Temerin fogadalmi ünnepe

Jászapátin 2010-ben a nemzeti, polgári értékeket magáénak valló új önkormányzat célul tűzte ki, hogy határon túli magyar területek egy-egy városával testvérvárosi kapcsolatot létesít.

Délvidék esetében azért esett választásunk Temerinre, mert e város magyar lakosainak az ősei elsősorban a Jászságból és főleg Jászapátiról vándoroltak Bácska ezen részére az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején. Így a kapcsolatfelvétel mindkét település részéről kívánatos volt, ami hivatalosan 2011. május 22-én meg is történt.

A mi kapcsolatunk nemcsak hivatalos, hanem valóban testvéri, hiszen temerini vendégeink nélkül ma már nehéz volna elképzelni nemzeti ünnepeinket, rendezvényeinket. Városunkból ugyancsak részt vesznek delegációk, művészeti csoportok az ottani rangos eseményeken. (Például Illés napok, borverseny stb.)

Ez évben ezen sorok írója Szentesi Istvánnal, Elekes Ferenccel és Cserepes Atillával vett részt már sokadik alkalommal a mostani 165. Illés napi rendezvényen. Július 20-a Illés próféta napja. Ez a nap a szerb kalendáriumban nem piros betűs ünnep, a temerini magyarok számára viszont igen. Az ottani magyarok 165 éve e napot valamilyen formában minden évben megünneplik. Az 1848-as szabadságharc viharában, 1849. augusztus 30-án hajnalban, a harci cselekményekkel kapcsolatban a település teljesen leégett. A lakosság elmenekült. A magyarok elsősorban a Szabadka melletti magyarlakta területeken, legtöbben Csantavéren húzták meg magukat, majd a szabadságharc bukása, a harcok megszűnte után visszatértek. Újrakezdték az életüket, a romokban lévő leégett házaikat újraépítették, a gazzal benőtt kertjeiket, földjeiket megtisztították. Ezt követően sorozatos csapás érte őket. 1850-ben földjük még a vetőmagnak való terményt sem teremte meg. 1851-ben az állatállományukat dögvész pusztította el. 1852-ben aszály tette tönkre a termésüket. 1853. augusztus 20-án, Illés-napján pusztító vihar száguldott végig a temerini határon. A jégeső és szélvihar nagy károkat okozott a jószágállományban és az épületekben is. A learatott búzakereszteket, kazlakat szétszórta, fákat csavart ki tövestől, az épületek tetejét leszaggatta.

A jászokból lett temerini magyarok a súlyos csapásokat keresztény alázattal tűrték, nem lett rajtuk úrrá a kishitűség. A teremtő Istenhez fordultak, vegye le róluk sújtó kezét, könyörüljön meg rajtuk, áldja meg munkájukat. Ekkor megfogadták, hogy ezután e napot, Szent Illés próféta napját, július 20-át, minden évben megünnepelik, és az Úrnak szentelik. Ezen a napon nem dolgoznak, hanem a templomban imádkoznak, Istenhez fohászkodnak, hogy vegye le haragját a faluról.

Tehát Temerin katolikus Jászságból származó magyarsága 1853-ban egyházi fogadalmi ünnepévé tette e napot, ezzel megerősítették az ősi vallásosságukat. Ugyanekkor az akkori városi vezetés dologtilalmi nappá nyilvánította július 20-át. Így a népi és az egyházi ünnep ez által világi támaszt is kapott, ami kifejezésre jutatta Temerin lakosságának „másságát” a környező szerb településekhez képest.

A temerini magyarok hűek voltak fogadalmukhoz, mert minden évben e napon elmentek a templomba imádkozni, amiért a teremtő Isten fogadalmukat meghallgatva megsegítette őket. E napokon délután családi összejöveteleket és mulatságokat tartottak.

A II. világháború előtt az Illés nap ünnepi jellege meghaladta az ottani búcsúi ünnepség mértékét, amit szeptember 4-én Szent Rozália napján tartanak.

Ezek az ünnepek, megemlékezések a II. világháború után megszűntek. Tito Jugoszláviájában ez érthető is. Ezekben az években csak a templomban voltak lényegesen többen a szentmisén, mint máskor. A rendszerváltozás, illetve a délszláv háború után a temerini magyarok újból feleleveníthették őseik fogadalmát és az egyházi ünnep megtartása mellett nagyszabású kulturális programokat, felvonulást, kenyérszentelést, kiállításokat szerveznek. Ezen a napon adják át a magyarság számára fontos kulturális emlékhelyeket, így 2000-ben egy új templomot, 2003-ban a közadakozásból felépült magyar tájházat.
Az idén nem először – és bízom benne, hogy nem utoljára – vettem részt Temerinben az Illés napi ünnepen. Tapasztalom, hogy miden évben bővítik a rendezvényt. A korábbi 1-2 napos ünnepélyből mára már egyhetes rendezvénysorozatot tartottak. Ezen jó volt megtapasztalni, hogy az elszármazott jászok mennyire megőrizték a hagyományokat, magyarságukat, vallásosságukat. Így túlzás nélkül megállapítható, hogy testvérvárosi kapcsolatunk jól erősíti a magyarság összetartozását.

Kiss János
a gazdakör elnöke

Vélemény, hozzászólás?