A karácsonyi ünnepkör szokásai a Jászságban

A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. A karácsonyi ünnepkörhöz a Jászságban is gazdag hagyomány és szokásvilág kapcsolódott. Az ünnepkör voltaképpen advent első napjával kezdődik és Vízkeresztig, január 6-ig tart.

Az advent (adventus) eljövetelt jelent, az Úr érkezését jelzi, a karácsonyra való előkészület ideje. Kezdete Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap, és karácsonyig tart. Advent időszakához több nevezetes nap, számos szokás és hiedelem kapcsolódik.

A szokások közül ki kell emelnünk a rorátét, a hajnali misét. A Jászságban is úgy tartották, hogy a hajnali mise idejére minden ablakot, ajtót be kellett zárni, mert a boszorkányok ilyenkor állati alakot öltenek, és a harangozás elől behúzódnak a házakba, istállókba, ólakba. Napjainkban elmaradhatatlan az adventi ünnepen az ún. adventi koszorú készítése, és a szobában való elhelyezése. Eredete a középkorban gyökerezik. A zöld ágakból font koszorú kör alakja az örökkévalóságot szimbolizálja. A zöld szín a termés, a rajta lévő piros díszek az élet, az arany szalag pedig a fény jelképe. Az advent liturgikus színe a lila, ezért az adventi koszorúra három lila és egy rózsaszín gyertya kerül ‒ a hit, remény, öröm és szeretet szimbólumai ‒ , amelyeket az ünnepi időszak egymást követő vasárnapjain gyújtanak meg.

Az adventi koszorú állításának szokása csak a 20. század második felében vált szokássá Magyarországon, így a Jászságban is.

December 6-án, Szent Miklós napján ma is szokásban van a gyermekek megajándékozása. Ezen a napon a gyerekek a cipőjüket, csizmájukat szépen megtisztítva az ablakba helyezik, s „ha jó volt a gyermek, akkor a Mikulás bácsi édességekkel teli csomagot tesz bele, ha rossz volt, akkor csak virgácsot vagy semmit sem kap”.

A Mikulás napjainkban már nemcsak az otthonokban, hanem a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban is megjelenik.

Az adventi időszak másik jeles napja december 13-a, Luca napja. Már a kereszténység előtt is ünnep volt ez a nap, és központi alakja Luca, a fényt hozó asszony. Mivel ez a nap az év legrövidebb napja, s ekkor a leghosszabb és legsötétebb éjszaka, ezért a boszorkányok főként ezen a napon végzik ártó tevékenységüket. A régi öregek úgy tartották, hogy a boszorkányok ilyenkor a Gellért-hegyen gyülekeznek fővezérük, a Luca boszorkány vezetésével.

A Luca nap azonban ünnep volt, és különféle hiedelmek, mágikus cselekmények kapcsolódtak hozzá. A legtöbb háznál ilyenkor összegyűlt a rokonság, pogácsát ettek és bort ittak. Jászárokszálláson és Jászszentandráson még legénytréfák is fűződtek ehhez a naphoz. A tréfálkozó legények leszedték a kapukat vagy összeszedték a kint hagyott szerszámokat, hogy felbukjon benne a legelőször kijövő. Mások a lányos házak ajtaját korommal kenték be, vagy üzenetet firkáltak a kapura.

Luca napján főként a baromfival kapcsolatban számtalan termékenységet növelő és varázsló eljárást alkalmaztak. Így lófogú pattogatott kukoricát adtak a tyúkoknak, hogy jól tojjanak, vagy fiaskukoricával abroncsból etették őket, hogy egy helyre tojjanak. Máshol lopott forgáccsal hajigálták meg őket, hogy úgy pattogjon ki belőlük a tojás, mint a gyaluból a forgács. Ezen a napon tilos volt a fonás és a varrás, mert úgy tartották, hogy „bevarrják a tyúkok fenekét”.  Jászság szerte ilyenkor kotulták, illetve kotyolták a tyúkokat, azaz a lopott szalmából készített fészket éjfélkor piszkafával megkotorták és azt mondogatták: „A mi tyúkunk tojogáljon, a más meg kotkodáljon.”

