A jelen küldetése: országépítés

Ünnepi szentmisével adtunk hálát államalapító Szent István királyunk, a magyar katolikus egyház egyik fővédőszentjének a Nagyboldogasszony Római Katolikus Főtemplomban, majd a Szentháromság téren került sor Szántó József címzetes apátplébános közreműködésével az új kenyér felszentelésére és a hivatalos városi ünnepség megtartására.

Az augusztus 20-án, tíz órakor bemutatott szentmisén áttekintettük a Szent István által reánk hagyományozott lelki feladatokat Szántó József apát-plébános közreműködésével, aki az istentiszteletet a magyarságnak, nemzetünknek ajánlotta, azon belül is a családoknak, hiszen ők a jövő hordozói. Ám Szűz Mária királysága, Magyarország sem élvezhetné az eljövendő nyújtotta lehetőségeket, ha államalapítónk – ahogy az Máté evangéliumában is szerepel – nem teremtett volna biztos alapokat népének. „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát” – hangzott a példabeszéd István király szentté avatásának 935. évfordulóján. Az apát-plébános kiemelte, hálát kell mondanunk apostoli uralkodónknak, hiszen ránk bízta az országépítést, a hazát, melyet nem elég megőriznünk, teljes fényében kell továbbörökítenünk az utókornak. A szertartást különösen emelkedetté tette a Jászberényi Nagyboldogasszony Főtemplom Énekkarának orgona mellől szóló, fennkölt éneke.

A szentmisét követően a tömeg, a díszbe öltözött hagyományőrzők alkotta sorfalak között átvonult a Szentháromság térre, ahol a városi megemlékezéssel folytatódott az ünnepély. A megjelenteket Kisnémethné Király Éva köszöntötte, majd felkérte a 298-as számú Lehel vezér cserkészcsapat képviselőit, vonuljanak be a jászok történelmi zászlóival, melyek árnyéka alatt Ézsiás Barnabás kíséretében Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató érkezett, kezében a Lehel kürtjével. Ezt követően Szabó Tamás polgármester helyezte el az ereklyét az ünnepi kenyerekkel megrakott asztalon, majd a Himnuszt követően Rózsa Ibolya előadásában hallhattuk a Boldogasszony Anyánk című egyházi népéneket.

Dr. Mosóczi László, az innovációs és technológiai minisztérium közlekedéspolitikáért felelős államtitkára szerint „A magyar államiság több mint ezer éves történetének ünnepe minden időben fontos, de napjainkban talán fontosabb, mint valaha, hiszen olyan erőkkel kerültünk szembe, amelyeknek a nemzethez tartozás kevesebbet jelent, mint nekünk, magyaroknak.” Beszéde során beavatott bennünket a kormány támogatta közútfejlesztésekbe, beruházásokba, melyek révén a térség gazdasági ereje, versenyképessége, ipari, kereskedelmi, idegenforgalmi és modernizációt szolgáló lehetőségei gyarapodhatnak. Pócz István előadásában a kegyelmességről, az irgalmasságról, az erényről és a hazáról hallhattunk költői gondolatokat, így Szent István király intelmeit Imre herceghez, vagy Müller Péter szavait: “Minek örüljek?” – kérded. Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. (…) Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett – és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

Augusztus 20-a nemcsak történelmi jelentőséggel bír, de az új kenyér ünnepét is jelenti. A nemzetiszín szalaggal átkötött, illatos kenyeret Szántó József apát-plébános áldotta meg. A közös imádság elmondása után Mező István református lelkész áldásos intelmeire figyeltünk: „A kenyér jelképezi számunkra Jézus Krisztus érettünk, miattunk, helyettünk megtöretett szent testét az úrvacsorában. A hit által átélhetjük a megváltó Krisztussal és minden őbenne hívő keresztyén testvéreinkkel együtt a közösség áldását.”

A továbbiakban Bohárné Bathó Rozália képviselőasszony és Nagy András képviselő, a Humán Erőforrás Bizottság elnöke szegték fel a kenyeret és osztották szét az ünnepi falatokat a hallgatóság körében. Az idén húszesztendős Hagyományőrző Együttes csárdása, valamint Rózsa Ibolya szívhez szóló éneke zárta a műsort, melyhez a pontban délben megszólaló harangszó szolgáltatta a dallamot.

