Egy sportos család Öregerdőn

Jászberényben az elmúlt 30 évben megszokhattuk, hogy mindig volt olyan sportcsalád, amelynek tagjai komoly sikereket értek el. Ilyen volt a Huszár család négy gyermeke, Erika, Ági, Éva és Attila, valamint a Darázs család két gyermeke, Rózsa és Péter, akik több sportágban is nagyszerű eredményeket értek el több sportágban is. Görkorcsolyázásban és rövidpályás gyorskorcsolyázásban világversenyeken is remekeltek, s közülük többen olimpián is indulhattak. Nos, most ezt a sort folytatja az Öregeredőn élő Laky család, akikről eddig kevesebbet hallottunk, pedig itt élnek közöttünk.

A figyelmet Lakyék felé néhány hete irányította egy nagyszerű eredmény. Laky Levente az U20-as grappling világbajnokságon, Spanyolországban a 84 kilogrammosok között a legjobbnak bizonyult, s világbajnok lett. Ám nem csak rá érdemes mostantól nagyobb figyelmet fordítani, hiszen két leánytestvére, Lilla és Ajna is figyelemre méltó eredményeket ért már el. Lilla 18 éves lesz és a budapesti Vasas ifjúsági kézilabdacsapatában és az NB I/B-s felnőtt együttesben is szerepel. A legfiatalabb, Ajna, aki 15 éves lesz, birkózik és a közelmúltban a magyar bajnokságon ezüstérmet szerzett.

A szerkesztőségben Levente és édesanyja, Laky-Solti Erzsébet volt a vendégem, ahol először arról édeklődtem, kitől örökölték a sport szeretetét a gyermekek.

– A férjemtől van a gyerekek sportszeretete, mert ő sportolt, én már csak felnőtt fejjel kezdtem el sportolni. A férjem vízilabdázott, illetve családjában is vannak sportolók. Például Gór-Nagy Miklós világbajnok vízilabdázó, mondta az édesanya, majd Levente vette át a szót.

– 8 évesen kezdtem birkózni Jászberényben, majd Budapestre kerültem. Ott birkóztam 4 évig, majd visszatértem Jászberénybe és grapplingozom.

– A grapplingot már sokan ismerik, de sokan még nem. Miben más ez, mint a birkózás?

– Az állás része ugyanaz, de a grapplingban a küzdelem a földre koncentrálódik. A birkózásban az a lényeg, hogy kétvállra fektessük az ellenfelet, a grapplingban pedig feladásra kell kényszeríteni. Ezt kopogással jelezheti az ellenfél., Illetve itt is van olyan pontkülönbség (15 pont), amikor véget ér a küzdelem.

– Kinél kezdtél birkózni és kik voltak az edzőid?

– Jászberényben Száraz Tibornál kezdtem birkózni. Amikor felkerültem Budapestre, akkor az ESMTK-ban Kliment László volt az edzőm. Mivel ő kötöttfogást oktatta így, inkább a válogatotthoz jártam be edzésre, ahol a szabadfogást tudtam gyakorolni. Ott Konstantin Gulevski és Tóth Gábor, valamint Bánkuti Zsolt és Nagy József-Jakson foglalkozott velem. Miután visszatértem Jászberénybe Skáfár Bence és Varga Róbert dolgozott, dolgozik velem, s nekik köszönhetem a legutóbbi eredményeimet. Most a Koko Fight Klub versenyzőjeként Jászberényben és Hatvanban készülök a versenyekre.

– Mit jelent számodra a sport?

– Én ebben látom a jövőmet. A tanulásban sosem jeleskedtem, viszont a sportban nagyon jól érzem magam. Most vagyok végzős egy budapesti gimnáziumban, s érettságit követően valami szakot is tanulni szeretnék, hogy minél több lábon meg tudjak állni.

– Mi történt a világbajnokságon Spanyolországban?

– Ez volt az első olyan nagy nemzetközi versenyem, ahol minden sikerült és a legjobb lettem. Korábban egy Eb-n már indultam, de ott csak egy meccsem volt, viszont sok tapasztalatot szereztem. Úgy mentem ki Spanyolországba, hogy nyerni fogok. Szerintem csak így lehet egy versenyhez hozzáállni, mert, ha kételyek vannak bennünk, akkor azok fognak dominálni. Nagyon sok munkát fektettem a felkészülésbe, s az edzések mellett otthon is eljártam futni. Minden rendbe volt, s éreztem magamban az erőt.

– A verseny hogy alakult, hány mérkőzésed volt?

– Mivel az első ellenfelem, egy kirgiz versenyző nem tudta hozni a súlyát, így mérkőzés nélkül jutottam tovább az első körből. Ezt követően egy francia versenyzőt kellett legyőznöm a döntőbe jutásért, ahol egy kazah sportoló várt rám. Mindkét küzdelem nehezebb volt, mint reméltem. Az első mérkőzésen a francia fiú ellen túlságosan arra koncentráltam, hogy idő előtt befejezzem a küzdelmet. Saját butaságomból kétszer két pontot is ajándékoztam ellenfelemnek, de azután sikerült fordítanom. A döntőben már sokkal taktikusabban versenyeztem. Ott az elején 4 pontos előnyre tettem szert egy levitellel, s ezt sikerült megőriznem.

– Fiatal vagy, 20 éves, előtted a világ. Mi a célod?

– Jövőre már a felnőttek között szeretnék hasonlóan jól szerepelni. Hasonló szabályrendszere van a Jiu-Jitsunak is, ott is szeretnék nagyobb versenyeken indulni, s a lehető legjobban szerepelni.

– Nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?

– Mivel budapesti iskolában tanulok, így sokat kell utaznom. Szerencsére a soroksári Qualitas Gimnáziumban támogatják a sportot, s mivel hetente csak 2-3- alkalommal kell az iskolát látogatnom, így marad időm eddzeni is.

– Mekkora teher a családnak három sikeres sportolót menedzselni? – fordulok az édesanyához.

– Van, hogy megfeszülünk benne, de mindent erre tettünk fel. A gyerekek sikere mindenek felett. Évek óta nem voltunk például nyaralni, de nagyon büszkék vagyunk a sikereikre. Nagyon jó érzés, amikor a boltban, a benzinkútnál ismerősök, ismeretlenek gratulálnak. Én a világbajnoki cím után úgy éreztem, hogy valósággal lebegek.

– Volt valaki, aki a világbajnoki címed után a Facebookon gratulált neked. Ő is egy kiemelkedő alakja a jászberényi sportnak.

– Móczó Milán volt az, akivel sokszor edzettünk már együtt. Van olyan hétvége, amikor tanít nekünk állásból ütés-rúgás technikát. Jó a kapcsolatunk vele.

– Olvasóink nevében is csak azt tudom kívánni neked, hogy érd el, azt amit szeretnél. No, meg azt a lányoknak is, hogy jussanak minél magasabbra, legyenek ők a következők, akikkel interjú készül egy-egy nagy sikerük után.

A Laky gyerekek előtt nagy a kihívás, de már eddig is bizonyították, hogy nagy dolgokra képesek. Biztos vagyok benne, hogy hallunk még róluk nem egyszer, nem kétszer. Természetesen jár a gratuláció a szülőknek is, akik mindenben segítik gyermekeiket, no meg felkészítőiknek is, akik kihozzák belőlük a legjobb teljesítményt, a legjobb eredményeket.

Van tehát most is egy családunk Jászberényben, akiknek, akikért érdemes szurkolni, mert messzire, nagyon messzire is elviszik városunk jó hírét.