Érezzük a szabadságot zsigereinkben

2018-03-092018-03-08 Taczman Mária 0 Comments Bayer Zsolt, Pájer Antal Művelődési Ház

Március 1-jén Bayer Zsolt újságíró tartott rövid, rendhagyó történelemórát korunk időszerű társadalmi-politikai tendenciáiról, a jövőben várható folyamatokról, kilátásokról a zsúfolásig megtelt Pájer Antal Művelődési Házban. Az elmúlt félezer év európai történelméből három időpontot ragadott ki, amelyek segítenek megérteni miért ilyen ez a világ, amelyben élnünk adatott.

Aki nincs tisztában múltjával, gyökerét vesztett ember, azzal bármit meg lehet tenni. A reformáció múlt évben ünnepelt 500. évfordulóját említve a mozgalom 1517-es indulására emlékeztetett. Kiemelte, hogy maga a reformál szó is visszaalakítást jelent, hiszen Luther Márton nem újítani akart, hanem visszatérni a kiindulóponthoz, a sarokkőhöz. Az általa elindított folyamat alapjaiban változtatta meg az egész európai világ gondolkodásmódját, arculatát, általa az európai polgár megkapta azt a filozófiai muníciót, amivel el tudott a világba indulni. Mérhetetlenül pozitív lelki és szellemi áramlat indult el Európában, amelynek későbbi folyománya lett a felvilágosodás eszmeáramlata, a liberalizmus gondolatának megjelenése, amely mentén kialakulhattak a nemzetállamok.

A reformáció után pontosan kétszáz évvel, 1717-ben megalakult az első szabadkőműves páholy egy külvárosi londoni fogadóban. A mozgalom azonban nem a nemzeti liberalizmust vallotta, hanem kijelentette, hogy vannak magasabb rendű fogalmak is a nemzetnél: az emberi jogok, a szellem szabadsága, amit csakis egyénként élhetünk meg. Ismeretes, hogy mi történt a század végén Franciaországban: a francia forradalom a felvilágosodás eszmeiségének apoteózisaként a jakobinus diktatúrába torkollt, amikor a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavából indulva a franciák elkezdték saját nemzetüket irtani.

Újabb kétszáz évvel később, 1917-ben lezajlott az októberi orosz forradalom, kialakult az istentagadó, ateista bolsevik diktatúra mérhetetlen pusztulást hozva a 20. században. Az azóta eltelt száz év azonban nagyobb változásokat hozott, mint az előző négyszáz. Elhalványulóban van a vallási identitás, az ego Isten fölé helyeztetett. Van mellette, helyette egy torz szabadságképünk, egy olyan entitást kergetünk, ami délibáb, soha nem lehet elérni, csak küzdeni lehet érte. A globalizálódó világ megszünteti a nemzeti identitást is: az újkori liberalizmus azt hirdeti, hogy az egész emberiséggel, a glóbusszal van dolgunk a nemzeti helyett. Ebbe az áramlatba illeszkedik a családi kötődések fellazulása és a nemi identitástól való megfosztás is. Ide jutott a neoliberalizmus: ha nincs Isten, semmibe vesszük a természeti törvényeket. Gyakorlatilag a nyugati embertől elvettek minden identitást – hívta fel a figyelmet az újságíró.

A pusztulás zsákutcájába jutottunk és ezt a két alapvető ösztön – a fajfenntartás és az önfenntartás működésén mérhetjük le. Ha bármelyik elkezd akadozni, netán megszűnni, csak idő kérdése, hogy az ember mikor emészti fel saját magát. A demográfiai tények magukért beszélnek: az emberiség lélekszáma duplázódni fog, Afrika lakossága négyszereződik, Ázsia duplázódik. Európában körülnézve azonban csak a lélekszám csökkenést érzékeljük. Ha ezek a tendenciák folytatódnak, csak idő kérdése, mikor emésztődik fel az európai kultúra – el fogják foglalni az életterünket. Az önfenntartó ösztön is meghibásodott: a németek által képviselt Willkommenskultur arról árulkodik, hogy még az egészséges önvédelmi mechanizmus, a veszélyérzet is megszűnt. Marad-e ezek után reménysugár? Van-e értelme így folytatni az életet, reggel felkelni, tenni, alkotni, ha úgyis pusztulásra vagyunk ítélve? Jelen pillanatban elmondhatjuk, hogy legalább az önfenntartási ösztön megmaradt – legalábbis a közép-kelet-európai nemzeteknél. A visegrádi négyek összefogása túlélésünk záloga. Ebben a térségben megmaradt talán az az elővigyázatosság, ravaszság, az előítélet, az előrelátás, hogy védekezünk, nemet mondunk, nem tárjuk szélesre a kapukat az idegeneknek. Ilyen értelemben a befogadó migránspolitikát folytató nyugati világnak már nincs köze az európai eszmeiséghez. „Mi itt, Közép-Európában nem változtunk, érezzük a szabadság akarását a zsigereinkben. Tudjuk, hogy ki ellen kell a nemzeti szabadságunkat megvédeni. Fakad ez talán abból is, hogy a V4-eknek meg kellett küzdeni a bolsevik rémmel. A Moszkvából Brüsszelbe költözött, minket elsöpörni akaró szembeszélben összefogással most is sikerülhet talpon maradni” – zárta előadását.