Fél évszázad múltán…

1966-ban a jászberényi Kállai Éva Leánygimnázium IV. A osztályos tanulóinak ballagási meghívóján szerepelt a következő Borisz Paszternak idézet: „Maradj meg mindig önmagadnak, énedből semmit fel ne adj,/ frissnek, merésznek, mindig újnak, örökre újnak megmaradj.”

Fél évszázad telt el azóta, és egy derűs szeptemberi napon a régi iskolánkban gyülekeztünk mi, egykori diákok. Hányszor izgultunk itt egy-egy óra előtt: Csak most ne, csak ma ne feleljünk! Az eltelt évtizedek során aztán az iskolainál is nehezebb tantárgy – az Élet hívott minket felelésre, felelősségvállalásra, olykor szép és örömteli, máskor nehéz, fájdalmas feladatokra.

Osztályfőnökünk, Csiszár Sándorné Marika néni felolvasta a régi meghívóról az idézetet, és mint mondta, ő ma is ilyennek lát minket. Kedves szavai szerint ezen, a matematikánál is nehezebb vizsgán megálltuk a helyünket. Az egymás iránti figyelem és szeretet nyomán olyan közösséggé váltunk, amely kibírta az évtizedek változásait, és bármerre vezetett az utunk, a legfontosabb emberi értékek maradandónak bizonyultak.

Nagy örömünkre kedves tanáraink, Nagy Jánosné Zsóka néni és Bakki Árpádné Panni néni is elfogadták meghívásunkat. A latin és magyar órák feledhetetlen emlékei, a sokunk által ma is hibátlanul idézett Cicero vádbeszéd is bizonyítja H. Adams szép gondolatát: “Egy tanár munkája az örökkévalósággal vetekszik, mert sosem tudni, hány generáción keresztül hat, és hány országot jár be a világon.”

Két gyertya lángja két kedves osztálytársunkra, Pethő Anikóra és Tugyi Erzsire emlékeztetett, a harmadik gyertya pedig elhunyt tanárainkért égett.

Meghatott csendek, derűs és fájó emlékek, csengő kacagások. Mindez egyszerre volt jelen a találkozón, és bár az emlékidézések a múltról szóltak, az igazi főszerep már a jövőé volt. A legtöbb kedves, szeretetteljes történetet az életutak legszebb eredményeiről, a gyerekekről, unokákról hallhattuk. Múlt, jelen és jövő szép harmóniája így valósult meg a bensőséges ünnepi alkalommal, ahol egymásra nézve nem az eltelt évtizedeket, hanem a régi kedves arcokat, a régi csillogó tekinteteket láttuk.

Az iskola ebédlőjében a párhuzamos osztállyal közösen fogyasztottuk el a finom ebédet, és a csodás ünnepi tortát. Közös osztálykép is készült, amit emlékként magunkkal vihettünk.

Ezúton is köszönjük a B. osztály egykori tanulójának, Laki Évának (Hlavacska Andrásné), az iskola korábbi igazgatójának, hogy az Alma Mater fogadott minket. Hálás szívvel köszönjük kedves osztálytársunk, Magócs Inci lelkes szervező munkáját. A jeles alkalomra készített oklevél, amit tanáraink és mi is megkaptunk, az általa sütött vendégváró pogácsa és számos figyelmessége még emlékezetesebbé tette ezt a szép őszi napot. A búcsúzáskor, diákéveinkre visszatekintve mindannyian azt érezhettük: „Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.”

Szerző:
Papp Izabella

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?