Ünnepel a Jászság, ünnepel a Kunság
Minden év május 6-án az egykori Jászkunság területén emléknapot ünnepelünk – mondta napirend előtti felszólalásában Pócs János országgyűlési képviselő a Parlament május 8-i, hétfői ülésén.
Három évvel ezelőtt Szabó Tamás és Pócs János képviselők előterjesztésének eredményeként május 6-át a Magyar Országgyűlés egyhangú szavazattal nemzeti emléknappá nyilvánította. Akkor a Jászság polgármesterei és a jászkun kapitányok gyönyörű viseletbe öltözött párjaikkal, a karzatról kísérték figyelemmel a döntést, melyet hosszantartó taps követetett, tiszteletéül a jászkun összefogásának. „Nem akarunk mást csak élni, nyugovóra itt letérni. Mi atyákért, fiak értünk, megőrizni nemzetségünk” – zengett a Jászmagyarok együttes dala a Parlament lépcsőjén az ülésteremből kivonuló büszke jászkunok ajkáról.
Pócs János a jeles nap felidézését követően Besenyi Vendel jászberényi helytörténeti kutató gondolatai nyomán ismertette a honatyákkal a redemptio történetét. 272 évvel ezelőtt 1745-ben május 6-án adta ki Mária Terézia azt a diplomát, amelyben engedélyezte a jász és a kunok önmegváltását a hosszú eladatás után. 580 ezer rajnai forint volt a váltságdíj, mellyel őseink visszavették kiváltságaikat, régi szabadságukat, felszabadultak a jobbágysorból. Ez az összeg az akkori Magyarország költségvetésével volt összevethető. Jászberény központtal létrejött a jász, a kiskun és a nagykun kerület. A jászkunság redemptioja több mint száz évvel megelőzte az országos jobbágyfelszabadítást.
„Az évszázadok alatt talán soha nem köszönt úgy vissza a redemptio üzenete, mint napjainkban. Oly korban élünk, mikor vannak, akik azt hiszik, hogy pénzért lehet venni hatalmat, befolyást, tiszteletet és szeretetet. Vannak táskás emberek és vannak táskahordozók, akik komolyan hiszik, hogy a pénz hatalom, hogy pénzzel rombolni lehet ezer éves keresztény hitet, konzervatív erkölcsöt, világnézetet vagy tartást jelentő gerincet.
Közben elfelejtik, hogy a táskás emberek semmit nem adnak ingyen, sőt kamatostul veszik azt vissza. Legyen példa számunkra, hogy jász eleink egyszer már fizettek, értünk fizettek! Fizettek vérrel és fizettek pénzzel. Jászok, kunok, magyarok ma is példaként állhatunk a világ előtt összefogásból, egységből, nemzeti öntudatból. Őseink küzdelme, a redemptio ma, itt az Országházban is kötelez bennünket. A mi felelőségünk, hogy majd nyugodt lelkiismerettel adjunk tovább mindent, amit eleink ránk hagytak. Mi atyánkért, fiak értünk, megőrizzük nemzetségünk.”
Végezetül Pócs János a Jászkunság tiszteletteljes köszönetét tolmácsolta az Országgyűlésnek, mert támogatja az olyan megemlékezést, ami az ősi szülőföld, szabadság szeretetével, identitással kapcsolatos.
A felszólalásra dr. Rétvári Bence államtitkár reflektált, aki köszönetét és elismerését fejezte ki a jászoknak és kunoknak, hogy ezt a nagyon fontos évfordulót itt a Parlamentben sem hagyják feledésbe merülni, szellemiségét tovább éltetik. A magyar nemzet fennmaradásának egyik záloga az identitás megélése, akár jászként, kunként, keresztényként. Jó döntést hozott a magyar országgyűlés akkor, amikor 2014. február 4-én elfogadta a Jászkun redemptio nemzeti emléknappá nyilvánítását, hiszen ezzel a deklarációval megalapozták a hasonló jellegű, öntudatépítő kezdeményezéseket. Az államtitkár emlékeztetett, hogy a kormány támogatja a jászok világtalálkozójának eseményeit, a jászkapitány választásokat. Pozitívan értékelte a redemptio momentuma köré fonódó jelképek újjászületését, megszületését, úgy mint a redemtiós zászló, a Jászok nagykönyve, redemtiós himnusz megalkotása, a Jászok című táncszínházi produkció színpadra állítása, az évről évre visszaköszönő hagyományőrző rendezvények.
A jászok és kunok magyarrá és kereszténnyé válásukkal az integráció legszebb példáját mutatták, ahogyan példát mutattak kötelességtudatból, küzdeni akarásból a szabadságért, függetlenségért. Ezt a szellemiséget kellene követni minden magyarnak!
a BerényCafé újságírója.
