Polgári családok rokoni szálai

Polgári családok múltjában tehettünk időutazást Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató előadása által június 27-én, csütörtökön. A Múzeumi Esték programsorozat múlt heti alkalmával négy jászberényi család rokoni kapcsolataira derült fény.

A népes publikumnak bevezetésül Kókai Magdolna etnográfus köszönte meg, hogy a nagy meleg ellenére is a múzeumi estét választották időtöltésül. A döntést biztosan nem bánták meg, hiszen lehetőség nyílt belelátni nemesi családok múltjába és kibogozni a szerteágazó rokoni szálakat, melyek válaszokat adnak a jelenkor társadalmi hálójára is.

A 18-19. század társadalma rendkívül sokszínű volt. A népességet jómódú redemptusok, a náluk is gazdagabb nemesi redemptusok, valamint a saját földtulajdon nélküli irredemptusok és mesteremberek, kereskedők alkották. A társadalom ezen rétegei egymás között tartották a kapcsolatot a státuszuknak megfelelően.

Ezt az elvet tartották szem előtt a családok keresztszülő választás esetén is. A polgári szülők igyekeztek mindig magas beosztású keresztszülőket felkérni, akiknek a későbbiekben több feladata volt a baba körül, mint napjainkban. Erre példa, hogy a csecsemő keresztelőjénél még az anya sem volt jelen, csak a bába és a keresztszülők, éppen ezért bőven akadt félreértés a baba nevét, sőt még olykor a nemét illetően is. Nem egy feljegyzés dokumentálja, hogy később két tanú és az édesanya jelenlétében módosították az elírt adatokat. Régen a nagyszámú születést magas halálozási szám követte, ezért a szülők nem mindig emlékeztek arra, hogy az újszülöttnek választott nevet már korábbi gyermeküknek adták és az életben is maradt. Ilyen vicces helyzetekből született például János1 és János2 nevek – tudtuk meg Editkétől.

Szintén jellemző volt, hogy egy családban akár 8-10 gyermeknek is ugyanazt a keresztszülőt választották. A polgári családoknál ezzel ellentétben egy keresztszülő többnyire három-négy gyermekért felelt. A társadalomban akkoriban általában egy nevet adtak az újszülötteknek, a jómódúak viszont két, három, vagy akár négy keresztnévvel is ellátták a babát. Házasításnál szintén a polgári családokban gyakran előfordult, hogy a fiatal lányokat idősebb nemesekhez adták férjül, a korkülönbség pedig több mint tíz év is lehetett.

Az elhangzottak tükrében a néhány perces összefoglaló után négy család rokoni kapcsolataiba pillantottunk bele. Dr. Bathó Edit elsőként Lőrincz Kristóf (eredeti nevén Cristoph Lorenz) tanácsos serfőző mester életéről osztott meg érdekességeket, aki annak idején a Szép utcában épített házat, a mai Thököly úton. Polgári státuszáról árulkodik az is, hogy 1845-ben ő bérelte a Zöldfa és a Morgó kocsmát. Lőrincz Kristófnak és első feleségének, Forgács Máriának három gyermeke született. Felesége halála után a 24 éves özvegy Nagy Borbálát vette feleségül, nekik nyolc gyermekük született. Érdekesség, hogy második lányuk, Franciska 47 éves volt, amikor az első házasságát megkötötte. A keresztszülőket illetően, a családban három gyermek részére is Stégner Erzsébetet és férjét, Mihálkovics József jászkapitányt választották.

Hatodik gyermekük keresztapja Bartsik Márton, aki később házassági tanúja is lett a lánykának. Utolsó két gyermekük keresztszülei Pray András Lipót és felesége Pray (Scharschmidt) Karolina.
Pray András Lipót szintén serfőző mester volt, a mai Steak House épületében lakott. Karolinával nyolc gyermekük született, közülük is kiemelkedő Flóra lányuk, aki mint kiderült, Antall József miniszterelnök nagymamája volt. A családban több gyermeknek is Eigen Károly földbirtokost választották keresztszülőnek.

Bartsik Márton ügyvéd, jászkun kerületi aljegyző, jászkapitány neve már ismerősen csengett a családfákról hallva. Márton 1805-ben született Kiskunfélegyházán Bartsik József és Nagy Győri Julianna gyermekeként. A család 1820-ban költözött Jászberénybe. A szülőket a Főtemplom kriptájába helyezték örök nyugalomra, ebből adódóan sikerült Bartsik József halotti dolmányát, valamint Julianna halotti ruháját megtalálni és restauráltatni, amely ma is a múzeum tárlatát képezi.

Bartsik Márton keresztkomaként és esküvői tanúként került kapcsolatba Lőrincz Kristóf serfőző családjával. Márton testvére, Károly Lőrincz Kristóf lányát, Juliannát vette feleségül, ami egy újabb rokoni szálat jelentett.
Márton másik testvére, Johanna Jászberény jeles polgárához, Barthó Ignác területi főjegyzőhöz ment feleségül. Az ő gyermekük, ifj. Barthó Ignác 1846-ban házasságot kötött Sismis Franciskával, Sismis Mihály és Szendrey Franciska lányával. Szendrey Franciska egyébként Szendrey Júlia nagynénje volt. A házaspár gyermekeik házassága révén kerül kapcsolatba a Kollár, Muhoray és a Vallus családokkal. A sok-sok rokon életútjából az is kitűnt, hogy idősebb Bathó Ignác Endre nevű fia főjegyző volt, illetve a Jász Múzeum őre.

Csak néhány említés az előadásból, melyek láttatják, hogy egy polgári család több rokoni szállal kapcsolódott más családokhoz. A magas tisztség és a befolyásos kapcsolatok mindenkiben közös pontok voltak, ez tette lehetővé, hogy a polgári családok egyesüljenek. Mára ezek a szigorú elvek a kor változásával felhígultak, illetve a családi kötelékek sem maradtak meg olyan szoros kapcsolatnak, mint régen. Mindenesetre érdekes volt belelátni a közel 200 évvel ezelőtt élt családok múltjába, amit az előadás végén a közönség soraiban ülők további kérdésekkel igyekeztek jobban megismerni.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?