A kemény munka kifizetődik

2017-04-212017-04-20 Gergely Csilla 0 Comments Eszterházy Károly Egyetem, Kriegel Zsófia

Városszerte sokan ismerik Kriegel Zsófiát, aki évekig röplabdázott a helyi csapatban. Napjainkban harmadéves tanító szakos hallgató az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusán, és a Hallgatói Önkormányzat elnöke. A közelmúltban első helyezést ért el tanulmányával az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Zsófit az elismerésről, rohanós hétköznapjairól, a városhoz kötődéséről és terveiről kérdeztük.

Két éve még a JRK csapatát erősítetted, ma pedig a hallgatók számára talán a legnagyobb elismerést jelentő OTDK győztese vagy. Ezek szerint a tanítói pálya nyújtja számodra a kiteljesedést?
Igen, a pedagógusi pálya lett a szenvedélyem, a gyerekek és az oktatás. A röplabda is a szívemhez nőtt, hiszen tizenöt évig játszottam jászberényi és más városok csapataiban. Az ELTE-n végeztem magyar szakon, szerkesztői ismeretek szakirányon, és úgy gondoltam, hogy még szeretnék mellette mást is tanulni. Ez a szándékom éppen egybeesett a visszahívásommal a Jászberényi Röplabda Klubba, amit örömmel fogadtam el. Így a tanulmányaim folytatására a tanítóképző kínálta magát. Az első év után a sérülések és a tanulmányaim miatt hagytam fel a röplabdázással. A tanításban találtam meg a hivatásomat, és ebbe szerettem volna minden energiámat fektetni.

Ha jól tudom, azóta pontosodott az útirány.
Jelenleg a főiskolai oktatói vonal a cél, mert a gyerekeket nagyon szeretem, de úgy érzem, hogy nem vagyok az a tipikus tanító személyiség, talán inkább a felnőttoktatás vonz. Most, hogy túl vagyok az első hosszabb, kéthetes gyakorlatomon, ezt még inkább így érzem, de még nem tudom, mit hoz a jövő.

Az OTDK-ra benyújtott dolgozatod is hasonló kérdést feszeget, A tanítójelöltek önreflexiója módszertani tudatosságuk tükrében címmel. Miről szól a tanulmány és milyen következtetéseket vontál le?
Azt vizsgáltam, hogy a tanító szakos hallgatók hogyan tudják magukat értékelni, mennyire látják reálisan a saját pedagógiai tevékenységüket. Az anyaggyűjtés során sokfajta módszerrel dolgoztam: kérdőíves vizsgálatot végeztem – amelynek része volt egy metaforavizsgálat is –, interjúkat készítettem, és óramegfigyeléseken is voltam. Azt szerettem volna feltérképezni, hogy milyennek látják az ideális tanítót, és magukat hol helyezik el az általuk felállított ideálhoz képest. Arra is kíváncsi voltam, hogy mennyire vannak felkészülve elméletben a tanításra, és elméleti tudásukat át tudják-e ültetni a gyakorlatba, észreveszik-e, ha hibáztak. Nem konkrétan a hibákra voltam kíváncsi, hanem hogy tudatában vannak-e a tévedésüknek. Ugyanis azt vettem észre a gyakorlatok során, hogy a hallgatók nehezen viselik a kritikát, gyakori az önfelmentő hárítás jelensége, nehezen találják meg egy-egy szituációban az adekvát megoldást. Holott éppen az a lényeg, hogy minden gyereket kezelni tudjunk és mindenféle csoportban át tudjuk adni az információt, a helyes értékrendet. A vizsgálat végén azt vontam le konklúzióként, hogy a tanító szakos hallgatók igen magasra értékelik a saját kompetenciáikat, olyan esetekben is, amelyek kapcsán még nem volt lehetőségük valódi tapasztalatszerzésre. Az már egy másik kutatás kérdése, hogy ez egyáltalán rossz dolog-e? Mert lehet, hogy nem, és így nagyobb önbizalommal vágnak neki a tanító pályának, ami segíti őket a fejlődésben. De véleményem szerint az irreális önreflexió sok esetben inkább a fejlődés gátja a pedagóguspálya során, ahol igen sok szakmai alázatra, rugalmasságra és megújulási készségre van szükség ahhoz, hogy a változó elvárásoknak folyamatosan meg tudjon felelni a tanító.

