Miért éppen Ausztrália?
Azt, hogy miért jó világot látni már sokan, sokféleképpen megfogalmazták. Hétfő este a Bakancslista programsorozat első alkalmán dr. Novák István színes úti élménybeszámolója kétséget nem hagyva győzte meg a Déryné Rendezvényház népes közönségét, hogy utazni nemcsak jó, de az élet kihagyhatatlan eleme.
Dr. Novák Istvánt elsősorban papként, pedagógusként, iskolaigazgatóként ismerjük, de sokan tudják róla azt is, hogy szenvedélyes utazó. Sőt világutazó, hiszen bejárta Európa szinte valamennyi országát, az öreg kontinensen kívül pedig mintegy huszonöt országban tett látogatást. Járt már olyan egzotikus helyeken, mint Peru, Chile, Paraguay, Singapur, Thaiföld, Zambia, Zimbabwe, gyakori vendég Egyiptomban és egyik kedvenc országa Ausztrália, ahová már háromszor is eljutott. A hétfői előadás során ausztrál kalandjairól mesélt egy rendkívül szórakoztató, ugyanakkor informatív, diákkal kísért beszámolóban.
Elöljáróban Novák atya felvilágosította az érdeklődőket arról a tényről, hogy a világjárás nála egy veleszületett tulajdonság. Erről a rokonok akkor bizonyosodtak meg, amikor háromévesen elszökött világot látni – a piacra. „Nagy piszokcsavargó lesz ebből a gyerekből!” – állapította meg a nagymama, akinek igaza is lett, mármint abban az értelemben, hogy István világcsavargóvá vált. Példaképül Szent II. János Pál pápát és Balázs Dénest választotta, akik mindketten olyan utazók voltak, akik nem öncélúan vágtak neki a világnak, hanem a köz javát is szolgálták.
Iránytűt mutatva ma is Balázs Dénes útinaplói szolgálnak a kirándulások alapjául.
Novák atya első nagy útja Ausztráliába vezetett azon filozófia alapján, hogy ez az ország van a legmesszebb, és addig kell messzire menni, amíg fiatal az ember, és bírja az utazást. 1999-ben egyik paptársával vágott neki a hosszú útnak, ami nemcsak kilométerben, de időben is hosszúra nyúlt, hiszen egy hónapot töltött a távoli kontinensen.
Tapasztalatai alapján Ausztrália a világ egyik legélhetőbb országa. Kellemes a klíma, biztonságos, különleges az állat- és növényvilág, gyönyörű a táj, sokoldalúak a városok, kitűnő az infrastruktúra, barátságos, nyitott emberek élnek az országban, akik keveset foglalkoznak a politikával, ám annál több időt szánnak egymásra. Azért akad ott is néhány negatívum. Például, hogy paphiánnyal küzdenek, vagy a kenguruhús íze, ami egyenesen borzasztó. Novák atya három útja során érdekes tapasztalatokat gyűjtött a társadalmi változásokról. Legutóbbi 2014-es útján már azt vette észre, a lakosság „besárgult”, ami a tömeges ázsiai bevándorlást jelenti. A lakosság egyébként meghatározó módon definiálja magát. Ott élnek a bennszülöttek, akik lenézendő emberek, jobbára tényleg a lecsúszott rétegek alkotják.
Az őslakosok, akik érdekes módon valamennyien a fegyőrök, – véletlenül sem a fegyencek – leszármazottai. Az úgynevezett vendégek, akik 1956 és a kilencvenes évek között érkeztek egy jobb élet reményében, és végül az új betelepülők Ázsia országaiból. Az emberek nagy része jólétben él, a jómód pedig békét teremt. Élénk közösségi életet élnek, a pubok, éttermek hétköznap is zsúfolásig telnek, ahol késő éjszakáig baráti beszélgetések folynak, akár a véletlenül betévedt idegenekkel is. Az atya természetesen meglátogatta a nevezetességeket; az Operaházat, a ma már üresen tátongó Olimpiai parkot, a Harbour Hidat, az Urulut, ahol magyarokkal is találkozott. Nem utolsósorban pedig meglátogatta a helyi egyházközösségeket. Misézett, gyóntatta a távolba szakadt honfitársakat, akik nagy örömmel fogadták a magyar nyelven szóló papot.
Ausztráliából már csak egy ugrás a Fidzsi-szigetek, és ha egy világutazó arra jár, nem hagyhatja ki a bakancslistáról, már csak azért sem, mert ott nő a majomkenyérfa, amit Novák atya szerint feltétlenül látni kell. Emberevőkkel szerencsére nem találkozott, ám a szűzlány-nyálával feloldott növény elfogyasztása is elég megrázó élmény volt az atya számára. Samoa szigete, természeti szépsége paradicsomi, ám az ott élők kis része juthat csak a valódi mennyországba, hiszen kevesen járnak templomba, inkább az újonnan alakult rengeteg szekta valamelyikét látogatják. A mi papunk azért megpróbálkozott, pedig negyven fokban, műszálas miseruhában, pollenallergiásan, virágkoszorúval a nyakában celebrálta a misét. Dr. Novák István elárulta, papi tevékenységének szerves részét alkotják utazásai. Kapcsolatokat épít, barátokat szerez, információkat gyűjt, amit később a hívek, az egyházi munka javára fordít. Hemingway szavaival zárta az előadást: „Ha jártál néhány országban, akkor nem éltél hiába.”
Molnár Mária, az est háziasszonya jóféle hazai pálinkával köszönte meg az informatív élménybeszámolót. Az ajándék telitalálatnak bizonyult, mert Novák atya szerint három dolog miatt elképzelhetetlen egy magyar számára az utazás pálinka nélkül. Először is azért kell berakni a bőröndbe, mert fertőtlenít, másodsorban azért, mert összehozza a társaságot, harmadjára meg azért, mert nagyon jó!
a BerényCafé újságírója.
