lesz?

Lehet, hogy szokatlannak tűnik, de már elég korán elhatároztam, hogy a rendvédelemben szeretnék dolgozni. Már a középiskolás éveimet is katonai iskolában töltöttem. Az uniformitással együtt járó identitás már nagyon fiatalon megérintett, attól függetlenül, hogy soha, senki nem bújt egyenruhába azelőtt a családban. Egyelőre én vagyok az első, aztán majd meglátjuk, hogy vajon egyben az utolsó is? Szeretem a rendet, a fegyelmet, ezzel együtt szeretek élni. A példamutatást nagyon fontosnak tartom. Egy percig nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam. Azt gondolom, hogy egy rendőr egy héten több jót tesz, mint egyesek egész életükben. Ez a tény engem minden nap feltölt lelkileg. Nekem a rendőri lét nem csupán munka, hanem hivatás.

Egy félmondattal célzott rá, hogy talán valaki esetleg tovább viheti az egyenruhás hivatást. Elárul valamennyit a családjáról?

Két kisfiam van, a feleségem pedig szintén rendőrként szolgál a főkapitányságon. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy tisztában van vele mennyi időbeli elfoglaltsággal jár ez a munka. A párom szolnoki születésű, így általa kötődünk a megyéhez is. Egyébként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származom, jelenleg Tószegen élünk.

Ilyen beosztás és az ingázás mellett nem lehet egyszerű időt szakítani a családra.

Igyekszem úgy osztani be az időmet, hogy ezeket az éveket a család szempontjából ne veszítsem el. A nagyfiam írt nekem egy levelet, amiben megfogalmazza, mennyire büszke rám a kinevezés végett, de legfőképpen annak örül, hogy mindig jut időm rájuk is. Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb elismerés, amit kaphatok.

A család tehát jól vette a kinevezéssel járó örömeket-terheket. A kollégái, hogy fogadták itt Jászberényben?

A váltás mindig olyan helyzet, ami egyfajta kivárással jár. Ilyenkor mindenki felméri, hogy körülbelül milyen helyet foglal el a rendszerben. Én mindig azt próbáltam sugározni a kollégák felé, hogy nekem szükségem van a munkájukra. Azt gondolom, rendkívül jó szakemberek vesznek körül. A szakmai múltam, tapasztalatom is hozzásegített ahhoz, hogy nagyon hamar el tudtak fogadni mind a rendészeten, mind pedig az egyéb szakterületeken. Az elmúlt fél év alatt egy szuper csapatot tudtunk összekovácsolni. Egy irányba tekintünk, úgy érzem a szakterületeken belül mindannyian támogatják a munkámat.

Tervez valamilyen átalakítást, struktúraváltást?

Vannak olyan szervezeti egységek, amelyeken belül a munkafolyamatok átszervezése már zajlik. Ezek nem a humán erőforrást érintik, hanem kimondottan csak a szakmai struktúrát. Szeretném hatékonyabbá, dinamikusabbá tenni a munkafolyamatokat. A megújulás mindig nagyon fontos. Az új dolgokat be kell tudni fogadni a hatékonyság érdekében.

Létszám tekintetében megfelelő az állomány?

Az országos és a megyei kitekintést összevetve nagyon jól állunk. A Jászberényi Rendőrkapitányság állománytáblája a szakmai elvárásokhoz igazodik, a meglévő állomány képzettsége kiváló. A korfánk is jónak mondható, a fiatalok és tapasztalt rendőrök aránya megfelelő.

Talán a városban működő rendvédelmi középiskola is hozzájárul az állomány frissítéséhez. Szívesen csatlakoznak az itt végzett diákok a kapitánysághoz?

Nagy figyelmet fordítunk a toborzásra, ami nem csak a központi irányítás feladata, hanem a miénk is. Elmondhatjuk, hogy akit mi toborzunk be lokálisan, azok hozzánk is kerülnek. Minden évben rendkívüli erőket mozgatunk meg, hogy a fiatalokhoz eljussunk és ezáltal évente csatlakozik itt végzett erőforrás hozzánk. Nagyon jó, hogy itt születettek szolgálnak a városban, hiszen nekik van a legjobb hely-, személyismeretük, és egyben területi felelősségvállalásuk is.

