A száz éve lerakott hídfő

Ritkán adatik meg, hogy egy intézmény századik születésnapját ünnepelhetjük. Október 2-án, szerdán a Szent István Általános Iskola és Gimnázium centenáriumi ünnepségének résztvevői azon szerencsések közé tartoznak, akik részesei lehettek a történelmi eseménynek, amelynek megkoronázásaként leleplezésre került Máté György Szent István királyt ábrázoló alkotása az iskola bejáratánál.

Az iskolaudvaron helyet foglaló ünneplő közönség felett tornyosuló esőfelhők sem tudták elrontani a centenárium emelkedett hangulatát, csupán az ernyők nyíltak és záródtak az időjárás szeszélye szerint. Szerencsére a sötét fellegekből nem hullott komolyabb eső, így maradéktalanul részesei lehettünk a tervezett programoknak, amely során ünnepi beszédek, dalok, muzsika és tánc, egyházi áldás emelte a centenáriumi ünnepség fényét.

Lakatos Lilla második osztályos kisdiák csengő énekszava nyitotta a műsort, amely az intézményvezető Pomázi Imréné köszöntőjével folytatódott. Házigazdaként örömmel üdvözölte az önkormányzat és a hivatal képviselőit, a társintézmények, iskolák, óvodák városi intézmények vezetőit, munkatársait, a jelenlegi és nyugdíjas kollégákat, diákokat, szülőket.

Vass Albert soraira reflektálva kifejtette, mindannyiunk feladata a hídépítés, amelynek egyik pillére a múlt, a másik lába pedig a jelen, az itt és most. A hídfők között végigsétálva meg kell állnunk egy-egy pillérnél, hogy tisztelettel adózzunk az előttünk járóknak, felfedezzük a múlt értékeit és erőt, hitet merítsünk a következő évtizedek munkájához. A mai napon egy száz éve lerakott hídfőre tekintünk vissza. Majdnem napra pontosan 1919. október 10-én a Jászberényi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet tanári testülete határozatot hozott a gyakorló iskola megalapításáról. Azóta sok sok generáció váltotta egymást az iskola falai között. Az igazgatónő megköszönte valamennyi itt tevékenykedő pedagógusnak, hogy megőrizték a hivatásukba vetett hitet, hittek a nevelés lehetőségében, a pedagógusmunka fontosságában.

Hálás szavakkal emlékezett meg az igazgató elődökről, akik jól felkészült szakmai vezetői voltak az iskolának. Szintén köszönetet mondott a kollégáknak, azért hogy lehetővé tették, teszik egy színvonalas iskola működését.

Bizalmát fejezte ki, hogy minden itt végzett diák szeretettel emlékszik vissza egykori alma materére. A színvonalas oktatás bizonyítéka a bizalom, amivel a Tankerület megtiszteli az iskolát, és a számos elismerés és kitüntetés, amelyet az itt dolgozók és maga az intézmény is begyűjtött az évek folyamán. A legutóbbi Város Napján az önkormányzat Pro Urbe érdeméremmel ismerte el az iskola nevelőtestületének lelkes, dinamikus csapatát, eredményes tevékenységét, amely nagy örömmel és büszkeséggel tölti el a nevelőtestületet, közösségi élményt adott és erőt ad a további munkához.

Az igazgató asszony megköszönte az alkotóknak – Stelkovicsné Kreuter Anikó olvasószerkesztőnek és Buschmann Éva tördelőszerkesztőnek, a volt és jelenlegi diákíróknak –, a közreműködő munkát a Centenáriumi Évkönyv létrehozásában.

Végezetül köszönetet mondott a kollégáknak és valamennyi szellemi és anyagi segítséget nyújtó támogatónak azért, hogy az intézmény meg tudta őrizni az elődök örökségét és remény szerint ugyanilyen sikerrel továbbviszi a jövő számára.

A következőkben az elmúlt száz év küzdelmeinek mérföldköveinél dr. Zrupkóné Pernyész Lívia tanárnő beszámolója alapján időzhettünk el egy-egy pillanatra. Halmos Béla első igazgatótól hosszú és kanyarokkal teli utat járt be az iskola élete, míg a szerény körülményektől a mai modern intézménnyé vált.

