Meggyújtották a remény lángját

2016-11-30 Gergely Csilla 0 Comments advent, Cantate Nobis Énekegyüttes, gyertyagyújtás, ünnep

Idén különösen hosszú adventi várakozással tekintünk karácsony elé, így bőven lesz idő az ilyenkor szokásos teendők elvégzésére. De mire is? Ajándékok beszerzésére, nagytakarításra, a munkahelyeken és iskolákban az év végi hajrára? Ebben a felfokozott sürgés-forgásban adnak alkalmat az elcsendesülésre az adventi programok, hogy szentestére valóban béke és szeretet töltse el a szíveket.

Advent első vasárnapján már kora délután ünnepre hangoló kézműves foglalkozással várták a családokat a Lehel Film-Színházban. A Jászsági Népművészeti Műhely tagjainak segítségével egyedi karácsonyi ajándékokat, gyertyákat és díszeket. 15.30 órától a Pódium Színház művészei mutatták be a Holle anyó népzenés téli mesejátékot. A szorgalmas, jóravaló Mária és mostohatestvére, a lusta és rosszindulatú Sára mesebeli kalandjuk során próbatételek sorát állják ki több-kevesebb sikerrel. Holle anyó szeretettel és tetteikhez mért jutalmakkal fogadja mindkét leányt varázslatos birodalmában, ahol még a kőszívű Sára is megenyhül. A tanulságos mesejáték vidám perceket okozott a színház telt házas közönségének, akik apró kezecskéik hangos tapsával hálálták meg a szeretet ünnepét méltón megidéző előadást.

A város adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása előtt Kertész Vilmos, az est házigazdája köszöntötte a megjelenteket a Szentháromság téren. Az új egyházi év kezdetén dr. Novák István plébános, főigazgató az advent szívmelengető időszakáról beszélt, amely különös módon köti össze a múltat, a jelent és a jövőt. Ilyenkor emlékezünk arra, amikor az ószövetségi zsidó nép évszázadokon keresztül várta a beteljesülést, hogy megszülessen a Messiás, aki az emberek számára boldogságot hoz. Felidézzük ilyenkor az elmúlt adventeket, hagyományokat. „Egy népnek az életét az jellemzi leginkább, hogy a múltnak az élményeiből mennyit tud a jelenben megvalósítani.” Ebben az ünnepi hangulatban mindenki igyekszik egy kicsit jobb lenni, hogy tisztább legyen a lelke. A vallásos ember ilyenkor hajnali misére, rorátéra jár, bűnbánatot tart, így készülve Jézus Krisztus születésére, a szeretet ünnepére. „Készülünk a távolabbi jövőre is, hiszen minden ünneplés a közösség életében azért valósul meg, hogy azok a gyermekek, akik ma is itt vannak és a családjaink, városunk, országunk reményei, azok számára maradandót okozzunk.” Novák atya ezekkel a szívhez szóló, ünnepi gondolatokkal fejezte be beszédét, majd a Cantate Nobis Énekegyüttes lépett színpadra. Az öt éves kórus karácsonyi dalcsokorral örvendeztette meg a közönséget Thormanné Husznay Mária karnagy vezényletével.

Az ünnepség második szónoka, dr. Varró Bernadett főigazgató emlékezetbe idézte az elmúlt karácsonyok ilyenkor szokásos, már-már rutinszerű teendőit. Köztük a nagy rohanással, az utolsó ajándékok beszerzésével, a nagytakarítás elvégzésével. De ilyenkor valami egészen másra vágyunk: csendre és meghittségre. „Visszatérünk azokhoz az értékekhez, amelyek a hétköznapi küzdelmek közepette háttérbe szorulnak.” A négy gyertya történetén keresztül mesélte el, hogy milyen fontos a legnehezebb pillanatokban is megőrizni a reményt. „Ne veszítsük szemünk elől a fényeket, őrizzünk meg magunknak minél többet az ünnepből és építkezzünk belőle a hétköznapokban is!” – hallhattuk bátorító szavait.

A város adventi koszorúján Novák atyával közösen gyújtották meg az első, a reményt szimbolizáló gyertyáját. A Békás szökőkútra helyezett óriási koszorún cserkész fiatalok segítségével gyúlt ki az első gyertya fénye.

Az adventi mesebeli házikó első hat ablakát is kinyitották, amelyek alatt Szabó T. Anna: Adventi kalendárium versgyűjteményének első hat költeménye lapult.

Az első adventi gyertyagyújtáson a csípős hidegben csípős forralt boros poharakat szorongató baráti társaságok, kürtőskaláccsal szaladgáló gyermekek töltötték meg a fényárban úszó főteret. Legyenek részesei jövő héten is az ünnepváró forgatagnak!