Az igazságnak van hatalma

A Magyar Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-éjét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Napra pontosan ezen a napon, szombaton Jászapáti város lakossága is emlékezett. Előbb koszorúzással, majd ünnepi műsorral.

Az emlékezés napjának ismert az indoka: 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

A Pájer Antal Művelődési Házban ünnepélyes külsőségek között a Himnusz eléneklése után Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője mondott ünnepi beszédet. Beszéde elején kiemelte, hogy a kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban száz millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az egy milliót. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Közöttük ki tudja, mennyi jász ember is, ki tudja mennyi család, mennyi meg nem született gyermek és unoka hiányzik közülünk.

Ezután így folytatta beszédét: Emlékezünk és emlékeztetünk a legfontosabbra, soha nem a hatalomnak van igazsága, hanem az igazságnak van hatalma! Nem engedhetjük meg, hogy akik még nem is olyan rég kiszolgálói voltak a diktatúrának, ma új köntösben hirdessék: minden elmúlt, minden régen volt. Nem engedhetjük, hogy a múltat végképp eltöröljék, mert akkor a múlt ismétli önmagát. Túl friss még a fájdalom. Itt vannak, itt járnak közöttünk, akiknek tönkretették az életét, akiknek a szüleit, nagyszüleit megnyomorították.

Pócs János befejezésül hangsúlyozta: február 25-én emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ma fogjuk szorosabban a kezüket azoknak is akik még köztünk vannak. Tisztelet a hősöknek, főhajtás az áldozatoknak, intelem a holnapnak. Mert soha nem feledhetjük: Mindig az igazságnak van hatalma.

Ennek a napnak volt még egy megható momentuma. A kommunizmus élő áldozata, a 94 éves Hollai Ferenc a saját életén, viszontagságai át plasztikusan mutatta be a jelenlévőknek azt az embertelenséget, amit sokaknak el kellett viselni. Minden tankönyvnél élőbben és hatásosabban, torokszorítóan beszélt mindennapi dolgokról, amelyekből mára történelem lett. Minden iskolásnak hallani kellene ilyen hiteles beszámolót, amíg van kitől hallani.

A megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget, de a hallottak bennünk zengtek tovább, vegyülve nemzeti imánk soraival.

Vélemény, hozzászólás?