A tehén termékenységét, boszorkány elleni megóvását is lehetett ezen a napon biztosítani. A Luca napi tejet rendszerint eltették, és rontás esetén a tejet egy tálban kevergették vagy verték, amíg „véres” lett, ekkor a tányért a kúthoz vágták, és a rontó boszorkány meghalt.

Luca napján a boszorkányok ellen különböző mágikus eljárásokkal védekeztek: hagymával vagy sóval kenték be az ajtófélfát, az istálló küszöbét, vagy keresztet rajzoltak az ajtóra, vagy szenteltvízzel locsolták meg. Jászberényben az ajtó előtt keresztbe tették a fejszét, hogy a boszorkány ne tudjon bemenni.

A Jászságban is ezen a napon kezdték faragni a Luca-széket. Hét vagy kilencféle fából minden nap faragtak rajta egy keveset, és karácsony vigíliájára kellett elkészülnie. Vidékünkön szokás volt Luca-ostort és Luca-seprűt is készíteni, ezeket karácsonyig fonták a kémény alatt. A Luca-széket a készítője magával vitte az éjféli misére, rá ült, és akkor megláthatta a boszorkányokat. A mise után azonban a boszorkányok üldözőbe vették a szék készítőjét, aki mákot szórt maga után, s mikorra azt felszedték, addigra hazaért, és a széket elégette. A Luca-ostorral a templom előtt pattogtatva, a seprűvel pedig a templom előtt söpörve váltak felismerhetővé a boszorkányok.

Általános vélekedés szerint a Luca napján végzett szerelmi jóslás igen eredményes. A mi vidékünkön is szokásban volt, hogy a lányok 12 cédulára férfineveket írtak, s december 13-tól minden nap egy cédulát a tűzbe dobtak. Úgy tartották, hogy olyan nevű lesz a férjük, amilyen nevet az utolsó cédulán olvasnak.

Régen majdnem minden háznál készítettek Luca-kalendáriumot, amely abból állt, hogy Lucától karácsonyig tartó időszak minden egyes napjának időjárását feljegyezték, s az elárulta a következő év 12 hónapjának várható időjárását.

Hasonlóan szokás volt a hagymanaptár készítése is. Karácsony előtt 12 nappal 12 szelet hagymakarikát vágtak le, s a szeletek nedvességéből következtettek az eljövendő év időjárására. Luca napján ültették az ún. Luca-búzát is. Egy kis cserépbe vagy tálkába búzát tettek, naponként kicsit meglocsolták, hogy ki ne száradjon. A búza hamarosan kicsírázott, és karácsonyra 10-12 cm-es hajtást hozott. A régi öregek a növény fejlődéséből következtettek az újév búzatermésére.

Jászboldogházán Luca napján néhány szép almát bedobtak a kútba, és csak szenteste vették ki, gerezdekre vagdalták, a család minden tagja evett belőle, ezzel biztosítva a jövő esztendőben az egészségét.

Karácsony előtt kilenc egymást követő napon végezték a szálláskeresést vagy szentcsalád járását. A katolikus hívek kisebb csoportja házról-házra vitte a szentcsalád képét. Amikor a szentkép a családhoz érkezett a házinép letérdelt, imádkoztak, majd a képet a házioltárra helyezték. Mécsest gyújtottak előtte, közösen imádkoztak, énekeltek, és az egész családot a szentcsalád oltalmába ajánlották. A család tagjainak másnap reggel gyónnia és áldoznia kellett.

Kilenc nap múltával a szentcsalád képét visszavitték a templomba. Ezt a szokást napjainkban több jász településen (Jászberény, Jászfényszaru stb.) felelevenítették.

December 24-e, karácsony böjtje még általánosan munkanap volt. Az asszonyok ezen a napon főzték meg az ebédet az ünnep további napjaira, a férfiak pedig az állatok körüli teendőket látták el. A nap ünnepélyes voltát emelte a karácsonyi asztal szertartásszerű megterítése, valamint a hagyományos böjti étrend, amely a Jászságban a következő volt: pálinka, egy girizd fokhagyma, korpából készült cibereleves vagy habart bableves, majd mézes-mákoscsík. Az éjféli mise utánra maradt tésztát angyali csíknak nevezték. Vacsora után aszalt szilvát, almát, szőlőt, diót és sült tököt ettek, de mindenből csak keveset, hogy az újévben is bőven legyen belőle. Az éjféli miséről hazajövet néhány helyen csak a vacsora maradékát ették meg, máshol viszont ilyenkor már megrakták az asztalt minden finomsággal: hurkával, kolbásszal, szalonnával, oldalassal.

