Vagy igazad van, vagy boldog vagy?

2019-10-24 Kazsimér Nóra 0 Comments előadás, Jó Szó esték, Schäffer Erzsébet, újságíró

Schäffer Erzsébet személyes beszélgetésre, lélekmelengető előadásra érkezett városunkba október 15-én, és ez alkalommal sem hagyta otthon legendás bölcsességét, lebilincselő meseszövő tehetségét, magával ragadó éleslátását.

Az érdeklődő közönség a Jó Szó Esték vendégeként üdvözölhette a többek között Magyar Érdemrend lovagkereszt, Pulitzer-emlékdíj, valamint Prima Primissima díjjal kitüntetett újságírónőt, kinek cikkeit hétről hétre százezrek olvassák a Nők Lapja magazin hasábjain.

Itt az előadásán megtudhattuk, milyen fricskával tette helyre a vonaton almát pucoló parasztasszony siránkozó utastársát, vagy milyen katartikus, szórakoztató szituációkat szülhet a 21. században, ha valaki elektronikus kütyük nélkül indul el egy megbeszélt találkozóra. Látszólag hétköznapi történések ezek, egy zötyögő vasúti kocsiban előkerülő borospohár, egy kedves szó a soproni éjszakában, Anna Karenina a hóval borított téli tájon, vagy a meghibásodott villamoson terjedő bunkofon anekdotája, de ugyanitt említhetnénk a karácsony éjjelén felvarratlanul maradt nadrág esetét is, mely mulasztás végül megpecsételte az ünnepi hangulatot.

Talán így olvasva némileg zavaros lehet, és a rendszertelen felsorolásból nem tűnik ki, mi is a közös ezekben a szokványos, mégis rendkívüli történetekben, mert olvasva, hallgatva őket, saját magunk jutna legutoljára eszünkbe.

Pedig mi, rohanó, bezárkózó, figyelmetlen, örök elégedetlen emberek vagyunk azok, akik akaratlanul is párhuzamot képezünk az említett események között azzal, hogy hagyjuk kiszökni a kezeink közül ezeket az élet írta, apró meséket, hagyjuk, hogy értő figyelem nélkül szálljanak tovább a semmibe.

Szerencsénkre azonban van, aki nyitott szemmel jár, és szorgosan gyűjti az utca kövén heverő fabulákat, melyek egy objektív szemlélő olvasatában érdektelen események, míg mások, a különleges látásmódot már elsajátítók számára drámai elemekkel tarkított tábortűz-históriák, megható vagy épp szemfelnyitó elbeszélések.

Az októberi előadáson azon kevesek közé tartozhattunk, akiknek nem kellett még a kisujját sem mozdítana azért, hogy részesévé váljon a Schäffer Erzsébet féle befogadó szemléletnek. Az írónővel találkozni sorsfordító élmény, érzékeny kalauzolása során beleláthatunk egy párhuzamos univerzumba, ahol nem félünk kiemelni tekintetünket a képernyő addiktív neonfényéből, és nem szalasztjuk el a világ csodáit, hiszen tudjuk, hogy általuk önmagunk egy jobb verzióját nyújthatjuk a mindennapokban.

Ez utóbbira utalt a Vagy igazad van, vagy boldog vagy cím is, mellyel maga a Jó Szó esemény is meghirdetésre került. A mondatot ízlelgetve nem egy, a hedonizmus szele által már megérintett nézőnek jutott eszébe a furfangos gondolat: hát a kettőt egyszerre mégis, nem lehetne? Schäffer Erzsébet szerint mindenekelőtt el kell távolodnunk az adott szituációtól, hogy felmérhessük, a nagy egészet látva melyik a fontosabb, foggal körömmel ragaszkodni az igazunkhoz, vagy a béke, a boldogság érdekében bölcsen hátralépni egyet, megváltoztatva ezzel az adott helyzet előjelét, megőrizve a háborítatlan viszonyt a két fél között.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ettől fogva minden esetben az okos enged, szamár szenved metódust kell követnünk, a végletekben gondolkodás helyett érdemes inkább elsajátítani a képességet, melynek jóvoltából ráeszmélhetünk, mikor érdemes valóban ölre menni álláspontunk védelme érdekében. Ez a fajta elengedő magatartás egyébként az élet minden területén univerzális, sőt, alkalmazása kimondottan javasolt az „ez is csak velem történhet meg” jellegű, bosszantó szituációkban.

Schäffer Erzsébet hangsúlyozta, csupán rajtunk múlik, mit hozunk ki egy frusztráló eseményből, hogyan sáfárkodunk a legrosszabb körülmények között is felbukkanó pozitív lehetőségekkel, mert ha ezeket felismerjük, és belőlük erőt merítünk, empatikusan fordulunk embertársaink felé, a körülöttünk létezők mindennapjait is könnyebbé tehetjük.