A délutáni hűsítő árnyékkal együtt már a családok is megjelentek, akiknek kirakodóvásárral és gyermekprogramokkal kedveskedtek a szervezők. A Szélkakas Népi Játszópark a múlt hagyományaira kíváncsi aprónép előtt nyitotta meg kapuit, még aki a mesék világában kívánt megpihenni vagy saját kézzel készített emléktárgyat hazavinni, az a Csiki család játszóházában és mesekuckójában találta meg számításait.
Zenés színházi élménnyel is gazdagodhattak a Szentháromság térre kilátogatók. Majoros Ági bábszínházának főszereplője Százszorszép Bóbiska hercegnő volt. A trónörökös születését jelző harangszó azonban felverte régóta tartó álmukból a lusta harangemberkéket, akik ezért átokkal sújtották a lányt. Természetesen a végén minden jóra fordult, és Bóbiskának sikerült megtörni a rontás erejét és elnyerni a boldogságot.
Mandula is nyakába vette a világot, kalandjait a Kispárna mesezenekar énekelte meg, hogy a gyerekeknek lehetőségük legyen segíteni bajtársukon és megoldást keresni az elé gördülő akadályokra. Miközben jól megrakott utazótáskája tartalmát vizsgálta – mitől lehetne megszabadulni, hogy könnyebb legyen a csomag – az előkerülő tárgyak is feltárták a bennük rejlő gyermekdalokat, melyek további feladatot tartalmaztak.
A jászsági kötődésű Queentett tribute zenekar a nappali fény ellenére teremtett igazi rockhangulatot, és még az épp hazamenni készülő családokat is maradásra bírta. A legnagyobb Queen slágereket teljes szívvel adták át nekünk, nem is csoda, hiszen a szolnoki srácok régóta dédelgetett álma volt a világ legnépszerűbb, legnagyobb hatású együttesének dalait játszani. A Don’t Stop Me Now, a Bohemian Rhapsody és a We Are The Champions zenei rekordokat döntögető szerzemények mellett az ínyenceknek is igyekeztek boldog pillanatokat szerezni a kevésbé ismert, ám annál megbecsültebb Queen melódiákkal.

Már az esti táncdalfesztiválra hangolt Molnár György Lyra-díjas tangóharmonika művész és koncertzenekara, akik az elsőként színpadra lépő Zalatnay Sarolta énekesnő produkciója alatt is húzták a jó magyar nótát. Cini hetven évét meghazudtoló energiával mesélt a régi időkről, a sorra nyert fesztiválversenyekről, mára már elhunyt művészbarátairól és szeretett édesanyjáról, aki mindig tudta, melyik dallal aratnak majd győzelmet a soron következő megmérettetésen. „Az lenne jó, hogyha mindenki szeretné a jó zenét” – harsogta Cini, akinek igazán nem lehetett oka panaszra, hiszen a közönség kívülről fújta dalait és ovációval eresztette útnak az egykoron jellegzetes, ma már kissé megfáradt hangú, de még mindig a közönség szolgálatában álló előadót.

Soltész Rezsőnek – akinek 73 évesen már elnéztük, hogy kiment a fejéből, milyen rendezvényen is volt városunkban két hete – sem kellett kihasználnia a figyelmességből melléhelyezett széket. Csak úgy szállt az elsősorban hölgyeknek küldött hangos ének a város felett, és a vastapsból úgy tűnt, mindenki örült a dalba foglalt kijelentésnek „Ameddig csak élek, énekelek én!” Az előadó – tekintve 55 éve töretlen pályafutását – kellően komolyan veszi ezt az életfilozófiát. Műsorában már kötelező jelleggel kerültek említésre az ikonikus szőke fürtök, és az olyan gyöngyszemek is felcsendültek, mint a Gondolsz-e majd rám, vagy az olasz válogatás talán leghíresebb darabja, a Lasciate Mi Cantare.

Nem sokkal a ráadás után elsötétült a város, és több ezer magasban kipattanó fényvirág borította be a fekete égboltot. Amint a tűzijáték véget ért, a Dj Fácán által vezényelt mulatságnak köszönhetően a ’90-es évek is becsatlakozott a zenei palettába. A koronát a hajnalig tartó, tömegeket vonzó utcabál tette fel a sokszínű, mozgalmas programsorozatra.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?