Lóháton a múltba

A soron következő Múzeumi Esték előadáson a lovaké volt a főszerep köszönhetően Babochay György agrármérnöknek és versenybírónak, aki a lótenyésztés rejtelmeibe avatta be a Jász Múzeumban összegyűlő érdeklődőket.

A megjelenteket, köztük az emeritus jászkapitányokat, feleségeiket, Alattyán polgármesterét és minden kedves lóbarátot Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató köszöntötte, aki néhány szóban felvezette az érdekes és aktuális témával érkező előadót.

Babochay György neve ismerősen cseng a magyar lovasvilágban otthonosan mozgó tagoknak, hiszen hosszú ideig a Törökszentmiklóson található állami gazdaságnak volt az üzemegység vezetője. A lószeretetet – melyet ma is aktívan képvisel fogathajtó és lóversenyeken –, családi örökségként kapta, miután édesapja méneskari törzstisztként szolgált.

A jászokat mindig lovas embereknek tekintették. Bármilyen háborúba indultak, kizárólag lóháton voltak hajlandók megtenni a szükséges távokat. Továbbá a gazdálkodásban számos területen, például kiváltva az ökröket, az igavonásban is előszeretettel bízták magukat ezekre a nemes állatokra. Bár már inkább csak a hagyományőrzésben, a lovak a mai napig életünk részét képezik. Elég, ha a huszárbandériumok elsőként való megalakulását vagy a ’48-as tavaszi hadjárat emléktúráját említjük, mely alkalmaknak minden jász település fontos közreműködője. Az ilyen hagyománygondozó megmozdulások, a fogatokkal dolgozó lovasgazdák, a díjugrató versenyek résztvevői és minden lókedvelő ember hozzátesz ahhoz a fellendüléshez, melynek a jelenben szemtanúi lehetünk – részletezte a jászok és szeretett állataik századokat felölelő kapcsolatát Hortiné dr. Bathó Edit, majd átadta a szót a téma szakértőjének.

Babochay György, miután kitért fiatalkora főbb, lovas élményekben gazdag állomására, a Jászság településeit vette sorra, a számunkra legérdekesebbet stílusosan legutoljára hagyva. Jászberényt nem pusztán a Jászság fővárosaként, de a megye „lóigazgatásának” központjaként is jellemezte, ugyanis 1901-től itt működött a Magyar Királyi Állami Méntelep. Mielőtt azonban a méntelep sorsáról szó esett volna, Jászberény legemlékezetesebb történéseit idéztük fel, köztük az itt zajló lódíjazásokat, vásárokat, versenyeket, kiállításokat, a huszárlaktanya mindennapjait, valamint a néhány évig itt állomásozó Királyi Lovasiskolát és kiképzéseit.

A jászberényi méntelep a Nagykáta felé vezető úton, Alsómuszály 26 telkén volt. Számszerű nagysága – mely a megyék rangsorában elsővé tette –, valamint állományának minősége országosan is kiemelte a telepek közül. Az előadás során átvágtattunk történelmén 1901-es megalakulásától kezdve, a forradalom utáni újjászületésén, dicsőséges évein át egészen az 1961-es átszervezésekig, mely a méntelep felszámolását, a lótenyésztés irányításának átadását jelentette.

Az előadás végén múltidéző vetítésre is sor került, így a fekete fehér képeknek köszönhetően, ha csak egy pillanatra, de mi is ott lehettünk a pompás félvérek és telivérek között, az egykor virágzó méntelep udvarán.

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?