A szeretet, a segítőkészség és egymás tisztelete kell az eredményes munkához

A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából három jászberényi szakember is magas állami kitüntetésben részesült. Az őket bemutató sorozatunk második részében Pomázi Imrénével, a intézményvezetőjével beszélgettem, aki példaértékű pedagógusi pályafutása, valamint magas színvonalú intézményvezetői munkája elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Sokéves ismeretségünk okán ezúttal is mellőztük a magázást.

Névjegy

Név: Pomázi Imréné

Születési hely: Jászberény

Születési idő: 1965. 12. 01.

Családi állapot: férjezett

Gyermekek: Szabolcs, a Jászberényi Rendőrkapitányság informatikusa, Tamás Budapesten közgazdász

Végzettség: tanító, pedagógia szakos bölcsész és tanár (Debreceni Egyetem)

Munkahely: Szent István Sport Általános Iskola és Gimnázium

Beosztás: intézményvezető

Kitüntetések: Szent István Egyetem babérkoszorú arany fokozat (2008), az iskola által alapított Talentum díj (2009) Zirzen Janka díj (2013)

 

Hogyan és mikor kezdődött a te pedagógusi pályafutásod? Esetleg volt családi indíttatás is abban, hogy ezt a pályát választottad?

Nem volt családi motivációm, pályaválasztásomat elsős iskolás élményeim alapozták meg. Kisiskolásként Szécsi Antalné Joli néni személyében olyan tanító néni védőszárnyai alatt sajátíthattam el az írás-olvasás-számolás tudományát a Bercsényi Miklós Általános Iskolában, aki példa volt és lehetne ma is sok pedagógus számára. Végtelenül türelmes, a pályáját tisztelő, nagy hivatástudattal rendelkező pedagógusként gondolok rá és ezt a mintát követve magam is így készültem a pályára, s igyekszem így dolgozni mind a mai napig.

Miután megszerezted a tanítói diplomát hol kezdtél el tanítani?

A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán végeztem tanító szakon, majd később a főiskola vezetésének kérésére lettem pedagógia szakos bölcsész és tanár. A pedagógusi pályát Jászladányban kezdtem, ahol nagyon jó pedagógus közösségbe kerültem. Az ott töltött öt év alatt pályakezdőként sok segítséget kaptam akkori vezetőimtől, munkatársaimtól. A hátrányos helyzetű gyermekek tanítása nemcsak szakmai tudásomat erősítette, de emellett sokat tanultam a hivatás iránti alázatból, kitartásból, következetességből, szorgalomból. Olyan értékek ezek számomra, melyek ma is meghatározzák, befolyásolják minden döntésemet, szakmai munkámat.

Van vagy vannak még olyanok, akik a példaképeid voltak, akik sokat segítettek, akiktől sokat tanultál? Kire emlékszel a legjobb szívvel?

Szakvezetőmre, Szabó Józsefné Margó nénire nagyon nagy szeretettel gondolok. A pályám kezdetén ő volt a másik példaképem, de Telek Béláné Évike nénitől is nagyon sok, értékes tapasztalatot szerezhettem. A főiskolán Dr. Fábiánné Dr. Kocsis Lenke tanárnő volt nagy hatással rám. Ma is szívesen, s nagy szeretettel emlékszem azokra az órákra, amiket ő tartott nekünk. A tanári mesterség mellett emberségből is rengeteget kaptunk tőle.

Jászladányról hogyan kerültél Jászberénybe?

A Gyakorlóiskolában 1993-ban vált népszerűvé az ÉKP (értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia) módszertana, növekedett az induló osztályok száma, így szakvezetőim javaslatára kerültem az intézménybe. Ez hatalmas váltás volt a jászladányi évek után, viszont itt is nagyon jó mentoraim voltak, együttműködő, segítőkész munkatársak fogadtak. A tőlük kapott tudásra, emberségre, hivatástudatra építettem saját életutam.

Meddig élted itt a pedagógusok „egyszerű” életét, mikor lettél vezető?

