A csillagok látványa minden egyes alkalommal megbabonáz

A Csillagászat Napja „mozgó ünnep” lévén idén egy kellemes tavaszi napra, május 2-ra esik. A jeles alkalomból városunk eredményes, fiatal csillagászával, Kalup Csillával beszélgettünk munkásságáról, elért sikereiről és a hazai csillagász szakmában rejlő lehetőségekről. 

Tavaly már a nemzetközi csillagászolimpia egyik csapatvezetője voltál. Vázoljuk fel, mi minden történt veled csillagászati fronton az elmúlt években. Kezdjük a legelején

Immár 11 éve, hogy az érdeklődésem a csillagászat felé fordult! Tizenkét éves koromban lettem tagja a Jászberényi Városi Könyvtár csillagász szakkörének, mely a „könyvvár” egyik tornyában, 2008-ban megnyílt csillagda köré alakult. Az itt eltöltött 7 év nagyon meghatározó számomra, gyakorlatilag a szakkörös éveknek köszönhetem, hogy most csillagásznak készülök diplomázni. Mindig is versengő alkat voltam, általános iskolásként egy csapattal egészen az országos döntőig eljutottunk, ahol aztán egy ponttal maradtunk le az első helyről. Ez egyrészt nekem is egy hatalmas motiváció volt, másrészt a szakkörünknek is nagy lelkesedést adott, hogy folytassuk az eddigi munkát.

Úgy tudom, a lelkesedés egészen a csillagász érettségiig repített.

Igen, a nyereményünk egy egyhetes ingyenes táborozás volt a jászszentlászlói Kiskun csillagásztáborban, ott hallottunk arról, hogy létezik csillagászat érettségi. Mivel egy év után ez is az akkreditált érettségik beszüntetésének esett áldozatául, páran merészen eldöntöttük, hogy hiába vagyunk elsőéves gimnazisták, akkor is nekiveselkedünk az utolsó lehetőségnek! A készülés során rengeteg újdonságot tanultam, a sikeres vizsgák pedig újabb adag sikerélményt és motivációt adtak folytatni. Kalandként fogtam fel, pedig rengeteg energiát belefektettem, de sose éreztem tehernek, sőt, minél jobban és jobban beleláttam a csillagászat részleteibe, annál jobban elbűvölt.

Avass be minket, milyen út vezetett a középiskolai szárnypróbálgatásoktól a csillagász diákolimpiáig?

A következő évben ismét kerestünk országos csillagász versenyt, már középiskolás kategóriában. A sors úgy hozta, hogy a versenyen elért első helyemnek köszönhetően tagja lettem a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizika diákolimpia magyar csapatának. Ezen versengés keretében 2014-ben Romániába, 2015-ben pedig Indonéziába juthattam ki. Maga az utazás és a nemzetközi légkör hangulata miatt mindkettő örök élmény marad számomra. Ezután vágtam neki az egyetemen a fizika alapszaknak, ahol tavaly nyáron diplomáztam. Mivel a diákolimpia nagyon a szívemhez nőtt, így egyetemen sem hagytam abba, csak már a felkészítők oldalán csatlakoztam be a hazai mozgalomba. Így jutottam el 2017-ben Thaiföldre, gyakorolva már a 2019-es magyar rendezésű olimpiára, ahol aztán csapatvezetőként képviselhettem az országunkat.

Jelenleg a Csillagászati Intézetben végzel demonstrátori feladatokat. Mit takar ez a megbízatás pontosan?

A tanulmányaimmal párhuzamosan a Csillagászati Intézetben kutatási témát is kerestem magamnak, hogy minél hamarabb beleláthassak a szakcsillagászok munkájába. 2017 elején elindult az Intézet ún. demonstrátori programja, melynek pont ez volt a célja: a hallgatók kapjanak egy intézeti témavezetőt, akinek segítségével kapcsolódjanak be kutatómunkába, valamint a Mátrában található Piszkéstetői Obszervatóriumban folyó távcsöves megfigyelések végzésébe. Bár mégcsak elsőéves egyetemista voltam, én is egyike lehettem azoknak, akik megkapták az egyik ilyen állást, és azóta is az Intézet demonstrátorának mondhatom magamat. Ami a legfrissebb, és jelenleg a legnagyobb élmény számomra, hogy januártól kezdve ügyeletes csillagász is vagyok Piszkéstetőn, ami azt jelenti, hogy 4-5 hetente 1 hetet fenn vagyok az Obszervatóriumban, és az a feladatom, hogy a távcsövek problémamentes működését biztosítsam, illetve ha úgy alakul, akkor méréseket végezzek velük.