Ebből a fejtegetésből már egy újabb tanulmány írását vélem kihallani…
Szeretném továbbvinni ezt a témát akár doktori disszertációként is, de még egy évem van a tanítóképzőn, utána szeretnék mesterképzésre, majd doktori iskolába menni. Úgy gondolom, hogy az Eszterházy Károly Egyetemen folytatnám a tanulmányaimat, mert nagyon megszerettem ezt a közeget. Azt még el kell döntenem, hogy pedagógia, vagy magyar-angol szakra menjek.

Visszatérve a díjnyertes dolgozatra, számítottál az első helyezésre?
Nem számítottam erre az eredményre, hiszen nagyon erős volt a tagozat, ezért is lepődtem meg, de természetesen örültem is mellette, hiszen rengeteg munkám van benne. Sok olyan dolgot csinálok, ami nem biztos, hogy megtérül, de ez esetben teljesen megérte a befektetett energia. Kiemelem, hogy a konzulensem, Kisné dr. Bernhardt Renáta nagyon sokat segített és támogatott mind szakmailag, mind emberileg.

A tanulás mellett egy igen fontos feladatot, a hallgatók érdekképviseletét is vállaltad a Campuson. Milyen segítséget tudtok nyújtani a diákoknak?
A második évem elején választottak meg a Hallgatói Önkormányzat elnökévé. Feladatunk részben érdekképviselet, részben rendezvényszervezés, valamint a hallgatók problémáinak meghallgatása és segítségnyújtás. A szenátusban és egyéb bizottságokban háromszáz hallgatót képviselünk HÖK-ös társaimmal együtt. A szervezés során igyekszünk a város életében is aktívan részt venni, hogy a százéves tanítóképző újra aktív részese legyen a városi körforgásnak. A hallgatókat ellátjuk minden olyan információval, ami érintheti őket, és hozzánk fordulhatnak panaszaikkal, észrevételeikkel. Alapvetően pörgős személyiség vagyok, amit itt a HÖK-ben nagyon jól tudok kamatoztatni.

Kifejtenéd bővebben, milyen területeken kapcsolódnátok be a város életébe?
Ami eddig megvalósult, az a tavalyi gólyabál volt, amire nagyon sokan eljöttek, és együtt szórakozhattunk. Reményeink szerint hamarosan megszületik a megállapodás arról, hogy az óvodapedagógus hallgatóink a kórház gyermekosztályán tartanának különféle foglalkozásokat, például meseolvasást, gyurmázást. Szintén a közeljövőben egyeztetünk a Csányi Alapítvánnyal, de a Lehel Film-Színházzal is szeretnénk megállapodást kötni mozi estek szervezéséről. Ezen kívül Campusunk különböző szakmai fórumokat is szervez, amelyekre várjuk a helyi pedagógusokat, érdeklődőket.

Azért a sok munka és – ahogy fogalmaztál – a sok pörgés után jólesik egy kis lazítás a csoporttársakkal, barátokkal?
Igyekszünk a szórakozásra is hangsúlyt fektetni, szinte minden második héten szoktunk bulikat szervezni. De nem könnyű feladat megmozgatni a hallgatókat, mert sajnos kevesen laknak kollégiumban, és a bejárósok nem szívesen maradnak éjszakába nyúlóan. Azért már kezd éledni ez a kör, de még lehetne bővíteni. A soron következő összegyetemi programon is a kikapcsolódásé lesz a főszerep, hiszen a mi campusunk is képviselteti magát a Mr és Miss Eszterházy Szépségversenyen.