Mesék a Jászságból

A Jász Múzeum kollektívájának régóta dédelgetett álma, hogy kötetbe foglalva közkinccsé tegye a Jászságban fellehető népmeséket. A múzeum 145. jubileumi évében az álom végre valóra válhatott. A frissen megjelent meséskönyvet december 5-én, csütörtökön délután mutatta be a nagyközönségnek Hortiné dr. Bathó Edit szerkesztő, igazgató asszony az intézmény aulájában.

Régiónk összegyűjtött népmeséi hosszú ideje várakoztak kiadásra a múzeum adatbázisában. Mivel a minőségi könyvkiadás komoly költségekkel jár a megjelenés megvalósulásához jókor érkezett az az EFOP-os pályázati lehetőség, amit a Városi Könyvár ragadott meg. A Jászsági Népmeseponthoz kapcsolódva sikerült uniós forrást találni a könyvkiadáshoz, amelynek eredményeként megszületett a Félig nyúzott bakkecske című népmesegyűjtemény. Az illusztrációkat ugyancsak a könyvtár egyik dolgozójának, Verseginé Újhelyi Petrának köszönhetjük. Neki a mesésen szép rajzokért, Kovács Péter könyvtárigazgatónak a támogató segítségért mondott köszönetet dr. Bathó Edit.

A könyv születése körüli bábáskodás ismertetőjét követően Kaptás Márk kisdiák előadásában meghallgattuk a címadó tanulságos mesét. A hallgatóság számára kicsit horrorisztikusnak tűnő cselekmény korántsem volt ritka a magyar népmesék, így a jászsági népmesék világában – tudtuk meg az igazgató asszony kommentárjából.

A régi korok embere szerette kicsit rémisztő elemekkel tűzdelni a meséket. Annál is inkább, mert a mesemondás, a mesehallgatás annak idején nem csak a gyerekek szórakoztatására szolgált. Meséltek a földeken pihenésképp, ősszel kukoricafosztás közben, télen pedig a hosszú esték unaloműzéseként. Az ízes beszédű mesélők köré összegyűlt a hallgatóság apraja-nagyja, és füleltek a tündéres, boszorkányos, állatos, tréfás vagy tanulságos kitalált történetekre. Ha rövid volt a munkák közötti szünet, az aprónépnek be kellett érni ennyivel: „Egyszer vót egy kilincs, mese tovább nincs!” A kicsi gyermekeknek esténként az anyjuk, nagyszüleik meséltek, a nagyobbacska fiúk már az istállóban éjszakáztak. A férfinép ott bandázott, kvaterkázott, beszélgettek, meséltek. A mesék aztán szárnyra kaptak, minden mesélő ajkán új életre keltek. Mindenki ízlésének, habitusának megfelelően hozzátett valamit, vagy elvett az alaptörténetből.

A gazdag jász meseköltészetet már többen, több időben kutatták, gyűjtötték, bár egy időben a néprajzos szakma még a létezését is tagadta. A 19. század közepétől tudunk a térségben mesegyűjtőkről, akik egészen eredeti cselekményű kitalált történeteket is felleltek és lejegyeztek. Ezek a gyűjtők általában pedagógusok, diákok voltak. A 20. század elején kezdték hivatalosan is kutatni a Jászság meséit. A Néprajzi Múzeum kéziratos formában jelentős jászkun mesegyűjteményt őriz. Az ötvenes években a Jász Múzeum akkori igazgatója is kutatott, amelyhez helytörténeti kutatók, honismereti szakkörök tagjai is csatlakoztak. Kétezerben Pernyész Lívia egyetemi hallgató foglalkozott a témával, majd 2001-ben a Jász évkönyvben tanulmány jelent meg a térség népmeséiről. Besenyi Vendel a tanyavilág és Boldogháza meséit gyűjtötte csokorba.

Az eddig felkutatott meséket, a kéziratokat, már nyomtatásban megjelent szövegeket rendezték kötetbe dr. Bathó Edit és kollégái. 224 oldalon ötvennégy mese szerepel a szépen illusztrált könyvben. A mesék nyelvezete a könnyebb érthetőség kedvéért irodalmi átiratban olvasható. Egyetlen mese – a Tündérkirálynő –, két változatban, népi és irodalmi nyelven is belekerült a könyvbe azért, hogy az olvasó hiteles képet kapjon az eredeti jász népi kifejezéstárról.

A könyvbemutató ismét Márk előadásában egy régi, szomorkás mesével zárult. Végezetül Hortiné dr. Bathó Edit jó szívvel ajánlotta a könyvet akár karácsonyi ajándékként gyermekeknek, és a népi kultúra, a régi csodás világ iránt nyitott szívű felnőtteknek egyaránt.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?