Busszal Jászberényből

A buszpályaudvar átépítéséhez időzítettük a Múzeumi Esték programsorozatban a közelmúltban tartott előadásról szóló tudósításunkat: ezen Kiss Erika helytörténeti kutató a Jászság autóbusz-közlekedésének történetéről mesélt a Jász Múzeumban.

Kiss Erika elöljáróban elmondta, hogy az érdekes témára a buszpályaudvar és környékének jelenleg is zajló felújítási munkálatai irányították rá a figyelmét. A nagy múltú épület és a hozzá kapcsolódó tevékenység Strompf Pál nevéhez kapcsolódik. A Berlinben diplomát szerzett gépészmérnök az 1920-as évek derekán álmodta meg a jászsági buszközlekedés kidolgozását, amit sikeresen meg is valósított. Az 1926-ban indult vállalkozást hat busszal és három személyautóval kezdte üzemeltetni. Tíz évvel később már itt Jászberényben szerelték össze a járműveket, amelyekkel a forgalmat Nagykátára, Budapestre, Apátira, Szentgyörgyre, Jánoshidára, Szentmártonkátára bonyolította a vállalat. A szerelőműhely az egykori Serházban, a vállalat irodája a főtéri Vértes-házban kapott helyet. A buszokat is a főtéri benzinkútnál tankolták az iroda előtt, a jegyeket pedig a Vértes lányok intézték, akik még külföldi utakat is szerveztek az utazóközönségnek. 1935-ben már 22 alkalmazottat és több ipari tanulót foglalkoztatott a sikeresen működő cég.

A tulajdonos a városvezetéssel is jó viszonyt alakított ki. Az igencsak poros Jászberény számára hasznos volt a locsolóautó működtetése, amelyet szintén Strompf műhelyében újítottak fel a vállalat saját költségén és tartottak karban. A város tűzoltó autójával ugyancsak így járt el a vállalatvezető. 1937-ben még egy mentőautót is építtetett a műhelyében, amelynek megyeszerte csodájára jártak.

A negyvenes évek elejére szépen kibővült a járműpark. Ekkorra már kilenc nagy busz, két teherautó és három személyautó állt a vállalat tulajdonában. Érdekesség, hogy az Opel, Chevrolet, Mercedes, Rába modelleket is itt szerelték össze a gyári alvázra.

Ebben az időben heti három-négy alkalommal indítottak járatokat Budapestre, a környék településeire pedig napi 2-4 busz indult. A Lehel Szállótól a vasútállomásig napi három járat vitte az utazóközönséget.
A negyvenes évekbeli városrendezés alkalmat teremtett egy nagyobb, komfortosabb buszváró megépítésére. 1942-ben a Rákóczi út kinyitása lehetővé tette a legmegfelelőbb helyszínen a telekvásárlást, ahol aztán Bíró Fekete Lajos tervező-építtető jóvoltából hamarosan fel is épült a ma is ott álló „buszház”. Nem épp a legszerencsésebb időszakban,1944. október 7-én adták át az épületet, amely mellett a Palotásy utcát is kiköveztette az építtető.
A háború igencsak megviselte a szerelőműhelyt és a járműparkot is. Egy járművet hadi célokra, postagalambok szállítására soroztak be, néhányat az oroszok vittek el. Végül három buszt sikerült megtalálni, és a roncsokból Baráth Péter Gyöngyösi úti szerelőműhelyében valahogy újra helyreállítva ismét munkába fogni. 45 tavaszától egy teherautó alvázra szerelt ponyvás jármű, úgynevezett rabomobil szállította az utasokat.
A buszház és környezte is lassan életre kelt ismét. 1948-ban itt, az épület bejáratával szemben közadakozás nyomán avatták fel a Petőfi szobrot, ami 1971-ig egy körforgalom közepén díszíttette a teret. Szilágyi Nagy István szobrászművész alkotásának talpazatát Csák József kőfaragó készítette, amelyet maga Strompf Pál finanszírozott.

Az idős Strompf Pál már nem örülhetett sokáig a megújult térnek, mert 1948 június 30-án államosították az épületet, ahonnan ő magának is ki kellett költözni. A berényi buszközlekedés megteremtője kisemmizve, anyagilag és erkölcsileg megalázva egy albérletbe kényszerült. Az államosítást követően a közúti közlekedés némiképp ismét átalakult. A mai piac helyén, az egykori Vallus malom udvarán az AKÖV és a TEFU telep gépjárművei kaptak helyet. A buszok garázsa továbbra is a Serház utcában volt 1970-ig, amikor a romos épületet felszámolták és felépítették a mai társasházat. Az AKÖV is ekkor alakult át Volán Vállalattá, amelynek 1969-ben épült meg a telephelye.

A jászsági utasok nagy részét ma is a Volán szállítja Jászberényből az ország számos településére. Aki a buszos tömegközlekedést választja, a városközpontban még mindig Strompf Pál „buszházánál” száll járműre. Ígéret szerint a patinás, szépen felújított épület falán hamarosan emléktábla is felidézi a berényi buszközlekedés megalapítójának emlékét.

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kárpáti Márta

Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?