A belső igazság

Henrik Ibsen nem túl gyakran játszott műve, a Ha mi holtak feltámadunk, a Soproni Petőfi Színház kamara előadásaként került bemutatásra november 22-én este a Főnix Fészek Műhelyházban Szilágyi Tibor főszereplésével.

A több síkon futó, nyomasztóan mély dráma csak ritkán kerül színpadra, nagy kihívás a rendezőnek, színészeknek és a nézőknek is. A Főnix Fészek Műhelyház kis színház, (vagy mégsem az?) az előadás iránt óriási volt az érdeklődés és mindenkinek helyet találni akár a díszlet szélén is kihívást jelentett a teátrumnak.

Ibsen utolsó művének, drámai epilógus három felvonásban az alcíme, ám a kamara előadás dramaturgiája, szűk másfél órányira rántotta össze azt, egy felvonásba. Így sokkal befogadhatóbb lett, a szerzői gondolatok még jobban érvényesülnek a rövidítés hatására.

A darab kezdete közvetlenül is a csendről szól: egymással meghasonlott házaspár hallgatja a csendet, egy dél-norvég tengerparti gyógyfürdőben, íme a magánélet.

A Ha mi holtak feltámadunk az író számvetése életéről, egy váratlan találkozás történetén keresztül. Sokan úgy vélik, a főszereplő Arnold alakját, Rodin szobrászról mintázta, Irinét pedig egy korai modelljéről, aki elmenekül az önimádó művész árnyékából. A nő egy mesebeli, talán svájcinak képzelhető tó partján (Taunitzer See), a műteremül szolgáló halászkunyhóban adta oda testét-lelkét a keletkező nagy mű megfoganásához, megszületéséhez. Ezt a „gyermeküket” ismerte meg a világ, egy gyönyörű márványszobort – a Feltámadás napja –, aminek fő alakját a férfi a nőről mintázta, aki évekig a múzsája és a szeretője volt. A nő imádta a férfit, aki csodálta ugyan a nő szépségét, kisugárzását, de a szobrai, a hírnév, a pénz, valaha sokkal fontosabbak voltak számára. Hiába a siker, a gazdagság, ha az élet véget ér, és szeretet nélkül csak az üresség marad. A dráma főhőse, a neves szobrász ezzel a keserű érzéssel küszködik. A késői találkozás modelljével rádöbbenti, kapcsolata a nővel fontosabb lehetett volna minden másnál, mint amit elért, de már nincs visszaút.

Ibsen több hősnője egyszer csak elkezd befelé figyelni, és fellázad a távoli múltból előkerülő Irine is, aki beleőrül ebbe. De Majának, a szobrász fiatal feleségének – akit a hiúság és a szegénység kényszerített az érzelem nélküli kapcsolatba –, talán sikerül. Elhagyja gazdag és híres férjét és egy szabad lelkű férfival elindul a maga útján. „Azzal kell élned, akire leginkább szükséged van” – mondja, és ebben a mondatban benne rejlik sok nő sorsa a mai napig.

Arra kellene nevelnünk a körülöttünk lévő érdeklődő gyerekeket, hogy éljék a saját életüket. Ne próbáljanak minden áron megfelelni annak, amit elvárnak tőlük, hanem, belülre figyeljenek, arra hogy bennük mi van, és azt vállalják fel!

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?