A berényi campusnak van jövője

Különleges napon vették át díszokleveleiket szombat délelőtt az Eszterházy Károly Egyetem öregdiákjai a Jászberényi Campus Apponyi termében. A szenátusi ülés alkalmat adott a jubileumi oklevelek átadására, az alumni nap megtartására és nem utolsó sorban a századik esztendejét ünneplő intézmény köszöntésére.

Az ünnepi műsort a Szent István Sport Általános Iskola és Gimnázium általános iskolás tanulói és egyetemi hallgatók közreműködésével a Kicsi út című kedves verses, zenés összeállítás nyitotta, majd a köszöntőbeszédek közvetítésére került sor.

Dr. Varró Bernadett főigazgató asszony köszöntötte a megjelenteket, kiemelten a régi tanítványokat, egykori tanárokat, kollégákat. „Egy oktatási intézmény életében legszebb ünnep az oklevél átadás, amikor az oktató átadja a megérdemelt munka eredményét a hallgató kezébe. A legmeghatóbb ünnep, pedig egy életpálya méltatása.” Ilyenkor érdemes megállni és visszatekinteni az elmúlt évtizedekre – szólt a főigazgató asszony az arany, gyémánt, vas, rubin, diplomáikat átvevő kollégákhoz. Hangsúlyozta, büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy itt, a száz éves intézmény falai között adhatja át részükre az elismerést. A továbbiakban elismerő szavakkal illette azt a hosszú évtizedeken át tartó kemény munkát, mely alatt a Jászberényi Tanítóképzőben megszerzett tudásuk legjavát átadták, hogy értelmes, érző, a társadalom hasznára váló embereket faragjanak a rájuk bízott fiatalokból.

Száz évvel ezelőtt, 1917. október 11-én nyitották meg a város képviselő-testülete, tanügyi és egyházi képviselők jelenlétében az Állami Tanítóképző Intézetet. A következőkben az intézmény életében történt évszázadnyi esemény meghatározó elemeit idézte a hallgatóság elé dr. Varró Bernadett. Kiemelte, hogy az iskolára mindig jellemző volt az innováció, a megújulásra való képesség, a munkaerő-piaci alkalmazkodás. Ezért lehetséges, hogy annyi társadalmi, oktatáspolitikai átalakulásból fakadó útkeresés után is tárt kapukkal várja a tudásra szomjazókat a patinás épület.

Ma a biztos jövőt, erős szakmai hátteret biztosító Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusaként immár egyetemi rangon képeznek pedagógusokat; tanítókat, óvónőket, csecsemő- és kisgyermeknevelőket, valamint szociális munka, közösségszervezés és programtervező informatikus szakokon oktatják a leendő szakembereket. Az iskola alapítása óta a térség szellemi központja. Igazgatói, tantestülete biztosítéka volt mindig az itt folyó színvonalas munkának. Népművelői, kutatói, oktatói tevékenységük hozzájárult a térség szellemi felemelkedéséhez, a város hírnevének emeléséhez. Az Eszterházy Károly Egyetem részeként a tudásalapú társadalomban a minőség kötelez, a célok a távolba mutatnak.
Végezetül a főigazgató asszony felhívta a figyelmet az elkövetkező időszak jubileumi programfolyamára, az iskolában látható kiállításokra.

Dr. Bujdosó Zoltán rektor helyettes elmondta, hogy személyes tapasztalatából – lánya iskolai beiratkozásakor – győződött meg arról, hogy a régió szinte valamennyi tanítója a Jászberényi Campuson végzett. Akkor döbbent rá, hogy a berényi campusnak van jövője, nem csupán múltja. Az eltelt száz év, és remélhetőleg az előttünk álló újabb évszázad is létjogosultságot ad arra, hogy az intézmény a Jászságon túl is tovább szolgálja a társadalom egyik legfontosabb ügyét, az utánpótlás nevelést. Az egyetem a város vezetésével karöltve arra törekszik, hogy a megújuló felsőoktatáshoz méltón megteremtsék a hozzá illő infrastruktúrát. A hagyományokat igyekeznek megőrizni és tovább vinni.

