Sokszínű Jászság

Ecset és toll címmel jászsági képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban. A tárlatot Gutási Éva költő nyitotta meg, akinek egyik verséből vett idézet a kiállítás mottója: „Messzi tájakra az út oly váratlanul vezet, hogy már csak a szív tudja a szülőföldnek báját”.

D. Kovács Júlia, a Jász Alkotók Körének (JAK) elnöke köszöntőjében felidézte, hogy 1994-ben az első alapító elnök, Szalkári Rózsa és néhány festő, író, költő, grafikus elhatározásából a Jászok Egyesületének tagszervezeteként a JAK megalakult. 1995-ben rendezték meg az első nagyon emlékezetes kiállításukat a Gellért Szálló teaszalonjában, amit aztán évente több közös kiállítás követett. Az alapító tagokhoz újabbak társultak, töretlen elhatározásukkal, hogy a Jászsághoz való kötődésüket képeken, grafikákon, festményeken megörökítsék. És nemcsak a Jászsághoz való kötődés, a szülőföld szeretete, ami megjelenik ezeken a képeken, hanem segíti a szülőföldhöz való visszatalálást is. Ma már a JAK-nak nem csak a Jászságban született, a Jászságból elszármazott tagjai vannak, a Jászságban élő és ma is ott dolgozó alkotók is a tagjai közé tartoznak. D. Kovács Júlia büszkén említette, hogy az elmúlt 20 év nem maradt sem hatástalan, sem visszhang nélkül, 1995 óta ez a 67. közös kiállításuk, amit megrendezhettek. Tavaly a Jászok Egyesülete úgy döntött a Jászságért Alapítvány kuratóriumával egyetértésben, hogy a Jászsági Civil Vándordíjat a Jász Alkotók Körének ítéli oda. Idén pedig a JAK a Magyar Kultúra Napján Pájer Antal díjat kapott a Jászapáti önkormányzat jóvoltából.

A tagok között vannak olyanok is, akik nemcsak képeket alkotnak ecsettel és tollal, hanem tollal írnak is, leírják gondolataikat versben, prózában. Most már ötödik éve, hogy egy kis műsorral kedveskednek. A mostani megnyitón Vozáry Viktória, Horváth Bence Tamás és D. Kovács Júlia műveiből hangzott el irodalmi összeállítás.

A kiállítótér megragadóan szép alkotása Kiss Bertalan Ősszel a tanyán című festménye, amelyen a Jászberény és Jászdózsa határában egykor volt tanyát örökítette meg. Az ősz megannyi színében pompázó festményt nézve, ha csak a képzelet szárnyán is, de máris a Jászságban vagyunk. A tanya épületei, a szikes talajban megálló pocsolya, a benne visszatükröződő fák a szülőföld odavarázsolt kis részlete. A különleges technikával készült festmény keretét ezúttal is ő maga készítette.

Terjékiné Mozsár Magdolna Jászberényi táj című festményét hozta el. Törökné Rusvai Mária Vizililiomok című festményét a jászapáti Panna-tó tavi rózsái ihlették, amely megkapóan hozza vissza a tavasz és a nyár hangulatát. Végert Ágnes olajfestménye a jászapáti Pájer Antal Művelődési Ház részletét ábrázolja. Vozáry Viktóra tollrajza várromot örökített meg.

D. Kovács Júlia alkotásaiban gyakran jelenik meg az erdő, és a különleges szépségű jászsági felhők, a felhők alatt ringatózó búzatáblák. Az itt kiállított Útszélen és a Lány unikornissal című festményei is a természet egy darabját ábrázolják.

A fiatal Horváth Bence Tamás Földmozaik című fotójának alapját is a természet szolgáltatta – tó partján található őszi levelek és a jég sejtelmes atmoszférájával. Bobák László Árokszállási határ című festményén különleges pontról, a város szélén található temetőből vitte vászonra a Mátra vonulatát.

A különböző technikával készült művek között most is vannak hagyományos motívumokat megörökítő alkotások, csendéletek.

A képzőművészeti tárlaton Bobák László, Budai Szilvia, Danczák István, Deli Julianna, D. Kovács Júlia, H. Bekes Viktória, Horváth Bence Tamás, Kiss Bertalan, Molnár János, Pásztorné Győr Mária, Szabari Zoltán, Terjékiné Mozsár Magdolna, Törökné Rusvai Mária, Végert Ágnes és Vozáry Viktória alkotásai tekinthetők meg december 6-ig.

(Köszi Kő-Café Galéria, Budapest. X. Előd u. 1.)