Hat év intézményben töltött idő után, 34 évesen kerültem vezetői beosztásba, hiszen 1999-től igazgatóhelyettesnek választott meg a tantestület, így egy év megszakítással 21 éve veszek részt a vezetőség munkájában. Mindig úgy éreztem, s ma is megtiszteltetésként élem meg, hogy a ma már több mint 100 éves múltra tekintő Gyakorlóiskola, ma Szent István Sport Általános Iskola és Gimnázium vezetője lehetek.  Az intézmény vezetését 2003-ban Dr. Boros Dezső igazgató úrtól vettem át. Bölcs tanácsai, széles látóköre, higgadtsága – ahogyan a stresszes helyzeteken úrrá tudott lenni – sokszor voltak segítségemre, s hozzájárultak sikeres intézményvezetői munkámhoz.

Visszagondolva az elmúlt időszakra, melyik volt számodra a kedvesebb, a tanítás vagy a vezetői munka? Gyanítom persze, hogy mit fogsz válaszolni.

Mindkettő kihívással teli feladat. Ha azt válaszolom, hogy a tanítás, akkor persze felmerülhet, hogy miért is vagyok vezető immár ilyen hosszú ideje. Úgy gondolom, hogy a két feladat kitölti az életem, kiegészítik egymást. Vezetőként a mindennapos kihívásoknak való megfelelés, a kollégákkal való eredményes munkakapcsolat kialakítása és fenntartása a legfontosabb számomra, de  emellett ma is a nap fénypontja, amikor tanítási órát tarthatok, hiszen a csillogó, tudásra vágyó húsz- harminc szempár felüdüléssel tölt el engem.

Iskolátokban intézményfenntartó váltás is történt az évek során. Ez mennyire könnyítette meg, vagy nehezítette a vezetői munkád?

2015-ig több fenntartóváltás is történt az életünkben. 2000-ben a Jászberényi Tanítóképző Főiskola a Szent István Egyetembe integrálódott, így másfél évtizedre fenntartónk az egyetem lett. 2011-től az egyetem a szarvasi és jászberényi campust összevonta, így a szarvasi központtal működő karhoz tartoztunk, ami számunkra meglehetősen nehéz időszak volt, főként a két város távolsága miatt. 2015-ben a Klebelsberg Központ vett át bennünket, másfél évre a Szolnoki Tankerülethez majd a 2017-től megalakult Jászberényi Tankerületi Központhoz kerültünk. A tankerület vezetésének sokat köszönhet iskolánk, stabillá váltunk, s évtizedes problémák oldódtak meg sikeres pályázataiknak köszönhetően: gyarapodott az eszközparkunk, és az infrastruktúránk is sokat fejlődött, a volt MHSZ épületének felújításával pedig egy újabb telephellyel bővült intézményünk.

Ha lehet így fogalmazni, ti nemcsak egy egyszerű általános iskola vagytok, hanem sportiskola is. Ez mennyivel ad számodra több feladatot?

Köznevelési típusú sportiskola 2008-ban lettünk. Nagyon jó területi adottságokkal rendelkezünk, közel a műfüves pálya, s iskolaként Európában is kuriózumnak számít, hogy az udvarunkban  fedett jégpálya működik. A sportiskolai képzés elindításakor gyorskorcsolyában elért kimagasló eredményeinkre építettünk. Több olimpikon is került ki falaink közül, elég, ha csak Darázs Péter, Huszár Erika és Nagy Mariann nevét említem, de hosszan sorolhatnám még a gyorskorcsolya sportban sikeres tanulóink nevét. Belovai József kollégám tanítványai voltak ők, akik mesterük szárnyai alól „repültek” a világversenyekre, és értek el kiemelkedő eredményeket. Sportiskolaként egyébként legfontosabb feladatunk, hogy a kiemelkedően sportoló fiatalok tanulmányi előmenetelét az edzőtáborok, versenyek miatti esetleges hiányok pótlását korrepetálással, felzárkóztatással is segítsük.

Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy ilyen magas állami elismerésben részesülsz?