Pócs János, a térség országgyűlési képviselője a köszönetre helyezte a hangsúlyt ünnepi beszédében. Megköszönte a főigazgató asszony és munkatársai együttműködését, amellyel lehetővé vált a nagy múltú intézmény továbbélése. A képviselő felidézte az elmúlt évek nehéz pillanatait, amelyeken sikerült túllendülni, és a tanítóképző továbbra is Jászberény egyik jelképe maradhatott. Dr. Varró Bernadettnek virág csokorral fejezte ki a köszönetet, melyben hálát adott mindazon közreműködőknek, akik lehetővé tették, hogy Jászberény egyetemi városi rangra emelkedett. Szintén a köszönet hangján szólt valamennyi pedagógushoz, akik elvetik a magot, melyből évtizedek elteltével az ország tisztességes, emberséges, és talán neves polgára válik.

A vonatkozó törvények szerint azok a felsőoktatásban diplomát szerző személyek, jelen esetben tanítók, akik oklevelüket legalább ötven évvel korábban szerezték a felsőfokú oktatásban, díszoklevélre jogosultak. Az ünnepi szenátus nevében dr. Bujdosó Zoltán és dr. Varró Bernadett adta át az aranydiplomát az ötven éve, gyémántdiplomát a hatvan éve, vasdiplomát a hatvanöt éve, rubindiplomát a hetven éve végzetteknek.

Az öregdiákok nevében Kaló József üdvözölte az egybegyűlteket könnyed hangulatú beszédében. Visszaemlékezett a beiratkozás izgalmas pillanataira, a közös ünnepekre, szüretre, bálokra, a számtalan élményre, amit az iskola falai között szereztek. Vázolta a tanítói szakma szépségeit, köszönetet mondott az itt töltött évekért és az ünnepi napon való részvétel lehetőségéért.
Az ünnepi gondolatok méltó lezárásaként dr. Réz Lóránt zongorajátékát élvezhette a közönség. A művész Bartók Három csíkmegyei népdal című művét adta elő.

Az évfordulóra könyv is készült 100 éves jubileumi évkönyv címmel, amit a kiadvány szerkesztője, egykori képzős diák, Buschmann Éva ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Az intézmény életét összefoglaló hasonló kiadvány legutóbb húsz esztendeje látott napvilágot. A dr. Varró Bernadett ötletéből született munka tavasszal vette kezdetét, és amint azt a szerkesztő elmondta, nem kis feladatot rótt a kiadvány összeállításában résztvevőkre. Hatalmas anyagmennyiséget kellett áttanulmányozniuk, rendszerezniük, hogy megszülethessen ez a szép, minden értelemben színes és érdekfeszítő kiadvány.

A kötetből hallhattunk néhány kulcsfontosságú részt a bemutató alkalmával. Buschmann Éva felhívta a figyelmet a neves igazgatók életrajzára, a jeles dátumokat tartalmazó kronológiára, az iskola történelmében jelentős dátumokra, emlékezetes eseményekre. A könyv egészen napjainkig vezeti az olvasót. Lapjaiból tájékozódhatnak a jelenlegi kutatásokról, képzésekről, a képzővel szorosan együttműködő Gyakorló iskoláról, tanárokról. Büszkeségeink és a tanár-diák humor sem maradt ki a könyvből, melyet színes képmelléklet zár.

A könyvet örömmel fogadták az egykori és jelenlegi hallgatók, tanárok. A helyszínen lehetőség volt megvásárolni a kiadványt, és sokan éltek is a lehetőséggel, már kezükben a könyvvel folytatták beszélgetéseiket a régen látott csoporttársakkal, tekintették meg a fotó és sporttörténeti kiállításokat az iskola folyosóin. A délelőtti programot közös éneklés zárta, melyhez csatlakoztak azok is, akik a tornateremből kivetítő segítségével kísérték figyelemmel az ünnepi szenátusülés eseményeit. A több száz pedagógus ajkán felcsendülő ének kifejezte mindazt a szeretetet, vidámságot, összetartást, amely talán a száz éves intézmény falaiból szivárgott az itt végzettek szívébe, lelkébe.