Utazás a mítoszok világában

Mesemondónak lenni azt is jelenti, hogy valaki emlékezetében tartja mindazon mítoszokat, mondákat, legendákat, melyek az emberiség ősi szellemi kincstárát képezik. A mesemondás felelősségének eleget téve írta meg Kocsán László, városunk szülötte Az Istenek Hegye című kalandregényét 2019 tavaszán, amelyben egy történelem előtti, mitikus világba kalauzolja az olvasót.

A magát kalandregényként aposztrofáló alkotás egy keletzsáj népdallal indul, amelyben a beszélő elveszett hazáját, szüleit, kedvesét siratja. Zsáj? Érdekesen hangzik első olvasatra. Egy olyan civilizáció előtti, törvények nélküli, kaotikus világba csöppen az olvasó, ahol az istenek kegyetlenkedései közepette keletkezik a világ. Az emberek kiszolgáltatottak dölyfösségüknek, öldöklési és harácsolási vágyaiknak. Így történik ez a Zsáj Királyság egyszerű tizenéves alattvalójával, Trebronnal is, aki elveszíti családját, jegyesét pedig elhurcolják az istenek a lakhelyükre.

„Olyan fegyvert kapsz, mellyel legyőzöd ellenségeid!” – hangzik el már Dránél lovag szájából, aki szolgálatába fogadja a főhőst. Trebron ugyanis megfogadja, hogy megbosszulja, megállítja a kegyetlenkedést és visszahozza szerelmesét még élete árán is. Robág király szolgálatába állva megtanulja a harcászat legapróbb csínját-bínját, a kardforgatás tudományát, de olyan értékeket is elsajátít, mint a feltétlen királyhűség, a bajtársiasság, a gyengék és elesettek védelme, a bátorság és a lojalitás. Jól gondolja az olvasó, hogy a civilizáció hajnalán keletkezett mítoszok világa bizony keveredik a középkori nemes lovageszmékkel.

Az Istenek Hegyére azonban nagyon viszontagságos – önismereti – út vezet. Ynéreb falai között fel kell ismerni az álarcot viselő belső ellenséget, az alakváltó királynét, aki a szomszédos Zordia uralomra törő bestiája. Át kell kelni a tengeren, elszenvedni kétszer is jogtalan börtönbüntetést, elviselni a sivatagi hőséget, az átláthatatlan erdőt és a hófödte csúcsra vezető emelkedőket. Ebben a mitikus világban olyan lények hátráltatják a főhős útját, mint bestiák, homokpolipok, ártó szándékú párducmedvék. De természetesen végigkísérik küzdelmeit barátok és mindig az utolsó pillanatban érkező segítők: Robág király, a néma fekete démonharcos, aki hálás az élete megmentéséért, Tűzszív sárkány, a látó anyóka vagy éppen Ekiret, a megértés és a szeretet istennője. Végül a Világ Lelkét megtalálva sikerül véget vetni a gonosz istenek ártó szándékának, megmenteni az emberek világát, megújítani a föld színét – visszatolni a kizökkent időt. És hogy sikerül-e újra találkozni Trebronnak jegyesével? Az már talán a második kötet cselekménye lesz.

Az Istenek Hegye nemcsak egy kalandregény, hanem mese-, fejlődés- vagy identitásregényként is olvasható. Egy egyszerű, tiszta szívű földműves parasztfiúból rengeteg megpróbáltatás során felelősségteljes, bölcs, megfontolt férfiú lesz, a Zsáj Királyság következő uralkodója. Megtanulja az igaz barátság fontosságát, megtanul szembenézni a halandósággal, feldolgozni a gyászt és a veszteséget, kiállni szerettei mellett. Az élet értelmének kutatását végül siker koronázza, hiszen belső erőforrását megtalálva, magát megismerve az egész emberi világ megújítója lesz, rendet, harmóniát és békét hozva. Ezek a több ezer éves kérdések ma is érvényesek, és addig lesz létjogosultságuk, míg lesz olyan generáció, amely át szeretné adni ezt a tudást a fiataloknak.

Az egyébként írói múlttal is rendelkező Kocsán László fiainak, Lőrincnek és Bercelnek ajánlja a könyvet. Adódik is a kérdés, hogy a tizenéves generációt hogy lehetne igazán megfogni egy kamaszfiú identitáskérdéseivel foglalkozó történettel. Bereczki Ferenc illusztrációi rendkívül hűen adják vissza a történet hangulatát és segítenek vizualizálni a szereplőket. Ha ez nem lenne elég, egy zseniális fogással élt a szerző. Takács Zoltán angol fordításához csak meg kell fordítani a kötetet és azonnal utána lehet keresni az angol megfelelőknek vagy éppen fordítva.

A történelem előtti idősíkhoz a tér fikciója szinte adódik. Azonban az olvasónak olyan érzete támad, hogy ezek a megoldások, terek, szereplők, ez a néplélek olyan ismerős, sejtjeinkben, tudatalattinkban programozva van. Olvassuk csak el visszafelé Zsájország nevét vagy éppen a fővárosáét, amely Ynéreb – közel sem véletlenül! „Az ott Ynéreb! A Zsáj Királyság fővárosa! Gyönyörű vár magasodik a távolban. Ilyen hatalmas építményt eddig soha nem láttam. Körben bástyák, tornyok törnek a felhők felé, köztük lőrések cikkcakkozzák a köveket egyformán elosztva, több szinten eltolva. (…) Lél, a három folyó szalad a vár felé. (…) A három folyót nevezi a nép röviden Lélnek.”

Az Istenek Hegyének magánkiadásához Kocsán László íróval felvéve a kapcsolatot lehet hozzájutni.

Taczman Mária

Taczman Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?