Nem számítottam ilyen kitüntetésre, meglepődtem, de nagyon örültem neki. Az indoklásban az áll, hogy példaértékű pedagógusi pályafutásommal, valamint magas színvonalú intézményvezetői munkámmal érdemeltem ki az elismerést, ami különösen azért esett jól, mert mindkettőt szívvel-lélekkel végzem, s örültem annak, hogy ezt mások is értékelik. Igaz, hogy én kaptam ezt a díjat, de tudom, hogy sikeres vezető csak egy összetartó, egymást segítő, a pedagóguspálya iránt elkötelezett közösség élén lehetek, melyben meghatározó szerepet kap a vezetőség. E téren is szerencsésnek gondolom magam, hiszen évek óta lelkiismeretesen, támogatóan segítik munkám helyettes kollégáim. Mészárosné Suba Judittal már 15 éve Stelkovicsné Kreuter Anikóval pedig 10 éve igyekszünk az iskola életét úgy alakítani, hogy az a legjobban szolgálhassa a színvonalas oktató-nevelő munkát.

Mit szóltak a kitüntetésedhez a kollégák az iskolában?

Nagyon örültek neki. Szinte mindannyian azonnal gratuláltak, üzeneteket írtak. Úgy érzem, az összetartozásunk révén ők is részesei ennek a sikernek.  A sok szeretet, jókívánság, amit az ismerősöktől, munkatársaktól, barátoktól kaptam a kitüntetés kapcsán segít abban, hogy megerősített hittel, lelkesedéssel folytassam tovább munkám.

Mit szólt a családod?

A gyerekeim, a férjem, a szüleim büszkék rám, de én is az vagyok rájuk, sokat köszönhetek nekik is, hiszen a sikeres munkához kell egy nyugodt háttér. Szerencsére a családom mindig tolerálta a vezetői kötelezettséggel járó feladataimat, mellettem álltak, s állnak a nehéz időszakokban és természetesen az örömben is osztoznak velem.

Ha meg kellene fogalmaznod a pedagógusi, illetve a vezetői filozófiádat, akkor mit mondanál?

Egy tantestületben a hittel végzett, színvonalas munka mellett a szeretet, a segítőkészség, az egymás tisztelete a legfontosabb az eredményes munkához, de ugyanennyire fontos ez a szülőkkel és a gyermekekkel való kapcsolatban is. Ha ez megvan, akkor együtt minden nehézséget le tudunk győzni. Az intézményi kommunikációban Teréz anya gondolatait tartom mindig szem előtt, mely szerint:  „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.”

Nem tehetem meg, hogy a hamarosan véget érő tanévre ne kérdezzek rá, hiszen ilyet még nem éltetek meg korábban.

A pandémiás helyzet mindenkit váratlanul ért. Én azt láttam, hogy szinte egyként fogott össze a tantestület, s együtt próbáltuk megoldani ezt a nehéz feladatot. Szülői oldalról is sok segítséget kaptunk, s a visszajelzések is nagyon pozitívak voltak. Rengeteget fejlődött a tantestület digitális kompetenciája, öröm volt számomra látni a példaértékű együttműködést, egymás segítését, az egymásra való odafigyelést.

Melyek a közeljövő legfontosabb feladatai számodra? Mit szeretnél elérni, mivel lennél elégedett, ha mondjuk két év múlva beszélgetnénk?

Az embernek mindig vannak tervei. Ami számomra, számunkra a legfontosabb, az elért eredmények megtartása, ami nem kis feladat, hiszen minden tanév új kihívások elé állít pedagógust, diákot, szülőt egyaránt. Gimnáziumunk egyre stabilabb, az elmúlt időszakban nem voltak beiskolázási nehézségeink, sportiskolai képzésünk további erősítése, az egyesületekkel való folyamatos kapcsolattartás azonban továbbra is kiemelt feladat. Nem mondtunk le a főiskolai hallgatók gyakorlati képzéséről sem, s szeretnénk a főiskolával való jó kapcsolatunkat is fenntartani, erősíteni. A pályázati lehetőségeket kihasználva szeretnénk az iskola belső tereit, energetikáját is a kornak megfelelően korszerűsíteni. Van tehát feladat bőven, melyek megoldásában továbbra is számítok munkatársaimra, vezetőtársaimra, a fenntartónkra és az iskola partnereire.

Pomázi Imrénének olvasóink nevében is gratulálunk kitüntetéséhez és hasonlóan sikeres éveket kívánunk neki mint pedagógus és mint intézményvezető!

 

 

Vélemény, hozzászólás?