Aki kivívta magának az elismerést

Jászberény neves polgárára, a világklasszis kardvívóra, a 110 éve született Gerevich Aladárra emlékeztünk szeptember 17-én, délután a Jász Múzeumban megrendezett helytörténeti előadáson, ahol Metykó Béla kutató a tőle már megszokott élénk érdeklődéssel osztott meg izgalmas információkat a legendás sportoló nem mindennapi életéről.

„Hétszeres olimpiai bajnok, páratlan jelenség a vívósport történetében, egy kiváló egyéniség, Puskás Ferenc és Papp László mellett Gerevich Aladár volt az, ők voltak azok, akik bárhol a világban helyt álltak.” – kezdett bele az előadó prezentációjába, mely során górcső alá vettük városunk díszpolgára, a világklasszis sportoló életének meghatározó mozzanatait, nemzetközi érdemeit és a jelen kiváló vívóiban is továbbélő szellemiségét.

Két központi alak, az Aladárt szponzorként támogató tekintélyes nagybácsi, Gerevich Tibor és a legendás olasz vívóedző, az olimpikonokat nevelő Italo Santelli meghatározó szerepe adott keretet a sportolóról szóló érdekességeknek. Mielőtt azonban rátértünk volna Gerevich Aladár gyümölcsöző pályafutására, visszamentünk a gyökerekhez, egészen a királyi Magyarország idejére, Bereg vármegyébe, Kovászóra, melynek említése kapcsán a Gerevich családfa képe is előkerült. A felmenők között görög katolikus pap, iskolaigazgató és miniszteri biztos, gépészmérnök, régész, művészettörténész, egyetemi tanár egyaránt szerepelt, így talán nem csoda, hogy az akkoriban még inkább szellemi sportnak számító vívásban Aladár a legjobbak között versenyzett.

Idősebb Gerevich Aladár katonatisztként került a jászberényi Huszárlaktanyába, majd időközben megnősült és családjával, gyermekeivel – köztük ifjabb Gerevich Aladárral – később Miskolcra költöztek. Azt megelőzően már vívóiskolában oktatta a fiatalságot, ahogy sok más mesterré vált társa is, hiszen akkoriban a vívómester pálya a katonák egyik lehetséges karrierútja volt.

Gerevich Aladár már Pesten végezte tanulmányait a főszponzor nagybácsi, Gerevich Tibor szárnyai alatt. Egy kis kitérő során olyan érdekességeket tudhattunk meg a Klebelsberg Kuno jobb kezeként működő művészettörténészről, mint hogy a Magyar Nemzeti Múzeum múzeumőre volt, továbbá Aba-Novák Vilmos festőművész – akit Picasso csak barbár zseniként aposztrofált – felfedezője, a Római Magyar Akadémia, a Palazzo Falconieri egyetemi tanára, ahol „olaszoknak, olasz nyelven, olasz művészettörténetről tartott előadást”, emellett magával a pápával is jó viszonyt ápolt.

Rövid kitérőnk után újra felvettük a fonalat Gerevich Aladár életében, aki viszonylag későn, tizenöt évesen vágott bele a versenysportba. Tehetségére korán felfigyeltek, egyértelmű volt, hogy neves nevelőedzőt kell fogadni a zseniális, ám csiszolatlan sportoló mellé. Italo Santelli vívómesterként szolgált, mielőtt 1896-ban Budapesten a millenniumi kardverseny olasz részvevőjeként győzelmet aratott. Sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC vívómesterének, Santelli pedig örömmel elfogadta a meghívást. Három évtizedes munkája során a vívósport legkiválóbb versenyzőinek sorát nevelte ki, például Gerevich Aladárt, akinek 1927-1944-ig volt a mentora.

A vetített, megsárgult fényképen az első magyar olimpiai bajnoknő, Elek Ilona és testvére, a világbajnok Elek Margit, Kabos Endre háromszoros olimpiai bajnok látható a mestert körülvevő sportolókoszorúban, ahogy egy másik felvételen az olimpiai bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok tőrvívó Bogáthy-Bogen Erna is feltűnik, Gerevich Aladár későbbi felesége. Az archív képsorokban a nevezetes, sajtóhírnek számító sportolói menyegző fotográfiája is visszaköszönt.  Bogen Erna és Gerevich Aladár házasságából két fiú született, a kardvívó és edző György, valamint a világbajnok, csapatban kétszeres olimpiai bronzérmes Pál.

Gerevich Aladár hétszer nyert olimpiai aranyérmet, tizennégyszer volt világbajnok, harmincnégyszer pedig magyar bajnok. „Ali bácsi” még 50 évesen is olimpiát nyert, annak ellenére, hogy megkérdőjelezték tudását, kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött. Saját eredményei mellett a nevelésben is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, tanítványai rajongtak érte. Kivételes felkészültsége, fizikuma, eleganciája és habitusa kiemelte a nagyszerű magyar vívók közül.

Halála után, 1992-ben városunk díszpolgárrá avatta, de szellemisége a jelen sportolóiban is továbbél. Fia, a 2008-ban elhunyt Gerevich György Szilágyi Áron kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar kardvívó nevelőedzőjeként adta át apja örökségét a fiatal tehetségnek. Az előadás végén Hortiné dr. Bathó Edit szólt még a jelenlévőkhöz, javaslatot tett városunk neves szülötte emléktáblájának megkoszorúzására, melyhez reméli, a helyi sportegyesületek képviselői is hozzájárulnak megjelenésükkel, hogy méltón róhassuk le tiszteletünket eme legendás sportoló személye, pályája és öröksége előtt.