A karácsonyböjti vacsora maradékát karácsonyi morzsának nevezték, amit összegyűjtöttek, s a későbbiekben ezzel gyógyították a beteg állatokat. A karácsonyi asztal alá helyezett szénát és szalmát ugyancsak a beteg, főként a felfúvódott állatokkal etették meg.

Karácsony böjtjén Jászalsószentgyörgyön ostyahordók jártak. A kántortanító által megsütött színes ostyákat iskolás gyerekek vitték a házakhoz, így gyűjtve ajándékokat a tanító úrnak.

A Jászságban több településén szokás volt a karácsonyesti kántálás is. A gyerekek házról házra jártak és jókívánságaikért, szép énekükért almát, diót, vagy néhány fillért kaptak. Ezen a napon Jászdózsán szokás volt a fiatal házasokat kikolompolni. A legények az éjféli miséről jövet csengőkkel, kolompokkal felkeresték az új házasokat, akik megvendégelték a látogatókat.

A karácsonyi népi játékok közül az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb volt a több szereplős, dramatikus betlehemes játék. A betlehemezők házilag készített jászol vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal. A játék szereplői: két vagy három angyal, a kifordított subát viselő, kezükben csörgős botot tartó három pásztor, valamint a süket, öreg pásztor, akinek tréfás félreértései képezték a humor forrását. A betlehemes játékot a karácsonyt megelőző napokban főként gyermekek játszották, házról házra járva.

Karácsony böjtjét az éjféli mise oldotta fel, amelyen a település apraja-nagyja részt vett. Karácsony másnapján már ünnepi ételek kerültek az asztalra: húsleves, töltött káposzta, sült pulyka, este kocsonya, hurka, kolbász, béles és kalács.

A karácsonyfa állításának szokása a 19. század elején terjedt el Magyarországon a polgári családokban. Déryné Széppataki Róza neves magyar színésznő visszaemlékezéseiben már említi, hogy gyermekkorában, Jászberényben, az 1820-as években már karácsonyfát állítottak. A paraszti családokban ugyanakkor egy termőágat, karácsonyi életfát erősítettek a mestergerendára, az asztalra állított karácsonyfa csak a 20. század elejétől kezdett elterjedni, amit almával, dióval, mézeskaláccsal díszítettek fel.

Aprószentek napján, december 28-án a Jászságban is szokás volt a gyerekek megvesszőzése. Jászberényben a gazda a reggeli miséről hazaérkezve, megkérdezte a gyerekektől: „No, hányan vannak az aprószentek?”, s ha azok nem tudták a választ, hogy „Hatszázhatvanhatezren meg egy szakajtóval”, akkor egy nyaláb vesszővel megveregette őket, hogy egészségesek legyenek.

A Jászság paraszti közösségeiben a szilveszter nem volt jelentős ünnep. Ezen a napon volt szokás a lányok ólomöntése, amelynek alakjából jósoltak a leendő férjük foglalkozására.

Újév napján tilos volt szárnyast vágni, mert elvitte a szerencsét. Célszerű volt lencsét, babot enni, hogy sok pénzük legyen. Újévkor szokás volt a kismalac farkát meghúzni, hogy a házat ne kerülje el a szerencse.

Január 6-án, vízkeresztkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsek imádásáról és Krisztusnak a Jordán vizében való megkereszteléséről. A keresztény családokban ezen a napon végzi a pap a házszentelést. Ugyancsak ezen a napon volt szokásban a háromkirályok járása is. A játékot iskolás fiúk játszották, bundába öltöztek, papírsüveget tettek a fejükre, a nevük Gáspár, Menyhért, Boldizsár volt. A kezükben kiugrós szerkezetű csillagot vittek, amit a köszöntő ének közben többször kieresztettek. Előfordult az is, hogy fehér ruhába öltözött lányok járták a háromkirályokat.

Vízkereszt azért is volt várva várt ünnep, mert ez a nap a farsang kezdete, s ettől kezdve ismét szabad volt a bál és a mulatság.

Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató