Történet a lét újrakezdéséről

A Főnix Fészek Műhelyházban január 25-én, csütörtök este mutatták be az Álom hava című magyar-szerb történelmi játékfilmet. Bicskei Zoltán délvidéken élő grafikus, író, filmrendező mintegy tízéves munkával készítette el alkotását, melyről a vetítést követő közönségtalálkozón beszélt.

A délvidéki pusztában forgatott filmdráma a régmúlt, de bennünk munkálkodó történelmi időkbe vezet, forgatókönyv írójának és rendezőjének „regeszerű kép-zeletével”, a történelmi tudatot megvilágosító szemléletével.

A történet valamikor az 1680-as évben játszódik, Álom havában (december archaikus neve), a hadak dúlásában kiürült Bácskában. Több napi járóföldre sehol senki, csak három rongyos alak vánszorog a fagyos pusztaságon. A török fogságból szabadult deák, Hórihorgas, a megrokkant katona, Sánta és a szolgájuk Félszemű, megérkeznek a boltozat nélküli, romjaiban is monumentális pusztatemplom falai közé. Itt ismerhetjük meg történetüket és vágyaikat: a katona a gyermekét szeretné még látni, a deák a közösséget építené. A romtemplomba érkezik egy rejtélyes titkokat őrző, misztikus Öreg táltos, aki pár mondatával világokat nyit. A történet menetét nemcsak a szereplők múltjainak villanásai, de a befelé révülő deák három látomása is megszakítja, melyben Mátyás és Szent László király valamint Atilla is megjelenik. Egy-egy gyötrő pillanatban a szereplőknek a furcsa, boltozat nélküli templomrom villant új lehetőségeket, maguk, helyük, és otthonuk megtalálásában.

A vetítést követő közönségtalálkozón Bicskei Zoltán elmondta: A szorongatottságból jött a film ötlete. 2006 októberének budapesti eseményei, a népmegveretés, meggyalázás, olyan érzelmeket, indulatokat váltott ki benne, amihez hasonlót a balkáni háborúkor érzett. A tehetetlenség és a magára hagyatottság állapotának érzése ösztönözte arra, hogy megírja a forgatókönyvet. „Az ember mikor kutyaszorítóba kerül, elkezd álmodozni és egyszer csak egy képet láttam magam előtt három rongyos embert a hóban kóborolni.” Ezt a képet kezdte kibontani jó tíz évvel ezelőtt, és ennyi ideig tartott hányattatott sorsa. A pénzhiány okán számos alkalommal kényszerszünet akasztotta meg elkészültét ennek a filmnek. „Minden alkotó ember tudja, hogy a művészetet a teremtőből és a teremtőért csinálja, nem a közönségért. A közönség és a közösség is annyit kap belőle, amennyiben ez a csatorna működik. Ezek a mi csatornáink sajnos el vannak tömődve, és kínlódtunk”.

A filmes regét nagyrészt az aracsi legendás pusztatemplomban forgatták és talán most először ebben az alkotásban szerepel a hun király Atilla, magyar filmen. Erősek a dialógusok, a párbeszédek, a szövegek drámai mélységűek, nehezen emészthetően tömörek és mégis líraian megfestettek. A kellemesen lassú tempójú film erénye még a szépen megoldott vizuális részen túl a mondandóban keresendő.

Az alkotóknak nem volt szándékuk a tömegízlés szerinti filmet készíteni, sokkal inkább azokat megszólítani, akik még a mai világban is keresnek egyféle erkölcsi fogódzót. Hajlandók majdnem két órán át nemzet- és egyetemes emberi létkérdéseket feszegető, visszafogott, tudatosan ilyen puritánul megszerkesztett mozira beülni.

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?