Nemzeti ünnepünk – másképp

Idén a szokásostól eltérő módon emlékeztünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire március 15-én. A kialakult járványhelyzet miatt a kormány a tömegrendezvények elhalasztását rendelte el, így városunkban az önkormányzati képviselők, intézményvezetők és néhány városlakó részvételével, a tervezetthez képest szűkebb körben emlékeztek szentmisével és koszorúzással.

Az eredetileg meghirdetett ünnepi programfolyamot pénteken a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és Sas Dániel zongoraművész közös koncertje nyitotta volna, szombaton pedig a gyermekek vehettek volna részt kézműves foglalkozáson, majd a Kuttyomfitty Társulat előadásán. A vasárnapra tervezett bercsényis diákok ünnepi műsora is elmaradt – érthető okokból –, azonban a helyi városvezetés döntése értelmében a reggeli szentmisét és a szabadtéri koszorúzást megtartották.

Ilyen előzményekkel teljesen más hangulatban telt a megemlékezés, ugyanakkor méltó tisztelettel a nemzet nagyjainak emléke előtt; fegyelmezetten, az egészségügyi ajánlásnak megfelelően: tisztes távolsággal egymástól, a testi kontaktus mellőzésével.

Március 15-én, vasárnap reggel a Főtemplomban Szántó József apátplébános köszöntötte a híveket jó szóval, biztató szavakkal. Szentbeszédében kiemelte, hogy a nemzeti összetartozás, a hazaszeretet hosszú éveken keresztül száműzött fogalom volt: így próbálták kitermelni a kozmopolita embertípust. „Gondolom most ennek isszuk a levét” – tette hozzá. Ennek a terméke a végtelen önzés, a szeretet hiánya a szívekben és a felbolydult értékrend. Volt idő, amikor ezen a napon tűz volt az emberek, a magyarok szívében. Azokat ünnepelték, akik mindent felvállaltak a nemzet szabadságáért, a hazáért, még a legnagyobbat is: az életük odaadását.

Tüzet jöttem bocsátani a földre! – mondja az Úr Jézus. De ez a tűz nem pusztító, rémes, emésztő tűz, hanem a Szentlélek kiáradó isteni szeretettüze. A Szentlélekkel az Isten szeretete árad a szívekbe, Isten országa, kovásza lesz a szívekben ez a tűz – hangsúlyozta Szántó atya. És a boldogulás kovásza benne ez a tűz, napjainkban is, mindenkor a történelem végéig. Egy új teremtés indul, új korszakot nyit az Isten önzés, ellenségeskedés, széthúzás helyett a Lélek békéje, öröme virágozna ki a szívekben, ha hagynánk, ha közreműködnénk ezzel az isteni szándékkal. A Lélek gyümölcsei ezek: szeretet, békesség, öröm, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, tisztaság. Hogyha ilyen világunk lehetne, de boldog nemzedék lehetnénk! Nemzeti ünnepünkön tudatosítanunk kell: ha szebb folytatást kívánunk nemzetünknek, akkor újból tűz kell a szívekbe! – szögezte le Szántó atya. A hazáért imádkoznunk kell tehát, de minden nap: nagyanyáink imakönyvében még benne van: imádság a hazáért, imádság járvány idején.
Az evangéliumban a szamariai asszony történetéből megtudtuk, hogy Jézus a bűnös asszony lelkébe látott, és szóba állt vele azért, hogy kiemelje őt a bűnös világból. Sőt, nemcsak kiemelte, hanem apostollá is tette. Ez az a tűz, amit Krisztus hozott és lángra lobbantott a szamariai asszony szívében, ezt akarja tovább adni.

A nagyböjti időszakban tapasztaljuk Jézus látogatásának az idejét, nagyanyáink mondták ezt a szép kifejezést, amikor nagy kereszttel szembesültek: „de meglátogatott most engem a Jóisten!”. Ilyen napokat élünk… – tette hozzá Szántó atya. „Adja Jézus gyógyító kegyelmét, hogy lángra gyulladjon a szívünk, az élő Isten után szomjazzon a szívünk, benne megtaláljuk életünk célját és értelmét! Isten megújulásra hívó kegyelme árassza el a mai magyarok szívét!”

A szentmise végén, mielőtt még Szántó atya áldását adta volna a hívekre, egy fontos és talán nem is olyan véletlen eseményre emlékeztetett. Egy évvel ezelőtt, 2019. április 15-én az Úr nagy felkiáltó jelet mutatott Európa, és az egész világ számára. A Notre-Dame lángokban állt, és napokig tartott megfékezni a lángokat. Párizsban fiatalok sokasága imádkozta a rózsafüzért, nem messze a lángoló Mi Asszonyunktól. Akkor és most is meglátogatott minket az Isten! – hangsúlyozta Szántó atya. De mit üzen ezzel az Isten számunkra? A választ hamvazószerdán mondtuk: „emlékezz ember, mert porból vagy és porrá leszel!”. Szántó atya bűnbánatra és imádságra sarkallta a híveket, melyre a mai helyzetben még nagyobb szükség van. A Himnusz könnyeket fakasztó sorai előtt Erdő Péter bíboros imádságát hallhatták a hívek.

A tiszteletadás az 1848-as emlékműnél folytatódott, ahol a megjelentek közösen elénekelték a Himnuszt, majd a városvezetők, politikai pártok képviselői, intézményvezetők és civil szervezetek képviselői elhelyezték a nemzetiszín szalaggal díszített koszorúikat a 298. sz. Lehel vezér cserkészcsapat közreműködésével. A piros, fehér és zöld színekben pompázó gyermekrajzokkal díszített Petőfi szobor talapzatánál folytatódott a koszorúzás, majd a Városvédő- és Szépítő Egyesület a Fehértói temetőben hajtott főt a hősök sírjánál.

Gergely Csilla
Latest posts by Gergely Csilla (see all)

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?