A tékozló festőzseni
Technikai okok miatt rendhagyó módon augusztus nyolcadikán, egy szerdai napon ismerkedhetett meg a művészetbarát közönség augusztus hónap műtárgyával a Szikra Galériában. Ezúttal Makay József Patakpart című farostra festett olajképére esett Szikra István galériatulajdonos választása.
A házigazda baráti hangon üdvözölte a megjelenteket, köztük a Csikós és a Bolla emeritus jászkapitányi házaspárt, Nagy András önkormányzati képviselőt, illetve Makay József első feleségének sógornőjét, Kovács Gyuláné Éva asszonyt, aki megtisztelte jelenlétével a jeles rokonról szóló előadást.
Kiss Henriett zenetörténész valódi kuriózumot hozott az előadást megelőző muzsikára szánt percekre. A képzőművészet Sterio Károly Néptánc Jászberényben című festményén örökítette meg a királyi pár berényi látogatását. Az utóbbi idők felfedezése, hogy a zenetörténet is állított emléket a nagy eseménynek. Palotásy, – akkor még Pecsenyánszky – János Emlékhangok című művével tisztelgett a fenséges pár előtt. Ebből a különleges zeneműből hallgattunk etűdöket Kiss Henriett zongorajátékában.
Farkas Edit művészettörténész a Makay korát megelőző festészetről, illetve a jászberényi művész híres kortársairól szólt bevezetőjében. A művész, mint fogalom témakörét körbejárva párhuzamot vont Makay József és az olyan festőzsenik között, akik a konvencionalitás kereteiből kitörve saját ösvényüket kitaposva lettek úttörők a képzőművészet világában. Makay, aki sok nagyszerű festőhöz hasonlóan istenadta tehetségéből merítve önképző módon sajátította el az ecsetkezelés technikáját, szülőföldünk egyik legkiemelkedőbb művészévé vált. Kortársain túlmutató egyéni kifejezésmódja egyik stílusirányzatba sem illeszthető be, mégis talán a posztimpresszionistákhoz áll legközelebb. A felületre sokszor késsel, ronggyal felvitt, gyakran akár földdel, homokkal kevert festékszínfoltok jászsági tájakat, embereket, csendéleteket örökítenek meg. Kísérletezéseinek lenyomatai kiolvashatók a ránk maradt képekből.
A bohém festő nem csupán képeiben fejezte ki korlátok nélküli lelkületét, de életmódja is rendhagyó volt. Öntörvényű és egyben önpusztító életmódjában szinte tékozolta a tehetséget, amellyel megáldatott. Három feleséget jegyez életrajza, akiknek a fáma szerint nem volt könnyű életük mellette. Olykor annyira szegényen éltek, hogy a cipőket kímélendő a lábbelit inkább kézben tartva jöttek be a városba tanyai otthonukból. Makay képes volt odaadni műveit cserébe egy üveg jó nyakas borért. Amikor a város kiállítást rendezett számára, hogy a befolyó összegből majd művészlakást vásároljanak, a bevételt még aznap éjszaka elmulatta a Lehel étteremben. Pajzán megjegyzéseitől az ismerőseit sem kímélte. A legenda szerint átkiáltott az utca túloldalára köztiszteletben álló pedagógus barátjának, arról érdeklődve, hogy a társaságában sétáló hölgyek mindegyikét sikerült-e már „megbirizgálnia” a tanár úrnak. A lányokat igen szerette a művész, de pénz híján volt, így inkább megfestette a névnapi csokrot a kiszemelt hölgynek, minthogy költségekbe merüljön. A nők iránti rajongását akt tanulmányrajzai is bizonyítják. Mindezeket az érdekességeket a kávéház közönsége, a hagyományosan újságcikkekből szemezgető Metykó Béla és Éva asszony osztotta meg.
Hangulatingadozásaira, rapszodikus, sokszor nehéz természetére, metsző humorára, széleskörű műveltségére, kiváló memóriájára és a munka iránti elkötelezettségére még sokan emlékeztek a jelenlévők közül.
A hónap műtárgyaként bemutatott Patakpart fantázianevet viselő farost-olajkép valószínű a Zagyva folyó egy részletét ábrázolja. A csomósan felvitt markáns színű festékrétegek szinte három dimenzióba helyezik a képet. A határozott ecsetvonásokkal felvitt színpárok-színharmóniák foltjaiból csak bizonyos távolságból alakul a szem számára befogadhatóvá a festmény. A fák lombjain áttörő merész rózsaszínek, a háztetőkön aranyló napfény, a folyó sötét sávja, a kerítés lécei között átszűrődő fény és árnyak ritmusa szemet gyönyörködtető egységet alkot.
Ahogy Szikra István fogalmazott, a képnek olyan harmóniája van, mint egy jóféle bornak. Nos, a hasonlatot a vendégek is megtapasztalhatták, mert a hagyomány szerint pohárnyi finom nedű kortyolása közben zárult az ismét kellemesre sikerült találkozó.
a BerényCafé újságírója.
