Van, ami nem marad el

„Sajnálattal közöljük a kedves érdeklődőkkel, de a vírusra való tekintettel nem tudjuk megrendezni a Black Friday után megmaradt áruk jótékonysági szétosztását. Jövőre talán lesz lehetőségünk bepótolni. Üdvözlettel: Menny a pokolba és társa Kft.”

Kedves Olvasó! Fiktív bevezetőm több oldalról is görbe tükröt tart a világ felé. Míg társadalmunk süllyed a jómód útvesztőiben, s hagyjuk magunkat becsapni újra és újra a birtoklás vágyával, addig a következő kelepce is készen vár. Csöbörből vödörbe. Ilyen az ember. Mert ugye azt is elhisszük sokszor, hogy ”majd jövőre…”.

De mi van akkor, ha a következő évben, minden jó szándéka ellenére a korlátlan fukarság teljességében folyik a jámbor nevű társaság termelése? Bizony, sosem lesz menny a pokolban, csak magunk jutunk oda, ha hiszünk neki. Ha el is húzza a mézesmadzagot, hiába ígérget a világ. Mi azért csak hű társakként, fogyasztóként ott állunk, bólogatunk, pislogunk szájtátva. Mindegy mi van, csak a legújabb legyen, jobb, mint a szomszédé. Aztán megszerezzük, a miénk, örülünk neki két napig, aztán „a szeretet lángja halványabban ég…”, s így egy idő után a polcra tesszük, elszürkül a többi kacat között, amik már évek óta csak gyűlnek.

Azért nincs teljesen elveszve a világ. Van még remény. Van, ami nem marad el. A Király jön már. Rendet tesz az emberek polcain, (már aki engedi). Erről szól az advent. Várakozunk az ünnepre. De mi az ünnep? A vasárnap? Netán húsleveshez és töltött káposztához kötjük? Nyugodtan. Az ünnepeltet nem teszi kisebbé a születésnapjára készített étel. Sőt! Emeli az ünnep fényét. Na de az, hogy milyen szívvel készülünk az ünnepelt érkezésére, az annál inkább fontos. Be lehet esni az iskolába, munkába, az élet taposómalmainak egyikébe, de az ünnepbe nem érdemes. Az ünnepre készülni kell.

Kedves Olvasó! Igazi ünnepből olyan kevés van… Rendben, a világ minden napot ünnepnek öltöztet mondvacsinált indokokkal, novemberi karácsonyfákkal, ám ez csalóka. Ugye milyen sokat csalódott már benne? A következő három hét nem dísznek van. Azzal a gyermeki őszinteséggel kell nekünk is készülni, várni a karácsonyt, amely valamennyiünket jellemzett alsós nebulóként.

Egy gyermek volt, ki felforgatta a világ szeretetlenségét, képmutató gőgjét. Mennyet hozott a földi pokolba, üdvösséget szerzett számunkra. E gyermek kimentett az értéktelen kacatok világából, s a legnagyobb ajándékot adta oda: az életét érettünk, szeretetből. Harmadjára is megszólítom, Kedves Olvasó! Számtalan adventi praktika helyett, – amiket már sokan, sokféleképpen leírtak -, azt az egyet ajánlom szívből, ami az ön életébe új életet hoz.

A karácsonyt csak úgy élhetjük és érthetjük meg igazán, ha ebben az időszakban tudatosan döntünk az ünnep igazi és elsődleges értelme mellett. Nem zárhatjuk be evilági elképzeléseink börtönébe. Szabad szeretettel utat tör magának, s tükröt tartva felénk egy istállóban születik meg.

Muhari Máté

Latest posts by Munkatársunk (see all)

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?