Szatmári születésűként milyennek látja a jászokat?

Bizonyos közös vonásokat vélek felfedezni a két tájegység lakói között. A két népcsoport hihetetlen összefogásra képes emberekből áll, olyanok, akik mindig jó szövetségesei voltak az országnak. Érdekérvényesítő, saját akaratukért aktívan tenni akaró, életkörnyezetükért felelősséget vállaló emberek élnek itt. Ez a rendőrség szempontjából nagyon jó, hiszen mi úgy működünk itt, mint egy család. Közösen kell tennünk egymásért, mert csak így lehetünk sikeresek.

Mit tapasztal, a városlakók hogyan viszonyulnak a rendőrséghez, mint szervezethez, a rendőrhöz, mint egyénhez?

A városvezetéssel nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert amikor idekerültem, akkor indultak a közbiztonsági egyeztető fórumok, ami egy nagyon jó tér ahhoz, hogy az ember meríteni tudjon az itt élők viszonyulásaiból. Ezen a fórumon érzékelni tudom mit gondol a településvezetés, az egyes szervezetek képviselői vagy a civil lakosság a mi munkánkról is. Azt kellett tapasztaljam, hogy elégedettek a munkánkkal. A visszajelzések alapján nem csak itt, de Jászság-szerte szeretettel fogadnak, együttműködőek a rendőrökkel. Azt látom, hogy az itt élőknek fontos, hogy a rendőrökkel jó kapcsolatot építsenek ki, éljen köztünk a kommunikáció. Hozzáteszem, meg merem kockáztatni, hogy a körzeti megbízottak magasan az egyik legjobb állományösszetételűek a megyében. Képzettek, lelkesek, tettre készek. Az évek alatt kialakított rendszer nagyon jól működik. Ebben szeretnénk még egy pici finomhangolásokkal előrébb lépni.

A településvezetőkkel is sikerült megtalálni a közös hangot?

Igen, bármiben kértük egymás segítségét az meghallgatásra és támogatásra talált. Én nyitottnak tartom magam, nem hiszek az együttműködés színterén csupán a szoros protokolláris rendszerben. A rend fenntartásához nélkülözhetetlen az együttműködő civilek és társzervezetek – bíróság, ügyészség, polgárőrök, mezőőrök, katasztrófavédők, és egyéb társszervek – segítsége is, akikkel szintén kiváló a kapcsolat. Eredményesek és sikeresek csak úgy tudunk lenni, ha ez az együttműködés töretlen és előremutató marad.

Az utóbbi időben érzékelhető egyfajta pozitív változás a közbiztonságban. Véleménye szerint ez az eredmény minek köszönhető?

Hosszú utat járt be Jászberény és a Jászság mind a 18 települése. Jelenleg a teljes Jászságban jó eredményeket tudunk felmutatni, amiben szintén nagy szerepe van az együttműködésnek. Összességében folyamatosan csökkenő bűnözési tendenciát tudhatunk magunk mögött, amiben rengeteg munka van. Nagyon fontosnak tartom a lakosság szubjektív közbiztonságérzetét. Amíg egy mályvavirág bokor eltűnés jelenti egy településnek a legnagyobb problémát, addig azt hiszem nincs okunk különösebb aggodalomra a közbiztonság terén, de minden lokális problémát komolyan veszünk, és úgy is kezeljük. Most, amit az elmúlt két hónap alatt a járvány időszakában közösen úgy elvégeztünk, hogy nem keletkezett közbiztonsági deficit, egy óriási eredmény. Célunk, hogy a lakossággal és a társszervezetekkel partnerségben a jövőben is helyt álljunk, melynek során a kiegyensúlyozott közbiztosságra törekszünk.