Az iskola történetének felidézését követően a Viganó AMI itt tanuló diákjai néptáncbemutatóval örvendeztették meg a közönséget, majd Pócs János köszöntötte a születésnapos intézmény képviselőit. Köszönetét fejezte ki a mindig példaértékű pedagógusoknak, akik az évszázad alatt csiszolták a tehetségeket meghagyva a legszebb emléket a diákok lelkében arról, milyen jó ide járni, itt élni. Beleplántálták a jász öntudatot a gyerekek lelkébe. Köszönetet mondott a szülőknek, akik a Jászságba, Jászberénybe hozták világra gyermekeiket és a redemptio örököseként adták tovább a haza, a család, a szülőföld iránti szenvedélyes szeretetet. Tisztelet a hajdani diákoknak, akiket az intézmény kiváló embernek, szülőnek nevelt, akik szerteviszik a világban a Jászság, az iskola jó hírnevét. Az eltelt száz év alatt óriási utat tett meg az intézmény. Az elsők olyan tartást, hagyományt teremtettek, amelyek biztosították az iskolának mindvégig, hogy Jászberény kiemelkedő oktatási intézménye legyen.

Száz év távlatát egy intézmény életében nehéz megízlelni. Nehéz felfogni mennyi történés és küzdelem, milyen óriási teljesítmény áll az elmúlt évek mögött – szólt köszöntőjében Szabó Tamás polgármester. Gyakorló iskolának lenni mindig kiemelt és nagy tekintélyű pozíció. Ez elsősorban azoknak a pedagógusoknak az érdeme, akik pontosan tudták, hogy kezükben nem csak a jövőt általában építő és alapító lehetőség van, de a soron következő nemzedéket is tanítják szakmára, akik majd ugyanolyan odaadással és eredményre törekedve végzik a tanítói munkát, mint ők maguk. Ebben a száz évben az iskola sorsa összeforrott a felsőoktatással, a tanítóképzővel, ahogy Jászberény hírneve is a pedagógusképzés színterének fogalmával olvadt össze. Ebben a város hírnevét öregbítő munkában igen nagy szerepe volt a most száz éves gyakorló iskolának is. A város mindenkori vezetésének az előzőekhez hasonlóan feladata lesz intenzíven támogatni az iskolát és vele együtt a felsőoktatást. Ezen gondolatok jegyében kívánta a jubileumi alkalomból a kitűzött célok további sikeres megvalósulását.

Csiki Zsolt, a marosvásárhelyi Szász Adalbert Sport Líceum igazgatója a testvériskola szívből jövő gratulációját tolmácsolta, és köszönetet mondott az intenzíven ápolt kapcsolatokért, személyes barátságokért. Hálával említette a magyar kormányt, amiért a Határtalanul program létrehozásával megkönnyíti a kapcsolatépítést az anyaország és a határon túl élő magyar diákok, pedagógusok számára.

A köszöntők sorát Réz Lóránt zongoraművész játéka és a Palotásy János Zeneiskola növendékének, Szűcs Emesének oboa előadása szakította meg, kellemes perceket szerezve és némileg feledtetve a szemerkélő esőcseppeket.

Telek Béla, az Eszterházy Károly egyetem Jászberényi Campusának nyugalmazott főiskolai tanára, egykori gyakorlós diák és tanár az alma materben töltött gyermekkori és pedagógusi élményeinek emlékét osztotta meg a hallgatósággal a következő percekben. A szovjet csapatok 1945-ös kivonulása után hagyott borzalmas pusztítástól a legutóbbi évek történéseiig ívelő emlékfolyam Telek Béla hangulatos előadásában plasztikusan megelevenítette a múltat a jelenlévők számára.

Az udvartól az iskola tanulójának előadásában felcsendülő népi énekkel búcsúztak az ünneplők, hogy átvonulva az intézmény bejáratához leleplezzék Máté György alkotását, az iskola névadója, Szent István király bronz szobrát. A bejáratnál ismét Pomázi Imréné igazgató asszony osztott meg néhány gondolatot az iskola közelmúltjából, amikor a fenntartóváltás aggodalmait kellett átélniük. Beszámolt a legfrissebb energetikai fejlesztésekről, amelyek megvalósításában a tankerület és az önkormányzat is támogatták az intézményt. Az elért eredmények méltóvá teszik az iskolát Szent István nevének viselésére. Az igazgató asszony hálát mondott a most avatásra kerülő alkotás létrejöttéért, elsősorban Máté György szobrászművésznek, aki már nem érhette meg művének leleplezését.

A szobrot Pomázi Imréné intézményvezető, Szatmári Antalné és Hajnal-Nagy Gábor alpolgármesterek, valamint Zsembery Zoltán, a Jászberényi Tankerületi Központ vezetője leplezték le. Szántó József főapát ima és intelmek mellett szentelte fel az alkotást. Mező István lelkész szintén megáldotta a szobrot, majd zárásként a vechtai testvérváros egyházi küldötte mondott köszöntőt.
Az ünnepség további részében az emeleten berendezett iskolatörténeti kiállítás megtekintésére és állófogadásra invitálták a házigazdák a megjelenteket.