Kik voltak azok, akik a korai évek során meghatározták a csillagászathoz fűződő kapcsolatod?

Az első közvetlen kapcsolatom az egésszel egy ún. járdacsillagászat alkalmával történt. Ez abból állt, hogy amatőrcsillagászok a város több pontjára különböző kistávcsöveikkel kitelepültek, és az aktuális égi látványosságokat mutatták az arra járóknak, így néztem először távcsőbe. Minden állomást végigjártunk, végül a csillagdába is felmentünk. Ott találkoztam először későbbi szakkörvezetőnkkel és első mentorommal, Fodor Antival. Egy egész népes baráti társasággal vágtunk bele a heti szakkörökbe, megunhatatlan volt, hét éven át szinte minden péntek estémet ott töltöttem. A könyvtár részéről Csillik Katit emelném ki, aki minden péntek esténket végigéjszakázta, hogy mi a könyvtárban lehessünk bőven a nyitvatartás után. Az évek alatt gyakorlatilag ő lett a jászberényi csillagászok anyukája, nekem pedig a könyvtár a második otthonom. Az egész tehát egy nagyon családias hangulatú, és hihetetlenül kreatív csoport volt, rengeteg programot szerveztünk a városnak.

Hogyan látod a fiatalok helyzetét, milyen lehetőségeik vannak itthon?

Mivel a csillagász kutatómunkát végez, ezért ez a fajta munka más hozzáállást, életstílust és körülményeket kíván, mint amit egy megszokott munkahelyen tapasztalunk. Itthon a csillagászok vagy egyetemeken, vagy az ország valamely csillagászati intézetében dolgoznak. A kutató szférában a folyamatos pályázás a jellemző, azaz egy kutatócsoportbeli állásra, kutatási témára, kutatócsoport alapításra lehet pályázni. Szerencsére az alapkutatások közül a csillagászatban igen jó pályázati lehetőségek vannak, nemcsak hazai, hanem nemzetközi fronton is. Csillagászként attól sem kell tartani, hogy ne lennének megfelelő eszközeink: egy kutató ma már szinte mindig tagja nagyobb nemzetközi kollaborációknak, akikkel összedolgozva kutat egy-egy kérdéskört. Viszont itthon sem szenvedünk eszközhiányban, a Piszkéstetői Obszervatóriumban folyamatosak a műszaki fejlesztések. Jelenleg egy egyméteres, egy 80 cm-es és egy 60 cm-es távcsővel rendelkezünk. Hétről hétre zajlanak mérések, amelyeket elemezve nemzetközileg elismert szaklapokban lehet publikálni. A szakdolgozati témámat például az egyméteres távcsővel végzett megfigyeléseinkből írtam.

A héten lesz a csillagászat napja hazánkban. Meg tudnád fogalmazni röviden, számodra mit adott, mit jelent ez a hivatás?

Számomra a csillagászat mindig is többet jelentett, mint egy hobbi vagy egy munka, mert az egészet körüllengi egy sajátos életérzés is. Bár elsőre nagyon mézesmázos szakmának tűnhet, a romantikáján túl valójában nem egy egyszerű hivatás, mert folyamatosan tartogat nehézségeket, amikhez szívósság és kitartás kell. Az is igaz azonban, hogy ezek hosszú távon nem maradnak meg, ha a racionális vizsgálódás mellett nem bűvöl el az egész. Így bár imádom egyre jobban és jobban megérteni a körülöttem lévő világegyetemet, újabb és újabb összefüggéseket meglátni, viszont amikor kifekszem a függőágyba a csillagok alá, akkor én is csak élvezem a látványt, mely minden egyes alkalommal megbabonáz.

Kazsimér Nóra
Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?