Kőbe vésett szakma

Baranyi Balázs hatvan éve űzi mesterségét, a kőfaragó szakmát. A tapasztalt mesterembert egy október végi verőfényes délutánon műhelyében látogattuk meg.

A műhely gépei a fedett színben és az udvaron foglalnak helyet. Ezúttal hallgatnak, nem formázzák sikoltva a márványt. Helyettük inkább a korát meghazudtolóan fiatalos kőfaragó mestert hallgatom miközben bejárjuk a műhelyt, majd helyet foglalunk a barátságos kuckóvá alakított irodában.

Ezeket a hatalmas köveket megmozgatni nem gyerekjáték. Gondolom van segítsége.

Én magam már csak hobbiból dolgozom, inkább besegítek a keresztfiamnak, aki tovább viszi az ipart. Régebben volt, hogy három emberem is dolgozott itt. Akkor csináltattam meg mindent az uniós előírások szerint.

Feltételezem ,hogy amikor ezek a monstrum kővágó gépek működnek, akkor nem lehet ilyen kényelmesen beszélgetni.

Ezek már nem annyira hangos gépek mint a régiek voltak. Vízzel működnek, ezért a szálló por is kevesebb. Azért az látszik, hogy követ faragunk, mindenen megtelepszik a finom por. Nézze, milyen más a színe ennek a gránitnak, ha kicsit fényesítek rajta egy ruhával! Előbukkannak a ragyogó színei, az érdekes mintázat.

Ezekből sírkövek lesznek?

Sírkövek, párkányok, sírvázák, de lehetnek lépcsőlapok is. Itt van az a széles palettájú színminta-katalógus, amiből választhatnak a megrendelők. A halvány rózsaszíntől a bordón, zöldön, barnán át a feketéig rengeteg színből és mintázatból tudunk dolgozni.

Honnan érkeznek ezek a kövek?

A legtöbbjüket Indiában fejtik ki. Ezeken a köveken is látszik a furatok helye, ahová a robbanóanyagot rakták a fejtésnél. Az épületnyi tömböket acélszemcsés drótokkal lapokra vágják, Kínába viszik feldolgozásra, majd onnan hozzák Európába. Magyarországon vörös és fehér márványt bányásznak. Mi a hatalmas sáravencselői telepről rendeljük meg az alapanyagot vagy a kész terméket. A köveket itt is vágjuk, csiszoljuk.

Van divat a kövek terén?

Mostanában egészen változó a kereslet. Szeretik a világosat, de a fekete gránit vagy a vöröses színeke is népszerűek. Ha síremlékekről beszélünk akkor itt is szinte végtelen a formavilág.
A műhely dobozaiban valami olyan múltra utaló relikviákat látok, amelyeknek semmi közük sincs a temetőhöz, de lehet, hogy a kőfaragáshoz is kevesebb. Elmeséli mi ez az új szakmai irányzat?
Ez nálam nem is annyira új. Harminc éve próbáltam meg először elkészíteni gipszből a Lehel kürtöt. Körülbelül mostanra sikerült az eredetihez nagyon hasonló negatívokat megfaragnom, amelyek alapján tudok gipsz kürtöket önteni.

Látom, hogy több méret is készül.

Igen, vannak az eredetivel azonos, kisebb és nagy mintáim is. Éppen most száradt meg az egyik öntvény, megmutatom, hogy néz ki így fékészen. Miután óvatosan kiemelem a formából késsel egy kicsit megfaragom, levágom a felesleges részeket. Ezután kampókat fogatok bele, majd megfestem őket a saját magam által kikísérletezett színekkel. Külön tudomány, hogy a kürtöket meg is tudom szólaltatni.

Akkor most ez tölti ki az idejét?

Egyelőre csak hobbi szinten foglalkozom vele, még nem hagytam magam rábeszélni, hogy váltsam ki hozzá az ipart. Emellett van egy nagy telkem legelővel, gyümölcsfákkal aminek terméséből pálinkát főzetek. A hozzájuk való italos címkéket is én tervezem tréfás szövegekkel. Az unokák örömére készítettem kerti mesefigurát, gyógynövényt termesztek és gyűjtök… Ahogy mondtam a rendszeres munkát már hét-nyolc éve befejeztem, de a keresztfiamnak besegítek még, ha sok a kőfaragó munka, tehát unatkozni nincs időm.

Annyira lelkesen beszél a munkáról, látszik, hogy még nem fáradt bele az elmúlt hosszú évtizedek során. Annak idején, hogy jutott eszébe a kőfaragó szakmát választani?

Porteleken nem sok lehetőség volt szakmát tanulni. Választhattam vagy a téeszbe megyek traktorosnak vagy kőfaragó lesz belőlem. Én egy társammal együtt az utóbbira voksoltam, így kerültem 1959-ben Csák József Kőhíd melletti műhelyébe, a mostani butiksor helyén és az udvaron. Akkor még olyan kicsi voltam, szinte elvesztem a kövek között. Huszonhárom évet dolgoztam le a mesteremnél. 82-ben kiváltottam az ipart, azóta a magam ura vagyok a szakmában.

Látom a falat díszítő relikviákból, kiváló munkáját oklevelekkel is elismerték.

Amire a legbüszkébb vagyok, az az Aranykoszorús diplomám, amit a jó munkáért kaptam és az Ipartestület székházán látható cégtábla, amiért kiérdemeltem a testület elismerését. Bele vannak vésve a különböző szakmák cégérei az emléktáblába.

Ezek szerint időközben kitanulta a betűvésés tudományát is.
Hivatalosan nem tanultam, csak ellestem a technikát. A vésnöki szakmát oktatásban nem is lehet tanulni, csak megörökölni, ellesni a tudományát.

A szakmabeliekkel milyen a kapcsolat?
Jóban vagyunk, mindig is jóban voltunk egymással. Olyan is megtörtént, hogy besegítettünk egymásnak a munkában. Most hét kőfaragó van a városban, kiváló kapcsolatban vagyunk.

Ezek szerint ennek a szakmának van jövője.

Feltétlenül. Az én műhelyemet Baranyi Tamás keresztfiam viszi tovább. Ő nálam tanulta ki a szakmát, majd több mint tíz év gyakorlat után szerezte meg a szakvizsgát Budapesten egy év továbbképzést követően. Mára maximálisan eltanulta a szakmát. Precíz és alapos. Igaz rá a mondás, hogy jó munkának nem kell cégér.

Hová dolgoznak? Csak Jászberénybe vagy vidékről is érkezik megrendelés?

A legmesszebb Balassagyarmat volt és Keszthely ahová munka miatt mentünk. Jászberényben, Portelken, Szentandráson, Boldogházán, Jákóhalmán dolgozunk legtöbbet. Érdekes, hogy az építőipari válság a mi szakmánkban is megmutatkozott. Akkoriban kevesebb, kisebb megrendelések érkeztek, olcsóbb síremlékeket kértek. Most ismét többet áldoznak rá az emberek.

Ha kimegy a temetőbe meg tudja mondani, hogy melyik síremlék kinek a műhelyéből került ki?

Elég biztosan tudom, akkor is, ha nincs rajta cégjelzés. A faragótechnika olyan mint egy névjegy, minden bele van írva a mesterről.

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kárpáti Márta

Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?